M. Nepper Ibolya: Hajdú-Bihar megye 10-11. századi sírleletei 1. rész (Budapest-Debrecen, 2002)

M.Nepper Ibolya: 17 Hajdú-Bihar megyei 10-11. századi lelőhely sírleleteinek leírása és értékelése

tetőt is építettek. Tudunk arról is, hogy 1794 nyarán részletesen nem ismert renoválást (!) végeztek. Az 1979-es felújítások során a hajó déli falán részben jelezték a középkori ablakok helyét, valamint a déli falon az új vakolatba jelzésszerűen bekarcolták a torony és a déli karzatfeljáró között egy nagyméretű, íves „kapu" 1824-29 között (esetleg korábban?) történt befalazását. 1997. július 7-től a Református Egyház és a Műemlékfelügyeleti Igazgatóság kezdeményezésére a Déri Múzeum Régészeti Osztálya műemléki ásatást kezdett a templomban. Az 1997-98-ban elvégzett kutatás során előkerült egy keletek templom a nyolcszög öt oldalával záródó szentéllyel. Ez szervesen kapcsolódik a hajó északi és déli főfalaihoz, melyek a középkori templom főfalai. A lábazat javítás előtti vakolatleverése során mindkét falon előkerült egy-egy pasztofórium. Az apszis északi oldalához építve 140-150 cm mélységben téglából készített kripta nyomait találtuk, amely a téglák méreteiből következően nem egyidős a szentéllyel. A kripta délnyugati végénél, de azon jóval kívül, bolygatatlan sír került elő, mely a tájolása és mellékletei alapján 10. századi. A kutatás során előkerült a nyugati fal külső oldalán két befalazott, félköríves zárású, rézsűs román kori ablak, mely most a padlástérbe esik. Kibontásra került egy eddig elfalazott és elfeledett bélletes, fügefalevél-díszes fejezetekkel tagolt, alig sérült kapuzat, valamint a templomot a toronnyal összekötő nyaktag tetőzete fölött teljes épségben a harmadik eredeti, késő román kori ablak. A templom falán kívül, az északi oldalon a szentély falához illeszkedő egykori rotunda maradványai 170-190 cm összmagasságig megmaradtak. Ezt a körtemplomot, melynek falazatvastagsága 90-110 cm, fehér kváderkő és vörös színű téglasorok váltakozásával készítették. A külső vakolat leverése után előbukkant a viszszabontott rotunda felmenő falának egy szakasza, amelyhez a román kori templom északi falát építették hozzá. A körtemplom bontásából származó kváderköveket megtaláltuk a szentély alapozásában, a 12-13. századi templom szentélyének töltelékföldjében és a 19. század eleji keleti bővítésben. A templom nyugati részének különleges kiképzése van, ahol északi és déli toronypárossal vagy egy bővített előtérrel számolhatunk. A belső kutatás tulajdonképpen még nem fejeződött be, de már lehetőség nem volt annak megkutatására, hogy belül volt-e nyugati tornyokkal kombinált karzat, s ha volt karzat, akkor az pilléreken nyugodott-e, és bordás vagy keresztboltozatos volt-e. Arra sem volt lehetőség, hogy a templom hajójában folytassuk a feltételezhető 10. századi temető feltárását. 1.2. LELŐHELY (10. kép) A kora Árpád-kori rotunda, a 13. században pedig a poligonális szentélyű, nyugati toronypárossal ellátott templom helyéül kiválasztott terület egy 10. századi temető helye volt. A kutatás nem igazolta azt sem, hogy az előkerült egyeden, bolygatadan (tehát csontanyagában is elkülöníriiető) és mellékletes sír a rotunda körüli temetőhöz tartozik. Az egykori apszis alatti terület kőtárnak való kiképzése során több, nyugat-keleti tájolású csontváz sarok- és lábszárcsontját tudtuk megfigyelni, de feltárásuk nem volt lehetséges, mivel a fölötte lévő területen az új padlót és a felújított padokat már lerakták. 1.3. TELEPÜLÉSNÉV A Páldomb és a Budai-domb lelőhelyeken feltárt honfoglalás kori temetők bizonyítják, hogy 11-13. századi birtok volt. 1291-94 közötti említésekor a váradi püspöki tizedjegyzékben neve Böszörmény, tehát mohamedán vallású - esetleg káliz - népelemek lakták. Szaporodó népessége alapította mellette Berek falut, amelyet később Kisböszörmény, illetve a 14. század végén Berekböszörmény néven említenek. Az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékben a böszörményi János pap 28 garast fizetett. A 13. század végi püspöki dézsma és a pápai tized alapján igen népes település száz feletti jobbágy családfővel, tehát 400 lélekkel 1421-ben oppidum, azaz mezőváros. Egy 1775. évi térkép feltünteti Berek, illetve Kisböszörmény akkor még látható templomromját. Nagyböszörmény egyházát a Mindenszentek tiszteletére szentelték. A kutatás ezt a templomot találta meg. Mind a két település a 15. századtól a Csáky család körösszegi uradalmához tartozott, a század végén Böszörmény és Berekböszörmény néven (GYÖRFFY 1987, 606; MÓDY 2000, 227). 1.4. GYŰJTEMÉNY Régészeti leletek: Déri Múzeum, ltsz.: IV.02.137.1-3. Embertani anyag: Jósa András Múzeum, Embertani Gyűjtemény. 1.5. SÍR- ÉS LELETLEÍRÁSOK A hajó feltárásakor, az azt pontosan kettészelő metszetfal alól egy ép, bolygatatlan csontváz bukkant fel. 1. sír (1., 376. tábla) Férfi sírja. Csvh: nem mérhető, t: ÉNY-DK. A koponya a bal oldalán feküdt, az állkapocs leesett, az agykoponyán hatalmas méretű trépanait lyuk. A lábak nyújtva, a bal kar enyhe ívben simult a bal medencelapátra. Mellékletek: 1. A derék tájékáról a csigolyák mellől ovális, pecekkel ellátott ép kis vascsat került elő, á: 3,35x2,9 cm (IV.02.137.1.). 2. A bal oldali medencelapát alól hosszú, fával borított nyelű vaskés fátokban, h: 13,5 cm nyélh: 5,8 cm (IV.02.137.2.). 3. A koponya mögött szürkésfekete, korongon készült fenékbélyeges edény. Hordóhasú, összeszűkülő nyaka alig kihajló elvékonyodó peremben végződik. Az edény hasát a nyakától az edény alsó harmadáig párhuzamosan futó sűrű bekarcolt vonalakkal díszítették. M: 14,2 cm, szája: 10,4 cm, fenéká: 8-8,5 cm (IV.02.137.3.).