Nagy Emese Gyöngyvér - Dani János - Hajdú Zsigmond szerk.: MÓMOSZ II. (Debrecen, 2004)

P. Barna Judit: Becsehely-Homokos. Előzetes az M7 gyorsforgalmi út 71. sz. lelőhelyén feltárt neolitikus telep kutatásáról (1999-2000)

dalmi adatok nyomán házak hosszanti oldalait kí­sérő hosszúkás gödrökkel, ill. az alapárkokkal azo­nosítható objektumok s az általuk üresen hagyott területek jól érzékeltetik a valamikori házhelyeket, végső soron a településszerkezetet. A más lelőhe­lyeken házalapokat pontosan kirajzoló cölöplyu­kak hiányát az magyarázza, hogy nem mélyítették le az altalajig őket, így nem maradt régészetileg megfogható nyomuk; az ismert analógiák mégis kétségtelenné teszik a Becsehelyen feltárt objek­tumok rendeltetését, a házakhoz való viszonyukat. A cölöplyukak + alapárkok + hosszú gödrök funk­cionális összefüggése jellemző a vonaldíszes tele­pülésekre, korábban főleg külföldi lelőhelyekről (Moddermann 1986), de a nagyfelületű feltárások hazai megindulásának köszönhetően újabban Ma­gyarországról is számos példa említhető, többek közt: Mosonszentmiklós - Egyéni földek (M. Egry 2000), Füzesabony - Gubakút (Domboróczki 1997) 1 . Ez egyben kellő bizonyíték arra is, hogy Becse­helyen is a már jól ismert hosszúház típusával kell számolnunk. A cölöplyukak szinte teljes hiánya természetesen lehetetlenné teszi a további ponto­sítást, így pl. a házak pontos méretéről, belső osz­tásáról, taglalásáról (Moddermann 1985, Meier­Arendt 1989) semmit sem tudunk. A házhelyek szinte pontosan É-D-i irányultsága megfelel a VK­ban szokásos gyakorlatnak (Pavúk 1994: 68), s ezen kívül jelzi a telep K-Ny-i lineáris tagoltságát (azaz egy ilyen irányú házsort). A települési objektumok egyes csoportjainak (hosszúházak + az őket övező gödrök) egyenletes ritmusú, egymás melletti is­métlődése a feltárt felület szinte egészén végighú­zódik. A feltárt településrészleten mintegy 6-7 házhellyel számolhatunk. A rendelkezésünkre álló kevés adat alapján e „házak" mindegyike egyen­rangúnak tűnik, legalábbis méret és fekvés tekin­tetében nem találunk köztük megkülönböztetett szerepű központi objektumot vagy teret, mely ezt a ritmust megszakítaná. Ez a megállapítás természe­tesen nem vonatkoztatható a település egészére. A településszerkezet alaposabb megismerése csak az összes objektum leleteinek statisztikai elem­zése és pontos datálása után várható, ennek nyo­mán a gödröknek a DVK egyes fejlődési szakaszai szerinti elkülönítése vélhetőleg tovább pontosítja ezt az egyelőre még nagyon vázlatos képet. A je­lenlegi összesítő alaprajz (amennyiben nem külön­1 Itt kell megemlíteni az M7 autópálya Somogy megyei szakaszán a közelmúltban történt, egyelőre publikálatlan DVK-telepkutatá­sokat is (Balatonszárszó - K.is-erdei dűlő, Balatonszemes - Bagó­domb). bözteti meg az egyes neolit gödrök korát) röntgen­felvételhez hasonlítható, némileg torzult képet ad­va a településszerkezet egészét tekintve. A közvetlen földrajzi közelség érdekes kiindu­lási pontot nyújthat Becsehely I. és Becsehely II. lelőhelyek összehasonlításához. A két feltárás nagy­ságrendbeli eltérését természetesen nem lehet fi­gyelmen kívül hagyni, néhány lényegi különbség azonban így is megfogalmazható: 1. Becsehely I. a DVK időszakában védmű­szerü árokkal védett település, míg Becse­hely II. lelőhelyen a lényegesen nagyobb feltárt felületen sem kerültek elő erődítésre utaló jelenségek. Mint már szó volt róla, az árkok ezen a telepen legfeljebb kerítő funk­ciót tölthettek be. Felmerül a kérdés, hogy két egy időben lakott és egymáshoz ennyire közeli telepen az erődítés megléte, ill. hiá­nya milyen összefüggésben lehet a települé­sekjellegével (funkciójával)? 2. Ugyanezzel a funkcióbeli eltéréssel magya­rázható-e, hogy a mindössze kis felületen ku­tatott Becsehely I. lelőhelyen több import is előkerült, míg Becsehely II. lelőhelyen egyet­len ilyet sem találtunk? 3. Mi az oka annak, hogy Becsehely I. lelőhe­lyen az élet folyamatosan folytatódott a neo­litikum későbbi, a DVK Keszthelyi-csoport­ját követő időszakában is, míg Becsehely II. lelőhelyet az újkőkor során a Keszthelyi­csoport népessége lakta utoljára? A közvet­len földrajzi szomszédság leszűkíti a lehet­séges magyarázatok körét. E kérdések a jelenleg rendelkezésre álló adatok alap­ján még nem tisztázhatók, de Becsehely II. teljes leletanyagának feldolgozása, valamint a közeli, szin­tén nagy felületű neolitikus telepfeltárások" 1 tanú­ságai hozzásegíthetnek a válaszokhoz. 1. KEMENCÉK ÉS MUNKAGÖDRÖK Becsehely (II.) - Homokoson összesen 3, többé-ke­vésbé ép kemencét, ill. két, feltehetőleg kemence romjaiként azonosítható paticsos omladékot tár­tunk fel (124, 145, 154, 186. objektumok). A 124. 2 Petrivente - Újkúti dülő (megelőző régészeti feltárás az M7 gyorsfor­galmi út 73. lelőhelyén, ásatásvezetö: dr. Horváth László, 2000­2002. Muraszemenye - Aligvári mező (megelőző régészeti fel­tárás az M70 gyorsforgalmi út 715. lelőhelyén, ásatásvezetö: dr. Kvassay Judit, 1999-2001).

Next

/
Oldalképek
Tartalom