Nagy Emese Gyöngyvér - Dani János - Hajdú Zsigmond szerk.: MÓMOSZ II. (Debrecen, 2004)

P. Barna Judit: Becsehely-Homokos. Előzetes az M7 gyorsforgalmi út 71. sz. lelőhelyén feltárt neolitikus telep kutatásáról (1999-2000)

objektumban két tapasztott falú

3 kemence is állt, közvetlenül egymás mellett (5. kép/2-5). Az egyik szinte teljes épségben került napvilágra, a másiknak is csupán a teteje omlott be. Szerkezetükben teljesen megegyeztek. Mindkettő egyterű, boltozatos felépítésű, trapéz (a szájnyílás felé szűkülő) alaprajzú. Méretük: 150 x 135 cm, ill. 0,85 x 100 cm. Oldalfalaik függőlegesek, a hátsó fal azonban kb. 30°-os szöget zár be a platnival. Magasságuk 30 cm körüli. Metszetéből ítélve az egyik Bicske - galagonyási, a DVK legkorábbi szakaszára datált (1972/V. árok 2. sz.) kemence a legközelebbi párhuzam, de ennek beszakadt teteje nem teszi lehetővé a teljes összevetést (Makkay 1978: 17, Fig. 3.). A becsehelyi 124. objektum egy gödör-komplexum része, melyet egy ház hosszanti falát kísérő hosszúkás gödörként (Langgrube) azonosíthatunk. A ház és a kemencék kapcsolatára nézve ez azt jelenti, hogy a kemencék nem a ház belső berendezéséhez tartoztak, hanem a házon kívül helyezkedtek el. A kemencék belsejét tiszta, sárga homokkal töltötték ki, mely leleteket nem tartalmazott. Valószínűleg így akarták megóvni őket az összeomlástól, azzal a céllal, hogy később majd újra használatba vegyék. A 186. objektum ugyancsak jó állapotban megmaradt kemencéje szintén egyterű, boltozatos és négyszögletes alaprajzú, függőlegesek falakkal, teteje azonban a fent ismertetett kemencékétől eltérően - noha kissé beroskadt -, jól láthatóan lapos volt. Fenekén a tapasztás erősen, oldalán és tetején közepesen égett át. Tömör, faszenes betöltéséből kevés kalcinált csontszilánk, néhány kerámiatöredék és egy kovapattinték került elő. A 0,9 x 0,7 m alapterületű, 35 cm magas kemencéről az őt körülvevő objektumok elhelyezkedése alapján inkább az feltételezhető, hogy házon belül állt (5. kép/l). Egy településen belül tehát az egyterű, boltozatos kemencék két különböző variánsát is megtaláljuk. Ana nézve nem tudtunk adatot gyűjteni, hogy vajon a két variánst (boltozatos, ill. lapos tetejű kemence) eltérő elhelyezése (külső, ill. belső kemencék) határozza-e meg, irodalmi példák (Petrasch 1986) alapján azonban feltehető, hogy a különböző felépítés különböző funkciókkal függhet össze. Kérdéses az is, hogy van-e összefüggés a kemencék és a munkagödrök elhelyezkedése, ill. rendeltetése között, melyek csakis a telepnek egy bizonyos részén - a Ny-i szélén - fordulnak elő. E 3 Bár a kemence falát tartó eredeti fa-, ill. vesszőváznak, melyre a tapasztást felvitték, nem maradt nyoma, a kemence mérete már önmagában is feltételezi ennek a szerkezetnek az alkalmazását. 35 munkagödrök betöltésükben intenzív tüzelési nyomokat mutatnak, sok kaviccsal és paticcsal, ugyanakkor kevés kerámiával (pl.: a 126. és 152. objektumok, ill. a 140. és 145. objektumok D-i vége). 2. ÁLDOZATI GÖDÖR A 147/a objektum egy sekély, É-D-i hossztengelyű, ovális, sok leletet tartalmazó gödör volt, faszén-szemcsés betöltéssel, kora a dunántúli vonaldíszes kerámia idősebb fázisára tehető. H: 4,0 m, Sz.: 1,3 m; mélysége: 0,25 m. Egy eltérő betöltésű, nagyobb hulladékgödör (147. objektum) vágta (6. kép/2). Északi végében szájával lefelé fordított tál alatt őrlőkő-pár töredékei feküdtek; a tál mellett kis csésze állt (6. kép/l). Mindkét edény gyakorlatilag ép, a csonkakúp alakú tálat érdekes W-szerű bekarcolt jel, a csészét pedig körbefutó hullámvonal és 3 apró bütyök díszíti. (6. kép/3, 4a-4b). A gödör további leletei edénytöredékek, kavics és pattintott kovapenge voltak. A gödröt leleteinek jellege s az előkerülés kontextusa révén olyan kultuszgödörnek vélem, mely a termékenységi rítus keretében bemutatott áldozat maradványait őrzi. Az őrlőkőpár jelenlétéből a rítus konkrét formájára, a rituális Őrlésre is következtethetünk (Makkay 1978a). Szemügyre véve a 147/a objektum elhelyezkedését, szembeötlő, hogy egy olyan gödör-komplexumhoz csatlakozik, mely a már említett 124. objektumot is magában foglaló másik gödöregyüttessel párhuzamosan helyezkedik el: annak a házhelynek nyugati oldalán, melynek keleti széle mentén a két külső kemence állt. A gödör alakja (fala ívelten szűkül, alja egyenes), valamint fekvése indokolja a feltevést, hogy e leletegyüttes nem csupán mint termékenységi rítus keretében hozott vértelen (zsenge-) áldozat, hanem mint építési áldozat is értelmezhető (Makkay 1983, 1986). Az objektum ugyanis közvetlenül a hajdani ház fala alatt, annak alapárkában fekszik. III. A LELETANYAG Az előkerült hatalmas mennyiségű neolitikus leletanyagban a kerámia dominál, a kiegészíthető edények száma is jelentős. Köztük olyanok is vannak, melyeket eddig még kevésbé ismert motívumok díszítenek. A kőeszközök száma tekintélyes, az állatcsontanyag ellenben a talaj kémiai tulajdonságaiból eredően minimális. A leletek előzetes felmérése a DVK idősebb fázisának túlsúlyát mutatja