Nagy Emese Gyöngyvér - Dani János - Hajdú Zsigmond szerk.: MÓMOSZ II. (Debrecen, 2004)

Sümegi Pál: Preneolitizáció – egy kárpát-medencei késő mezolitikum során bekövetkezett életmódbeli változás környezettörténeti rekonstrukciója

lyeket a Tisza-völgyi Mezolitikumba sorolták (Bárta, 1981). Ezeket az iparokat tehát a helyi, Gravettien kultúrából származtatott Epigravettiennek a nyugati köipari megoldásokkal kevert kultúrájú, speciális csoportjaiként értelmezhetjük. Ezek az azonos kulturális gyökerekkel jellemezhető csoportok Kertész (1996a,b) őskörnyezeti értelmezéseivel szemben, nem kontinentális erdőssztyeppen, hanem eltérő fákból álló zárt erdőtársulásokban (tölgyerdő, illetve fenyves) telepedtek meg a Krisztus előtti 8. és 9. évezredben. A két eltérő nyersanyagbázisú és alapanyag struktúrájú csoportnak az elterjedési területén tehát eltérő növényzet, állatvilág és talajtakaró alakult ki (Willis et al. 1997, Sümegi, 1998, Gardner, 1999, Magyari et al. 2002), ezért feltételezhető, hogy a csoportszintű kulturális eltérések kialakulásában a mezolitikumban az eltérő környezeti viszonyok jelentős szerepet játszhattak. A Krisztus előtti 8. évezred végén és a 7. évezred kezdetén az észak-alföldi és a szubkárpáti, szubalpin területek közötti vegetációs különbségek feloldódtak és faj gazdag, tölgy és mogyoró dominanciával jellemezhető, zárt lomboserdő alakult ki egészen 600 méter tengerszint feletti magasságig. Míg 600 méter és 1000/1200 méter között hárs, lucfenyő és erdei fenyő dominanciával jellemezhető kevert lombozatú erdők fejlődtek ki (Farcas et al. 1999, Willis et al. 1997, 1998, Gardner, 1999, Magyari et al. 2002, Stieber, 1967). Vagyis a Kárpát-medencében kialakult az óholocén, hegyvidéki, magasság szerinti, zonális növényzeti tagolódás. A növényzeti változás hatására a középhegységi zóna, a hegylábi zóna, dombvidék és az alföldi folyók menti ártéri területek növényzete homogenizálódott, bár a mélyebb talajvízszinttel rendelkező, illetve alkalikus talaj adottságú területeken a sztyepp és erdőssztyepp vegetációval borított részek a pleisztocén végétől folyamatosan fennmaradtak (Sümegi, 1989, 1996). így regionális és lokális szinten mozaikos kifej lődésü vegetációval számolhatunk a Kárpát-medence területén még a zárt tölgyerdők szétterjedése során is (Sümegi et al. 1998). A Krisztus előtti 7. évezred kezdetén a középhegységi és az észak-alföldi erdőterületek növényzeti homogenizálódásával párhuzamosan indult meg a preneolitizációs folyamat a mezolit lelőhelyeken (5. és 6. ábra). Európában a késő mezolitikum anyagi kultúrájában, közvetlenül a neolitikum kialakulását megelőzően, a közel-keleti kulturális és gazdasági gyökerű neolit közösségek égeibalkáni megtelepedését követően (Andel-Runnel, 1995) lehet kimutatni azokat a technikai újításokat, amelyeket preneolitizációs folyamatként értelmezhetünk. Az Észak-Alföldön található Jásztelek 1 (Kertész, 1993), Tarpa-Márki tanya, Ciume§ti II, Kamenitsa I lelőhelyek kőiparai az egymás közötti hasonlóságokon túlmenően számos olyan tendenciát is mutatnak, melyek beilleszthetők ebbe a folyamatba, így ezeknek a mezolit telepeknek a kőiparában csaknem mindenhol jelen vannak a megközelítőleg kúp alakú magkövek, a mikroburin technika, valamint a trapéz, a retusált csonkítások és a völgyeit eszközök (Kertész, 1996a,b). A preneolitizáció, az intenzív gyűjtögetés vagy az állattenyésztés alapelemeinek átvétele szempontjából figyelemre méltó Jásztelek I lelőhelyen talált sarlófényes kőeszköz, egy sarlóbetét, amelynek azonban felszíni leletként korlátozott a forrásértéke (Kertész, 1993, 1996a,b). A bátorligeti parti szelvényben a Krisztus előtti 7. évezred során, a legfiatalabb, trapézpengés mezolit szinttel feltételezetten azonos időben a zárt erdei elemek abszolút dominanciája (2. ábra) mellett sikerült kimutatni xerotermofil, sztyepp, erdőssztyepp fajokat (Cepaea vindobonensis, Granaria frumentum). Jelenlétük az erdei környezeten belül sztyeppjellegü növényzeti foltok kialakulását jelzi. Ezek a sztyeppfoltok vagy a természetes úton kialakult környezet mozaikos kifejlődését vagy emberi hatásra létrejött kisebb növényzeti változás kialakulását jelzik mintegy 7.500-8.000 BP (6.500-6.900 CAL BC) évek között. A Krisztus előtti 7. évezred során hasonló korú, lokális kiterjedésű, a termelő gazdálkodást folytató közösségek megtelepedése előtti, ún. „preneolit emberi hatások, így a nyitottabb növényzeti területek kialakítása, a szegélyvegetáció kiterjesztése más lelőhelyeken is kimutathatók a Kárpát-medencében (Sümegi, 1998, 1999, Sümegi-Kertész, 2001). A nyitottabb növényzet kialakítása összefüggést mutathat az erdei környezetben a vegetációs periódusban megjelenő mezolit vadászközösségek megtelepedésével, a mezolit táborhelyek kialakításával. Hasonló vegetációs változások alakulnak ki a bizonyíthatóan intenzíven gyűjtögetett (KaliczMakkay, 1976), napfénykedvelő, szegélyvegetációban terjedő növényeknek, például a mogyorónak a kezdetben talán spontán, később tudatosan elősegített terjesztésével is. Az erdei környezetet kedvelő, vadászott állatok (őstulok, szarvas, őz, vaddisznó, bölény) mozgását befolyásoló ún. „vadászösvények" kialakításával, vagy a lombetetés megjelenésével párhuzamosan sztyeppjellegü növény-