Nagy Emese Gyöngyvér - Dani János - Hajdú Zsigmond szerk.: MÓMOSZ II. (Debrecen, 2004)

Sümegi Pál: Preneolitizáció – egy kárpát-medencei késő mezolitikum során bekövetkezett életmódbeli változás környezettörténeti rekonstrukciója

zeti foltok megjelenése, kiterjedése jár együtt (Sümegi, 1998, 1999). A bátorligeti láp peremén kialakított földtani szelvényben mért radiokarbon adatok alapján ezek a preneolitizáció lehetőségét felvető malakológiai változások közvetlenül a kárpát-medencei kora-neolit közösségek, a Körös és Starcevo kultúrák legidősebb megtelepedése előtt fejlődtek ki (Hertelendi et al. 1996). Az Északi-középhegység területén a tűlevelű fáknak óholocén visszaszorulását követően a spontán erdőtüzek lehetősége, a kevésbé gyúlékony fák terjedése következtében lecsökkent (Willis et al. 1997). Ennek ellenére a Krisztus előtti 7. évezredben - a bátorligeti szelvényben a zárt erdei fajok mellett megjelenő termoxerofil fajokkal párhuzamosan - az erdőtüzek nem szűntek meg, csak intenzitásuk csökkent. Jellemző, hogy ezeknek a kisebb pemyecsúcsoknak a maximumai (Willis et al. 1997) a tölgy (Quercus) pollen mennyiségének visszaesésével és a mogyoró {Corylus) mennyiségének növekedésével mutatnak összefüggést 60007000 BC között. Hasonló változásokat lehetett kimutatni más észak-alföldi, középhegységi lelőhelyek esetében is (Sümegi, 1998, 1999). Ugyan a magyarországi mezolit lelőhelyek (Kertész et al. 1994) őskörnyezeti vizsgálata még a kezdeti fázisban van, de az amerikai, ausztráliai (Mellars, 1976) és nyugat-európai példák (Evans, 1975) alapján tudjuk, hogy a vadászó-gyüjtögető népek többféle célból (vadászat, szegélyzóna kiterjesztés, táborhely és vadászott csordaállatok terelőútjainak kialakítása) is használták az erdőégetést (Bennett et al. 1992, Clark, 1972, 1988, Clark et al. 1989, Smith, 1970). A vizsgált területen a mezolitikum végén elkezdődött, tudatosnak is tekinthető környezetátalakítások közül kiemelkedik a szegélyvegetáció, a mozaikos erdei környezet kialakítására törekvés, mert ez az erdők szegélyén élő, napfénykedvelő mogyoró terjedését nagymértékben elősegítette (Smith, 1970, Behre, 1988). Bár még nincsenek archeobotanikai adatok a magyarországi mezolit lelőhelyekről a mogyoró gyűjtéséről, de a nyugateurópai mezolit lelőhelyeken megfigyelt gyűjtögetési stratégia és az erdőégetés/mogyoró pollen mennyiségének növekedése között úgy tűnik öszszefuggés van (Smith, 1970). Hasonló, erdőégetést követő mogyoró terjedéssel járó folyamatokat tárt fel Juhász Imola nyugat-dunántúli pollenelemzései során (Juhász, 2002). A késő mezolitikum során elkezdődött és tudatosnak tekinthető, a vizsgált területen is kimutatható, vegetációváltozást, a mozaikos erdei környezet létrehozását okozó emberi tevékenységnek igen nagy a jelentősége, mert azt bizonyítja, hogy a mezolitikum második felében a Kárpát-medencében élő vadászó - halászó - gyűjtögető népcsoportok eljutottak az ún. „szubsztituciós" fázisba (Zvelebil-Rowley-Conwy, 1986) vagyis a saját, aktív beavatkozásaik nyomán felhalmozott ismereteik révén nyitottá váltak az élelmiszertermelési, a produktív gazdálkodási tapasztalatok átvételére (Zvelebil, 1986). Az Alföld északi részén, az Északi-középhegységben, a mezolit régészeti lelőhelyek közelében lévő paleoökológiai lelőhelyeken is sikerült kimutatni a kisebb-nagyobb pernyemaximumokat követő mogyoró pollen dominancianövekedést 6000-7000 BC évek között, ezért feltételezzük, hogy ebben az időszakban már a Kárpát-medence északi felén élő mezolit lakosság jelentős része a szubsztituciós fázisba kerülhetett (Sümegi, 1998, 1999). Ezt támasztja alá a keleméri Mohosok pollenszelvényének elemzése is, ahol a szil és a kőris pollen késő mezolit korú ciklikus visszaesése (3. ábra) alapján (Magyari et al. 2002) a lombjuk szelektív gyűjtésére és levéltakarmányként történő felhasználására, a lombetetés kialakulására (Heybroek, 1963) következtettünk (Kertész-Sümegi, 1999). Úgy tűnik, hogy az észak-alföldi, szubkárpáti zárt tölgyes erdőkben a nyílt vegetációt kedvelő csigák, sztyeppnövények, kisebb pemyecsúcsok megjelenése, a mozaikos erdei növényzet kialakítása, a mogyoró terjedése, a lombetetés kialakulása és a legfiatalabb mezolit lelőhelyeken kimutatott kőipari újítások, köztük a trapézpenge és az intenzív gyűjtögetést bizonyító sarlófény megjelenése kronológiailag összekapcsolható. Ezek a Krisztus előtti 7. évezredben kialakult változások a vizsgált területen, köztük a bátorligeti láp közelében régészetileg igazolt mezolit közösségek erőteljes fejlődését, egy intenzívebb gyűjtögetésen és vadászaton, az állattenyésztés bizonyos elemeinek átvételén, erőteljesebb növényzet átalakításon alapuló preneolit fázis kialakulását valószínűsítik. Bár mindez ideig még preneolit lelőhelyet nem sikerült feltárni a kutatóknak, de az üledékgyűjtő medencékben, köztük a bátorligeti, keleméri, csarodai szelvényekben kimutatott változások egy önálló preneolit fázis létrejöttére, a produktív gazdálkodási tapasztalatok fokozatos átvételére, a kárpátmedencei késő-mezolit közösségek progresszív fejlődésére utalnak közvetlenül a kora-neolit közösségek megtelepedése előtt (Sümegi-Kertész, 2001). A régészeti és környezettörténeti adatok azt bizonyítják, hogy a környezet intenzívebb kihasználását okozó társadalmi változásokat az ún.