Nagy Emese Gyöngyvér - Dani János - Hajdú Zsigmond szerk.: MÓMOSZ II. (Debrecen, 2004)
Bartosiewicz László: A Tihany-Óváron feltárt szarvascsontváz előzetes vizsgálata
A tihanyi szarvaslelet agancsán három jellemzőt sikerült további elemzés céljára azonosítani. Ezek a rózsatő homlokcsonton mért legnagyobb átmérője, az [alsó] agancsszár legnagyobb átmérője, valamint a rózsatő és a hozzá tartozó koszorú legnagyobb átmérőjének százalékos aránya. Az utóbbi paraméter azért fontos, mert a hullott agancs koponya felőli (proximális) felületén a kerek rózsatő belső, funkcionálisan meghatározott illeszkedési felülete és az azt körülvevő, gyöngyözött koszorúrész külső átmérőjének egymáshoz viszonyított aránya az életkorral változik. Ennek magyarázata, hogy az idős állatok nehéz agancsát a koszorúhoz képest szélesebb rózsatő tartja: a 2-3 éves bikák rózsatövének 60% körüli belső átmérője 15 éves korra 80% fölé emelkedhet. A felsorolt három mennyiségi jellemző az életkorral szoros összefüggésben, de nem lineáris módon növekszik (1. ábra). A szakirodalomban (Habermehl 1985: 34, Tab. 2 and 35, Tab. 3, Abb. 18) közölt mai németországi agancsméretek alapján becsült életkor a belőlük számított harmadfokú egyenletekkel nagy pontossággal közelíthető (1. táblázat). /. táblázat. Életkor becslés a tihanyi szarvasbika agancsméretei alapján Független változó (X) A becslésre használt egyenlet Determinációs együttható Kor (év) Rózsatő átmérő, mm y = -0,001x 3 + 0,0804x 2 - 2,339x + 22,579 R 2 = 0,995 11,7 Alsó szár átmérő, mm y = -0,003x 3 + 0,093x 2 + 0,141 x + 1,462 R 2 = 0,998 8,4 Belső/külső rózsatő, % y = -0,002x 3 + 0,426x 2 - 31,705x + 772,9 R : = 0,995 3,3 Éppen ez, a determinációs együtthatókból kiolvasható nagy pontosság az, amiért elgondolkodtató, hogy a számítások eredményei szembetűnő különbségeket mutatnak. Tulajdonképpen csak egyikük, a táblázatban az utolsó felel meg az agancságak számából nyilvánvalóan kiolvasható hároméves életkornak. Ennek oka, hogy az egyedfejlődés során a testarányok többsége nem lineárisan, hanem az abszolút nagyság függvényében növekszik (ez az allometria jelensége: Fábián 1967). A Tihanyban talált fiatal állat test-, illetve agancsarányai tehát még nem véglegesek, de agancsának vaskossága (milliméterekben mért átmérők) már felér egy ugyancsak kifejlett szarvasbikáéval. Az állat fiatal korára utal viszont, hogy (a vastag átmérőkkel ellentétben) az egyetlen mérhető szemág hossza mindössze 220,0 mm, ami jelentősen elmarad a 18.263 kifejlett mai egyedre számított 347,4±0,470 mm átlagértéktől (Bán és Fatalin 1968: 95). Ez a megfigyelés arra is figyelmeztet, hogy az állat fiatal kora az agancsszár hosszának allometrikus egyenletekre alapozott becslését (Bartosiewicz 1998: Table 3) minden bizonnyal torzítaná. Fontos azt is hangsúlyoznunk, hogy mára a tudatos selejtezés hatására a gímszarvasagancsok határozott „tenyésztői" szempontokat testesítenek meg (Bartosiewicz 1999). Ez további eltérések forrása lehet, hiszen a mai trófeaeszmény egy és más dologban eltérhet a természetes kiválasztódás által létre hozott őskori formáktól. Az 1. táblázatban felsorolt aránytalanul magas becsült életkorokon kívül a fiatal szarvasbika nagy termetére az is jellemző, hogy a szemgödör peremén mért legnagyobb homlokcsont szélesség (EctEct) 157,7 mm, ami meghaladja 2001 mai, kifejlett szarvasbika legnagyobb koponyaszélességének (Zy-Zy) átlagát (136,8±0,185 mm). Noha e két szélességi méret nem minden egyeden felel meg pontosan egymásnak (2. ábra; von den Driesch 1976), eltérésük mindenképpen csekélyebb mint a vaskori koponyatöredék és a modern kori minta átlagának csaknem 2 cm nagyságú különbsége. A koponyaszélességek összehasonlításában használt mai magyarországi mintára számított átlagos életkor 8,96 év volt (Bán és Szidnai 1968: 92). A szerzők ugyan rámutatnak arra, hogy a bikák koponyaszélessége széles határok között ingadozik, az agancsátmérőkhöz hasonlóan a tihanyi szarvas e méret tekintetében is nagy termetű. A LÁBKÖZÉPCSONTOK HOSSZÁBÓL BECSÜLT MARMAGASSÁG Ismert marmagasságú, mai szarvasfélék lábközépcsontjainak méreteiből egyszerű szorzószámok segítségével becsülhetjük az egykori állat marmagasságát, esetleg húsmennyiségét (Bartosiewicz 1987: 356). Egy-egy csont szorzószámának érvényességét azonban az állatfajon belül az egyed neme, életkora, erőnléte és öröklött alkata is befolyásol-