Nagy Emese Gyöngyvér - Dani János - Hajdú Zsigmond szerk.: MÓMOSZ II. (Debrecen, 2004)

Bartosiewicz László: A Tihany-Óváron feltárt szarvascsontváz előzetes vizsgálata

ŐSKOROS KUTATÓK II. ÖSSZEJÖVETELE BARTOSIEWICZ LÁSZLÓ A TIHANY-ÓVÁRON FELTÁRT SZARVASCSONTVÁZ ELŐZETES VIZSGÁLATA BEVEZETÉS 2000. júniusának második felében, Tihany-Ováron a Regénye Judit (Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém) által vezetett leletmentő ásatáson fiatal gímszarvas {Cervus elaphus L. 1758) teljes csontváza került elő a vaskori földvár E6 jelzetű gödréből. Előzetes beszámolóm célja az állat azonosítása, életkorának, méretének lehető legpontosabb meghatározása a rendelkezésemre bocsátott csontok alapján. Noha a csontváz egyes, régészeti anyagba kevert részeinek (elsősorban a mellső végtag csontjainak) elemzése még nem történhetett meg, a konferencia idejére megvizsgált csontok adatai a felvetett kérdések megválaszolására elegendőnek bizonyultak. A részletes rétegtani/régészeti értelmezés viszont túlmutat a cikk terjedelmén, csak a lelőhely egészének elemzése után lehetséges. Ezek legérdekesebbikének a tárgyalt gödör áldozati- avagy tárológödör voltának megállapítása ígérkezik. Jelenleg azonban csak annyit jegyzünk meg, hogy az ásatási napló szerint a szarvascsontvázat tartalmazó gödörben kelta kori edénytöredékek szolgálhatnak a tipokronológiai keltezés alapjául. A SZARVASCSONTOK RÉTEGTANI ELOSZLÁSA A mintegy 2 m mélységű, kerek objektum felső átmérője 2 m volt, amely a gödör lapos fenekén 2,3 m-re szélesedett ki. A gímszarvas maradványai a példás gondossággal, rétegenként bontott gödör felső felének több szintjéből kerültek elő. Megtartásuk jó, töredezettségük kis mértékű. Az Antoni Judit által készített ásatási rajzok és az átadott állatcsontanyag csoportosítása alapján a leletek rétegenkénti bonctani eloszlása az alábbi volt: I. szint: A csontok többsége a bontási felszín alatt mintegy fél méterrel jött napvilágra. Ez a szint az agancsos agykoponyát és a tőle csaknem egy méterre fekvő arckoponyát, illetve az egymástól elszakított állkapcsokat tartalmazta. Az agancsok között hét összetartozó hátcsigolya feküdt a hozzájuk tartozó bordákkal. Ez a réteg tartalmazott még 3, illetve 4 összetartozó nyakcsigolyát két ízesülten maradt szakaszban, valamint a két hátsó végtag hosszúcsontjait. II-III. szint: E csontok alatt két paticsos, illetve porhanyós, kb. 30 cm vastag réteg volt, lényegében szarvascsontok nélkül. IV. szint: Ezen a szinten a gödör közepe táján az egyik behajlított mellső végtag hosszúcsontjai feküdtek, valamint egy lapocka, amely e csontoktól valamelyest távolabb (kb. 65 cm) került elő (ezek vizsgálata a kézirat leadásáig még nem volt lehetséges). V. szint: E szint közepén a mellső végtag kézközépcsontjai voltak, illetve a gödör széle felé eső bal lapocka és ágyékcsigolyák. VI. szint: A tárgyalt rétegsor alsó részének közepén az egyik mellső láb csontjai feküdtek anatómiai rendben, a medencecsont pedig e réteg keleti részén, a gödör fala mellett bukkant elő. Az egyetlen egyed ilyen, több réteget átvágó megjelenése az objektum gyors feltöltődésére utal. Az ÉLETKOR ÉS TESTNAGYSÁG BECSLÉSE AGANCS- ÉS KOPONYAMÉRETEK ALAPJÁN Az állat életkora csekély szakértelemmel, ránézésre is megállapítható: az agancságak alapján a fiatal bika elejtésekor élete negyedik évében járt. A máikialakult (de még szilárdan a homlokcsonton ülő) agancs arra utal, hogy az állat a téli félévben, pontosabban október és március között pusztulhatott el. Az életkor egyszerű megállapításán túlmenően azonban nem mellékes, hogy életkorához képest ez a nem teljesen kifejlett egyed mekkora lehetett? Vörös (1979: 641) kutatásai ugyanis kimutatták, hogy az új kőkor óta a magyarországi gímszarvasok fokozatos méretcsökkenésen estek át, nem mindegy tehát, hogyan értelmezzük e fiatal szarvasbika méreteit.