Nagy Emese Gyöngyvér - Dani János - Hajdú Zsigmond szerk.: MÓMOSZ II. (Debrecen, 2004)

V. Szabó Gábor: Ház, település és településszerkezet a késő bronzkori (BD, HA, HB periódus) Tisza-vidéken

Leletanyagunkban viszonylag kis számmal vannak képviselve a különböző típusú orsógombok. Ezért bír talán jelzésértékkel az, hogy a proto Gáva-periódusba tartozó tápé-kemenesháti telepen három, a Gáva-kultúra időszakába sorolható dobozin pedig hat orsógomb is felszínre került. Ha a lelőhelyek településhierarchián belüli helyére nem is, az itt élők valamiféle foglalkozási specializációjára - fonásra, szövésre - közvetve utalhat az orsógombok nagyobb mennyiségre. 3.3. A települések leletanyagának tanulságai: fémművesség A kerámiához hasonlóan a különleges minőségű és típusú bronztárgyak vagy öntőformáik is alkalmasak arra, hogy segítségükkel egy adott település lakóinak társadalmi helyzetét körülhatároljuk. A településeken előkerült fémtárgyakat és öntőformáikat vizsgálva megfigyelhető, hogy míg az átlagos minőségű bronzeszközöket szinte minden településen előállíthatják és használják, addig a minőséginek mondható, nagyobb munkaráfordítást igénylő, ún. „rétegspecifikus"

35 bronztárgyak jóval szűkebb körben tűnnek fel. Azokat a településeket, amelyekről öntőforma

36 vagy bronztárgy került elő, a tárgy fonnák típusai alapján két csoportra oszthatjuk. 1. Az első csoportba tartozó telepekről olyan tárgyak vagy öntőformáik kerültek elő, amelyek a mindennapi életben nélkülözhetetlenek és elkészítésükhöz nincs szükség az átlagosnál nagyobb szakismeretre. Mezöcsát-Hörcsógös: tokosbalta öntőforma és öntőmagok (PATEK 1981); Oszlár. lándzsahegy, karperecek vagy öntőrúdak, csüngők öntőformái (KOÓS 2001, Taf. 3); Aranyosapáti: tokosbalta öntőformája MOZSOLICS 2000, 33, Taf. 120-121). Biharkeresztes: Kisebb, lokális bronzöntőmühely működésére utal a település 2. gödrében előkerült 3x2 cm-es, ún. Gór-típusú (CZAJLIK 1996, 171, 174) bronz öntőlepény. Ugyanebben az objektumban egy sarlópengetöredék, egy varrótű, néhány kettőskónikus fejű ruhatü, és egy kis méretű bronzfalera került elő. Nagykálló-Telekoldal: a telepen elrejtett depó tokos- és számyasbaltákat, sarlókat illetve töredékeiket, egy sérült lándzsahegyet és öntőlepények töredékeit tartalmazta (MOZSOLICS 1963). Prügy-Tökföld: a lelőhelyen 35 Albrecht Jockenhövel véleménye szerint, az egykori elit jelenlétére utaló „rétegspecifikus bronzok" a következők lehetnek: fegyverek, elsősorban kardok és azok kiegészítői, lószerszám részei, kocsialkatrészek, nemesfém tárgyak (JOCKENHÖVEL 1990, 224, 226). 36 A késő bronzkori (BC-BD, HA, HB1) magyarországi öntőformák bemutatása: KOVÁCS 1986. Az azóta eltelt időben mindössze két öntőfonna lelet került közlésre: Gór (ILON 1996a), Gáborján (DANI 1999). 1931-ben történt ásatás során került elő egy bordadíszes tokosbalta öntőformájának a töredéke és egy bronzvésö (KEMENCZEI 1984,73, 161). 2. A második csoportba azok a lelőhelyek tartoznak, ahol a mindennapi termelőeszközöknél nagyobb értékű és lényegesen nagyobb szaktudással elkészíthető, „rétegspecifikus" tárgyak vagy öntőformáik kerültek elő. Ezek bonyolultabb munkafolyamatokat végző és értő mesterek egykori jelenlétére és a presztízs értékkel bíró tárgyakra igényt tartó megrendelőkre utalnak. Szőreg C: Az itt előkerült töredékes öntőformák (MOZSOLICS 1985, 196-197, Taf. 273-274) ugyanabból a gödörből kerültek elő, tehát zárt leletegyüttesként kezelhetjük őket (5. kép 1-7). A formákat egykor használó mesternek és megrendelőinek átlagostól eltérő helyzetére több adat is utal. A bordázott karperec (5. kép 3), bográcsfül (5. kép 6), a kerek és négyszögletes elemekből álló tárgy (lószerszám alkatrész?) (5. kép 4) és a páncél vagy bronzedények gyártásához használható szögecsek (5. kép 2) öntőformái a „rétegspecifikus" bronztárgyak közé sorolhatók. Az egyik töredékes, meghatározhatatlan típusú tárgy öntőforma töredéke (MOZSOLICS 1985, Taf. 273, 1) szteatitpalából készült. Ez a kőzet nagyon ritkán fordul elő öntőformák alapanyagaként, nehezebb is hozzájutni mint a homokkőhöz, ami ugyancsak a depó sajátos helyzetét bizonyítja. A depó egy tokoskalapács sérült öntőformáját is tartalmazta (5. kép 7). Ez a tárgy is arra utal, hogy a formákat használó mester, nem csak öntéssel, hanem lemezből készült, szegecselést, kalapálást igénylő tárgyak - így akár bronzedény vagy páncélzat - készítésével is foglalkozhatott (JOCKENHÖVEL 1986, 224 ). A lelőhelyről szórványként a szegedi múzeumba került nyélnyújtványos kard és tőr (KEMENCZEI 1988 Taf. 8. 89, 40. 365) (5. kép 8-9) ugyancsak a telepen élők kiemeltebb társadalmi helyzetéről tudósít. Polgár M3/1: A lelőhelyen három, egymástól néhány méterre lévő, klasszikus gávai típusú kerámiával keltezett gödörből tokosbalta, lándzsahegy, kardpenge, bronzgomb és karikák öntőformája került elő (8. kép 2-4). A leletek közül a kard öntőforma az, amely átlagon felüli tudású bronzművesre és a társadalmi elithez tartozó harcos közelségére utal. Por oszló-Aponhát: A telepről tokosbalta és egy nyélnyújtványos tőr vagy kisebb kard öntőformája ismert (PATAY 1976, Abb. 4. 2, 7). A tőr vagy kard az a tárgy, amely előkelő státuszú megrendelő ottlétére utal. A fentiek alapján világosan látható, hogy az elit jelenlétét nem korlátozhatjuk kizárólag egy bizonyos település típusra. Mint ahogy azt a polgári példánk mutatja „rétegspecifikus" tárgyaik tanulsága szerint nemcsak a központi helyzetű 1., hanem a 2. esetleg a 3. településtípusokon is számolnunk kell jelenlétükkel. Ez nem zárja ki a két településtípus települési hierarchián belüli alá-fölérendeltségének lehetőségét, de arra figyelmeztet, hogy