Nagy Emese Gyöngyvér - Dani János - Hajdú Zsigmond szerk.: MÓMOSZ II. (Debrecen, 2004)

V. Szabó Gábor: Ház, település és településszerkezet a késő bronzkori (BD, HA, HB periódus) Tisza-vidéken

zak kategóriájába. Az E és az AS házak méretükkel és központi elhelyezkedésükkel arra utalnak, hogy ezek a telepen nem lakó, hanem valamilyen gazdasági, esetleg közösségi funkcióval bírtak (RIHOVSKY 1982, 35). A publikáló véleménye szerint a teleprészlet közepén, egy beépítetlen központi térségben álló, nagy belső terű E ház, feltehetően közösségi gyülekezőhelyként, az egyszerűbb konstrukciójú AS ház pedig raktárként vagy istállóként működött (RIHOVSKY 1982, 35, 4344). A riesbürg-pfaumloch-i hosszúház egykori funkciójának meghatározásánál a publikálók gazdasági és lakóépület kombinációjának a lehetőségét vetették fel (KRAUSE-WIELAND 1990, 225). Az eddig leírtak alapján a jánoshidai épületet legnagyobb valószínűséggel lakó vagy közösségi épületnek tarthatjuk. Lakóépület volta mellett szól az is, hogy 40 méteres körzetében több kerek tároló gödör került elő, míg benne egyetlen egy sem, így közösségi raktár nem lehetett. Szintén a ház funkciót támogatja az, hogy a mellette kiásott nagy agyagkitermelő gödörkomplexumok arra utalnak, hogy az épületnek masszív, többször megújított tapasztott fala lehetett, ami egy pusztán istállóként használt építmény esetében nem föltétlen indokolt. Ennél többet csak tágabb környezetének, illetve egy esetleges foszfátanalízis eredményeinek ismeretében lehetne mondani.

2 Az épületek funkciójának vizsgálatánál segítséget adhat a bennük és a környezetükben előkerült leletanyag is. Az általam összegyűjtött lelőhelyeken három esetben lehetett e módszert alkalmazni. 1. A dobozi és a poroszlói házak padlóján és környezetükben sok őrlőkő és őrlőkőtöredék került elő. Hasonlóképpen nagy számú őrlőkő és őrlőkőtöredék fordul elő a Gáva-kultúra baksi településén (V. SZABÓ 1996, 14). Az őrlőkő a háztartások egyik legfontosabb eszköze, elsősorban a lakóházak környezetében használták s jelenlétük feltehetőleg lakás céljára utaló épületek közelségéről tudósít. 2. Az épületek környezetében előkerült leletanyag árulkodhat a településen belüli specializációról is. Ilyen fajta vizsgálatra lelőhelyeink közül a Polgár M3/1 látszott alkalmasnak. A feltárt felületen 11 objektum tartalmazta a Gáva-kultúra leletanyagát (8. kép). Az objektumok két - egymástól 10-12 m távolságban lévő - csoportra különültek el. A keleti csoport négy gödre közül háromban (7., 13., 61. obj.) sérült öntőformák kerültek 20 Késő bronzkori épület funkciójának foszfátanalízissel való kutatásához Id. GEBERS 1997, 71. elő (8. kép 2-4). Sajnos a gödrök környezetében semmilyen épületre utaló nyomot nem sikerült megfigyelni, ennek ellenére feltételezhetjük, hogy a három egymás melletti gödörbe hajigált öntőformák egy közelben működő öntőműhelyre

21 utalnak. 2.2. A betelepültség intenzitása Az eddig megismert alföldi településrészleteket betelepültségük sűrűsége alapján két csoportra oszthatjuk. Az első csoport a szórt szerkezetű, a második pedig a zárt szerkezetű vagy intenzív település típusokat foglalja magába. 1. Az ismert lelőhelyek zöme a szórt szerkezetű települések kategóriájába tartozik. Itt a település alapegységeire - házra vagy udvarra - utaló kerek gödrökből és amorf gödörkomplexumokból álló objektumcsoportok egy viszonylag nagy területen, egymástól 50-250 méternyi távolságra helyezkednek el. Ezt a települési formát nagyobb felületet érintő feltáráson a Polgár M3/1 és a Polgár M3/29 és lelőhelyeken lehetett megfigyelni. A településobjektumokat a Polgár M3/J. lelőhelyen egy 30 méteres sugarú körön belül elrendeződő, 8 objektumból álló gödörcsoport képviseli (8. kép 1). A 29. lelőhelyen egy kb. 60 méteres sugarú körön belül elhelyezkedő gödörcsoport jelzi a lelőhelyen belül elkülönülő települési egységek egyikét (3. kép 2-3). Sajnos mindkét lelőhelyen csak ezek a gödörcsoportok estek a feltárt felületbe, ezért e településforma valós kiterjedéséről és a települési egységek tényleges viszonyáról kevés információval rendelkezünk. A gödörcsoportok által jelölt településsejtek szerkezetére, illetve a benne álló házakra közvetett bizonyítékot a Polgár M3/29. lelőhely északnyugati részén feltárt 6 objektumból álló gödörcsoport (1., 5., 10., 12., 19., 36. objektumok) szolgáltat. Az 1. 5. 10. és 36. gödrökben a lelőhely többi objeknimához képest jóval nagyobb mennyiségű és változatosabb formaspektrumú kerámiaanyag került elő (3. kép 4-11). Különösen az 5. és 10. gödör érdekes ebből a szempontból, ahonnan a nagy menynyiségű átégett tapasztástöredéken túl, egy komplett háztartás megsemmisült edénykészletének maradványai is előkerültek. Ezek alapján feltételezhető, hogy a gödrök környezetében egy ház állhatott, amelynek leégése után a benne megsemmisült kerámiaedények töredékeit és az épület omladékát a környező, nyitott gödrökbe hordták.

22 A gödörcsoporttól délre, 14 rendszertelenül szóródó, különböző mélységű és formájú gödör és egy 21 Dokumentált bronzöntő műhelyek településekről ritkák (JOCKENHÖVEL 1986, 223, 229). A horvátországi Kalnik-lgrisce lelőhelyen feltárt hét tűzhely és számos öntőforma töredék a feltárók szerint egy szezonálisan működő öntőmühelyre utal (MAJNARIÓ-PANDZIC 1998). 22 A hat gödör időbeli összetartozására utal az is, hogy az 5. és 10. illetve 19. és 36. gödrökből ugyanazon edény összetartozó töredékei kerültek elő.