Nagy Emese Gyöngyvér - Dani János - Hajdú Zsigmond szerk.: MÓMOSZ II. (Debrecen, 2004)

V. Szabó Gábor: Ház, település és településszerkezet a késő bronzkori (BD, HA, HB periódus) Tisza-vidéken

vesszőből font bélésű kút található. Kerámiaanyaguk tipológiailag egyértelműen kapcsolódik a fent említett hat gödör leleteihez, ám jóval kevesebb számú edénytöredék és jóval kisebb számú edényfajta fordul elő bennük. Az 1„ 5., 10. és 36. gödrökből előkerült díszes tárolóedények és gondosan felfényezett, finom asztaliedények töredékei pedig teljesen hiányoznak belőlük. Feltételezzük, hogy a hat objektumból álló északi gödörcsoport egy ház körül csoportosult, míg a tőle délre eső, hétköznapi használatra utaló edénytöredékeket tartalmazó gödrök és a kút egy gazdasági udvart, vagy térséget jelölnek ki (3. kép 2). Ilyen települési forma nyomaival találkozhatunk a Gyoma 133. (VICZE 1996) és a csongrád-sertéstelepi lelőhelyen is. Gyomán egymástól 30 méterre két gödörcsoport és tőlük távolabb egy magányos kút (VICZE 1996, Fig. 5, 1), Csongrádon a Vidre-ér meredek magaspartja mentén pedig két gödörcsoport került elő, egymástól kb. 50 m távolságra (2. kép 1-3). Hasonló településszerkezetre utal néhány terepbejárási megfigyelés is. Hódmezővásárhely határában az egykori Kenyere-ér és a Tisza torkolatánál, a torkolat magasabbik, bal oldali partján egy kb. 1,5 km-es szakaszon, egymástól 150-200 méterre öt, kb. 100x50 m-es kiterjedésű telepnyom figyelhető meg. A telepfoltok közül négy szorosan az ér magaspartján található, egy pedig egy kb. 50-100 m-rel beljebb húzódó magaslaton terül el (GALÁNTHA 1977,47-51. lh. V. SZABÓ 1996, 44) (12. kép 3). A Kenyere-ér partján megfigyelt kisebb telepfoltok olyan néhány gödörből és egy házból álló településegységeket rejthetnek, amilyeneket a fent idézett két polgári lelőhelyen, valamint Gyomán és Csongrádon is megfigyelhettünk. Az ilyen jellegű településegységek egy-egy épületet (lakó vagy gazdasági egységet) a köréjük ásott agyagnyerő gödröket és tároló vermeket foglalhatják magukba. Ezeket a település alapsejtjeiként, vagyis egy gazdasági vagy társadalmi alapegységként értelmezhetjük. Az épületek a gödrök által üresen hagyott térségben állhattak. A cölöpszerkezet hiánya kevésbé mélyre ásott tartóoszlopokra, esetleg talpas vázszerkezetű épületek meglétére utalhat.

23 2. A zárt szerkezetű vagy intenzív települések kategóriájába biztonsággal csak két lelőhelyet sorolhatunk. Az egyik a poroszló-aponháti, a másik a csak terepbejárások által kutatott baks-temetőparti. Poroszlón a település négy egymástól távoli pontján nyitott szelvényeket az ásató. Mindegyik kutatott felületen nagy számú 23 A talpasvázas szerkezet fejlett ácsszerkezeti ismereteket feltételez (BARABÁS-GILYÉN 1987, 65-66), ám a késő bronzkorban ez adott volt. Ennek bizonyítására elég csak a közelmúltban hazánkban feltárt ilyen kon'i, deszkákból és gerendákból ácsolt kutakra (HORVÁTH-SZILAS-ENDRŐDl-HORVÁTH 2001, 121, 4. kép; SOMOGYI 2002, 2-4. kép), vagy a nyugat-európai késő bronzkori tóparti telepeken előkerülő csapolt faszerkezetekre utalni (pl.: Greifensee-Böschen, Svájc: RUOFF 1998, Abb. 1, 4, 11, 12). objektum került elő. A kutatott felületeken lokalizálható, egymástól 3-5 m távolságba ásott házak azonos irányba tájolva épültek és látszólag sorokat alkottak (9. kép 1). A házak környezetében egymás közelébe ásott méhkasalakú és kerek, egyenes falú gödrök kerültek elő. A gödrök és az épületmaradványok közötti időrendi viszonyt az ásatás során nem sikerült tisztázni, így esetleges összetartozásuk megállapíthatatlan, ám az épületmaradványok környékén ásott gödrök nagyobb része a metszetek tanúsága szerint egyértelműen korábbi a házaknál. Valószínűleg a tároló vermeket a házak által szabadon hagyott térségekbe áshatták, hiszen például Dobozon a feltárt házak körül nem kerültek elő gödrök. Baks-Temetőparton a lelőhely egészén megfigyelhető intenzív leletanyagszóródás utal arra, hogy itt egy nagy kiterjedésű, zárt település meglétével lehet számolni. A lelőhely a Tisza jobb partján, a Tisza ártere és egy egykori ér vagy lefüződött mellékág közti magasparton húzódik, egy - a környezetéből 2-3 m-re kiemelkedő - magaslaton. A 800 x 750 m kiterjedésű magaslat keleti és nyugati szélét meredek part kiséri. A magaslat egész felületén tömegesen gyűjthető késő bronzkori kerámia helyenkéntjói észlelhető, kisebb sűrűsödései valószínűleg gödrökre, gödörkomplexumokra; nagyobb paticcsal vegyes foltjai pedig feltehetőleg a település építményeire utalnak. A nagyszámú és tipológiailag is rendkívül változatos cserépanyag mellett sok őrlőkőtöredék, dörzskő és csonttörmelék található a felszínen (V. SZABÓ 1996, 13,43,4., 11.-21. kép). Egymás közelében épített, egy irányba tájolt lakóházainak tanulsága alapján talán a dobozi lelőhely is ebbe a kategóriába sorolható, ám az itteni kis felületű feltárás és a szűk kutatóárkok által nyújtott információk alapján csak bizonytalan képet adhatunk a település szerkezetéről (7. kép 1). Biharkeresztesen a tényleges lelőhelynek csak kis részlete került feltárásra, de feltételezhető, hogy itt is zárt szerkezetű településtípussal számolhatunk. Ház nem került elő, de egy települési egység biztonsággal rekonstruálható az ásatáson feltárt objektumok elhelyezkedése alapján. Az ásatási felszín összesítő térképén (6. kép 1) jól megfigyelhető, hogy a nagy gödörkomplexumokkal és kisebb gödrökkel teleszórt 1. és a 3. szelvény közötti területen - a 2. szelvény felszínének déli és az 1. szelvény északi végében - az előbbieknél jóval kevesebb objektumot tartalmazó, „üres" térség található. Nem lehet véletlen, hogy ez a csak cölöplyukakat és néhány szétszórtan elhelyezkedő kisebb gödröt tartalmazó rész fekszik a legmagasabban. Az objektumok ritkasága alapján közvetve feltételezhetjük, hogy ez egy, egykor beépített terület lehetett, rajta egy mára már meghatározhatatlan szerkezetű épülettel/épületekkel.

24 Az épületek tapasztására és javítgatására használt agyag kitermelésére szolgáló gödörrendszerek két oldalról veszik körül 24 Mivel a cölöplyukak nem mutatnak semmilyen határozott építményre utaló formát, ezért felvethető a lehetősége annak is, hogy ezen az „üres" területen esetleg térelosztó elemekkel tagolt karám, vagy pl. cséplöhely lehetett.