Nagy Emese Gyöngyvér - Dani János - Hajdú Zsigmond szerk.: MÓMOSZ II. (Debrecen, 2004)

V. Szabó Gábor: Ház, település és településszerkezet a késő bronzkori (BD, HA, HB periódus) Tisza-vidéken

Az egymástól 1-3 méterre ásott cölöplyukak elrendezése arra utal, hogy a ház északkeleti felében a két utolsó szelementartó oszlop közötti rész egy osztással le volt választva a ház belső teréből. A 30 cölöplyuk által kijelölt oszlopszerkezet alapján a ház alapterülete 169 m

2

. Noha cölöplyukaiból nem gyűjtöttek az ásatok kerámiatöredékeket, ezt az objektumot két okból is a BD-HA periódusra datálhatjuk. Az első ok, hogy az épület északnyugati falával párhuzamosan húzódó - és szinte pontosan annak északkeleti végéig tartó - két gödörkomplexum minden bizonnyal az egykori építményhez tartozott; vélhetőleg belőlük termelték ki a fal tapasztásához szükséges agyagot. Mindkét agyagnyerőhely utólagos betöltésében a BD-HA 1 periódus gazdag kerámiaanyaga került elő (1. kép 3-10). A másik áttételes bizonyíték e korhatározás mellett az, hogy e lelőhelyről csak a Halomsíros-kultúra és a BD-HA periódus emlékei kerültek elő. A Halomsíroskultúra időszaka csak temetkezéseivel van jelen; sírjai szabályosan kitöltik az egész feltárásra került felszínt, így a későbbi ház alapterületét is. A sírokon kívül előkerült többi régészeti objektum (gödrök) leletanyaga kivétel nélkül az általunk vizsgált késő bronzkori korszakhoz tartozik.

4 A jánoshidai nagy alapterületű, hosszú házhoz hasonló építmények általánosan elterjedt típusok a késő bronzkori Közép- és Nyugat-Európában (KOSSACK 1995, 5), ám az umamezős körtől illetve a Dunától keletre eső térségekben eddig ez az első képviselőjük.

5 A hosszú alaprajzi formák a késő bronzkori Északnyugat-Európában szinte kizárólagos képviselői a lakóépületeknek. Az ottani középső bronzkortól elterjedt típusaik általában 25-30 méter hosszúságúak és 6-8 méter szélesek, cölöpszerkezetüek vagy alapárkosak, formailag pedig lekerekített vagy szögletes végű és két vagy három hajós változatokra tagolódnak (BECH 1997; FÖRST 1997; HARSEMA 1997; JENSEN 1988; ROYMANNS-FOKKENS 1995, 97-101; THEUNISSEN 1997). Dél felé haladva Dél-Németország, Csehország és Ausztria területén a közép-európai Urnamezőskultúra körében egyre inkább megszűnik a hoszszúházak dominanciája, egy-egy településen belül több épülettípus is előfordul, és noha a kisebb méretű lakóházak az uralkodók, megvannak a hosszú épületek különböző méretű és formájú változatai is.

6 4 A feltárt felület déli sarkában előkerült, apszisos záródású „E" objektumot formája és méretei alapján, az „F" házhoz hasonló, azzal egykorú építménynek tarthatnánk. Egyidejűségüket azonban cáfolja az az ásatási megfigyelés, hogy az „E" objektumot egy halomsíros temetkezés és egy proto Gáva-periódusú gödör is metszi. 5 2000 nyarán Dunakeszin a BTM régészei a késő Halomsíros-kultúra cölöpszerkezetes építményekből álló településrészletét tárták föl. Az objektumok között több szögletes és félköríves záródású, három cölöpsoros, hosszú épület is volt (HORVÁT-SZILASENDRÖDI-HORVÁTH 2001, 119-120). 6 Csehország: Lovőicky, Haus E és AS: RIHOVSKY 1982, Abb. 7. 3, 4; Németország: Plankstetten: LORÉ 1990, Abb. 55-56; Thaimassing 1. és 2. ház: SCHOPPER 1990; Haunstetten: BAKKER A jánoshidai szögletes végű, kéthajós vagy három cölöpsoros, épület legközelebbi formai és méretbeli párhuzamait a közép-európai umamezős kultúra köréhez tartozó morvaországi Lovcickyn feltárt 5 x 36 méteres „AS" ház (RIHOVSKY 1982, 43, Abb. 7.) és a kelet-ausztriai Gemeinlebarnban előkerült 5,5 x 18 méteres épület (NEUGEBAUERBLESL 1998, Abb. 20. 3) mutatja. 2. Doboz. A lelőhely 8. szelvényében három tapasztott, sövényfalú ház döngölt agyagpadlójának maradványai és faluk kiégett omladéka került elő (7. kép 1). A 9. és 10. objektumok téglalap alakú 3,5-4 m széles és minimum 5 m hosszú házakat jelöltek ki. A 8. objektum egy 4,8 x 4 m-es alapterületű épületnek bizonyult. Sajnos az ásatónak nem sikerült megfigyelnie a házak felépítményét hordozó cölöplyukak helyeit. A 9. épület délkeleti oldalában közvetlenül a házfal mentén, egy 5-6 cm magas, tapasztott platnin tűzhelyet alakítottak ki. A 8. házban talált két tüzelőfelület szintén a falak mentén helyezkedett el. Ugyanebben a szelvényben, 3 m távolságra a 8. háztól egy kerek, 2,8 m átmérőjű, 85 cm mélységű gödör helyezkedett el. A gödör aljának közepén egy átégett tüzelőfelületet, oldalai mentén pedig egymástól szabályos távolságra lévő 5 cölöplyuk került elő. 3. Por oszló-Aponhát.

7 Az I. szelvényben két ház tapasztott padlójának maradványait sikerült megfigyelni (9. kép 4). Mindkét ház északkelet-délnyugati tájolású lehetett. A „J" ház részlete 7 méter hosszan követhető a szelvény sarkában, padlóját két késő bronzkori és két újkori gödör roncsolta szét. A ház padlóján a beomlott fal összeégett tapasztásdarabjai feküdtek. A „K" ház padlójából csak néhány erősen roncsolt állapotú darab maradt meg, rajtuk szintén összeégett paticsrögök feküdtek. A házrészlet délnyugati részén vörösre égett agyagfelület („G") feltehetően a házrészlet egykori tűzhelyének maradványa lehetett. A III. szelvényben szintén két padlórészlet utalt az egykori épületekre (9. kép 3). A két északnyugat-délkeleti irányba tájolt épület egymástól 3,5 m távolságban helyezkedett el. Az északi oldalon lévő padló 8 m hosszan volt követhető, a déli oldalon kiásott részlet hossza pedig 4 m volt. A nagyobb épületrészlet déli sarkában egy 45 cm átmérőjű, agyaggal körüldöngölt cölöplyuk került elő, padlóján pedig két tűzhely („E" és „D") nyomait tárták fel. A kisebbik épületrészlet északi sarkába ugyancsak tűzhely volt tapasztva („B"). 1987; Eching: W1NGHART 1984, Abb 30; Riesbürg-Pfaumloch Haus 14: KRAUSE-WIELAND 1990, 3, 5, 7-8; Straubing: ENGELHARDT-SELIGER 1989, Abb. 27; Germering: LEITZ 1994, Abb. 61). 7 A Poroszló-Aponháton készült felület- és a metszetrajzok arról árulkodnak, hogy ezen a lelőhelyen legalább két települési szinttel kell számolni. A települési szintek házmaradványaira utaló összefüggő padlók azonban csak kis számban lettek dokumentálva, mivel az itt használt ásónyomos feltárási módszer nem tette lehetővé a tapasztott agyagpadlók követését és nagyobb összefüggő részletek kibontását. Ennek ellenére az egykori padlószintek egy része - hála az ásató lelkiismeretes és pontos dokumentációjának - a metszetrajzokon és az ásónyomonként készült felszínrajzokon részben azonosíthatók vagy hozzávetőlegesen rekonstmálhatók.