Nagy Emese Gyöngyvér - Dani János - Hajdú Zsigmond szerk.: MÓMOSZ II. (Debrecen, 2004)

V. Szabó Gábor: Ház, település és településszerkezet a késő bronzkori (BD, HA, HB periódus) Tisza-vidéken

A IV-XII szelvények által kijelölt összefüggő felületen három építményt lehet rekonstruálni (9. kép 2). A szüztalaj szintjén lokalizált cölöplyukak három, északkelet-délnyugati irányba tájolt, hasonló méretű épület szerkezetét és szerkezetrészletét rajzolták ki: 1) A IX. és a X. szelvényben egy 5 m széles ház lezáródása figyelhető meg. Mérhető hossza 2 m volt. 2) A XII. szelvény keleti felében egy 3 m széles épület 3 m hosszúságban követhető részlete rekonstruálható. 3) AIV., VI. és a IX. szelvényekben egy 4 m x 8 m-es épület cölöpváza rajzolódott ki. A dobozi és a poroszlói 5-10 méter hosszú, 4-6 m széles, cölöpvázas szerkezetű, tapasztott sövényfalú, agyagpadlós, felmenő falú házak a kora-középső bronzkori kárpát-medencei teli-kultúrák háztípusaihoz hasonló építmények.

8 Meglétük azt bizonyítja, hogy ez a kora bronzkortól eredeztethető házépítészeti tradíció töretlenül tovább élt a tellek elnéptelenedése után a késő bronzkor időszakában létesített horizontális telepeken is.

9 1.2. Falszerkezet A jánoshidai, poroszlói és a dobozi lelőhelyről előkerült átégett tapasztástöredékek tanulsága szerint az épületek favázának kitöltőfala tapasztott sövényfal. A lenyomatok tanulsága alapján a sövény gyakran nádból készült.

10 A Polgár 29. lelőhely 5. gödrében olyan átégett, nagyméretű tapasztásdarabok voltak, amelyekben jól látszanak kerek átmetszetü gerendák lenyomatai. Arra, hogy a házak szerkezetében faragott gerendákat és deszkákat is felhasználnak egy Mezőcsát-Hörcsögös lelőhelyen előkerült deszkalenyomatos paticstöredék utal. 1.3. Tűzhelyek Épített tűzhelyek Por oszló-Aponháton és Dobozon kerültek elő. Mindegyikük nyílt rendszerű volt és két típusba lehetett őket sorolni: 1. Lekerekített sarkú négyszöget formázó, alacsony peremmel körülvett tüzelőfelületű tűzhelyek. Ebbe.a kategóriába tartozik a Poroszlón feltárt tűzhelyek zöme (10. kép 3-5)." Ilyenek lehettek a dobozi 8. és 9. objek8 Néhány példa egészében feltárt, egy vagy több helyiségből álló, kora és középső bronzkori házakra: Tiszaug 8,7 x 5,2 m (CSÁNYI-STANCZ1K 1992, 118, Abb. 76), Túrkeve 11,2 x 5,6 m, CSÁNY1-TÁRNOKI 1992, 163, Abb. 116).) stb.. 9 Kemenczei Tibor Körömön végzett ásatása kapcsán 4x4 méteres, tüzhelyes, ovális gödörházról tesz említést. Az ásatásról közölt összesítő rajz azonban arra utal, hogy ez nem ház, hanem egy amorf, agyagnyerőhely vagy munkagödör lehetett (KEMENCZEI 1984, 62, Abb. 22). 10 Nádkötegek lenyomatát őrzi egy mosorin-feudvari középső bronzkori tapasztástöredék is (HÄNSEL-MEDOV1C 1991, 74, Abb. 8). 11 Poroszlón az egyik tűzhely aljába cserepek voltak tapasztva, valószínűleg hötárolási megfontolásokból. tumban, a házfal mellé tapasztott, de részletesebben sajnos nem dokumentált tűzhelyek is (7. kép 1 ). 2. Kerek platnijú tűzhely. A Poroszlón kiásott kb. 160 cm átmérőjű, kerek tüzelőfelület közepére két 10 cm széles, 8 cm magas, egymással párhuzamosan elhelyezett agyagidomot tapasztottak. A platni szélétől 10 cm-re, mélyen bekarcolt vonal fut körbe (PATAY 1976, Abb. 6) (10. kép 1). A fenti két tűzhelytípust a hozzájuk tartozó padlómaradványok alapján épületek belsejében használták. A Polgár M3-29. lelőhely 10. gödréből egy feltehetően földre tapasztott, ovális vagy kerek formájú, minimum 20 cm magas, hullámos peremű agyagépítmény darabjai kerültek elő. Hasonló tapasztott peremdarabokat a morvaországi Lovcickyn feltárt késő bronzkori telepről ismerünk (RIHOVSKY 1982, 30, Abb. 14. 16-21). Ezeket publikálójuk feltételesen valamiféle tüzelőalkalmatosságnak tartotta. 1.4. Gödrök A vizsgált településeken feltárt gödrök zöme kerek, egyenes falú forma. Mélységük általában nem haladja meg az 1 métert. A gödrök funkciójának értelmezésekor felvethető a lehetősége annak, hogy ezek az emberi élelemnél kisebb értéket képviselő állati takarmány tárolására készültek. Ezek használata nélkül ugyanis vélhetően nehezen tudott volna a késő bronzkori közösségek jelentős nagyságú állatállománya áttelelni. Méhkasalakú, kiégetett belsejü - tehát egyértelműen terménytároló funkcióval bíró - vermet csak keveset ismerünk. Az ilyen gödrök zöme a klasszikus Gáva-kultúra periódusából származik. Poroszlón a „J" ház padlója alatt talált, méhkasalakú „L". gödör tartozik ebbe a típusba (10. kép 2). Hiányuk esetenként a talajvíz magas szintjével és a kevésbé kötött talajjal is összefüggésben lehet és azzal, hogy az értékes gabonatartalék egy részét a házakban tárolták nagy méretű tárolóedényekben. A legtöbb földbe ásott objektum, nagyobb kiterjedésű, amorf gödrök vagy gödörkomplexumok típusába sorolható. Ezek funkciójára a jánoshidai épület északnyugati oldalával párhuzamosan, attól 4-6 méter távolságban feltárt amorf gödörkomplexum utal legegyértelműbben ( 1. kép 2). Ez a gödörrendszer minden bizonnyal a hosszúház falának tapasztásához szükséges föld és agyag kitermelésére ásódott, majd a település hulladékával töltődött fel. A gödörkomplexumok funkciója összetett lehetett: a ház építéséhez, majd a későbbiekben a szezonális javításokhoz szükséges tapasztóagyagot nyerték belőlük, de emellett esővízgyüjtőként és a házból kikerülő szemét befogadóhelyeként is funkcionálhattak az építmények fennállása alatt. Betöltödésük