Nagy Emese Gyöngyvér - Dani János - Hajdú Zsigmond szerk.: MÓMOSZ II. (Debrecen, 2004)

Farkas-Pető Anna – Horváth Tünde – Kozák Miklós: Fejér megye középső bronzkori földvárának kőanyaga. Régészeti és petrográfiai feldolgozás. I. rész

Két, agyagból készült öntőminta is került elő: az egyik tű véget, a másik tüfejet mutat - mindkettő elveszett. (Marosi 1930, 59-73, Nováki 1952, 6-8.) A fémöntésseí kapcsolatos leleteket vizsgálva a bronztárgyak és az elveszett öntőminták a Vatya kultúra és a középső bronzkor-koszideri korszak jellegzetes ékszer és eszköztípusait mutatják. Kiemelt figyelmet - amennyiben hinni lehet az egykori megfigyeléseknek - szokatlan előkerülési helye és az egyedi tárgytípusok, és kombinációjuk miatt a tűzhelybe tapasztott bronzleletek érdemelnek. A leleteket vizsgálva egy komplett női felsőrészt díszítő ékszerkészletet rakhatunk össze, melynek tagjai: két darab nagyméretű, kalapos fejű tű, melyek fejrésze különösen szépen díszített, egy komplett nyakdíszt alkotó bronz csüngő tagok és átfúrt állatfogak, valamint egy diadém. A diadém a legegyedibb darab a kollekcióban: az ismert, hasonló korú diadémok (pl. Remetebarlang, Ocsa, Lovasberény-Jánoshegy, Dunapentele - 3db, 24. kép) mindegyike egyszerű pánt, melyet poncolással díszítenek. Ezek közül a Lovasberény-jánoshegyinek kissé bonyolultabb mintakincse van, míg a többit meglehetősen egyszerű pontkörök és vonalak kombinációja díszíti. A pákozdi darabot a háromszög alakú kiemelkedés, mely pártaszemen koronázta a homlokot, valamint a díszítőrendszere teszik érdekessé. Bóna szerint (Bóna 1959, 49-59) elképzelhető az előkerült diadémok kialakítását és csekély számát nézve, hogy egykor az arisztokrácia tagjai hordták, méltóságjelző lehetett. A dunapentelei umasír-leletek alapján a diadémokat nők hordták. Bóna felveti, hogy esetleg papnők is viselhették. A tűzhelybe való tapasztása egy komplett női felsőtestet díszítő ékszerkollekciónak, melyet egyedi darabok alkotnak, mindenesetre elgondolkodtató, és jelenleg párhuzam nélkül áll. Pákozdon az agancsleletek között található egy baltafoglalat is. A kőeszközök értékelése: Orlőkövek (felső és alsó): 4 db alsó őrlőkő került elő, melyből 1 db ép, közepes méretű, közepesen durva, félgömb alakú, őrlőfelülete fényes, teknős, hosszanti irányban őrlésnyomok, 1 db félhold alakú töredék, belseje kormos, másodlagos felhasználás nyomait mutatja, kisméretű őrlőkő-csiszolókő, kézbe fogható, enyhén teknős, finom szemcsés, 1 db kézbe fogható, kisméretű csiszolólap, közepén árokszem kiteknősödéssel. Felső részként 10 db marokkőt számoltunk, ebből 8 db törött. A 6842es marokkő egyik oldala élesítés során kialakult vájat nyomát mutatja, anyaga kemény granodiorit. A leletanyagban található még 4 db kavics, rendeltetésük ismeretlen, 7 db simítókavics, ldb amulett (félig kész), simítóból átalakítva, és 1 db retusőr. Balták: 11 db átfúratlan, 5 db átfúrt példány van jelenleg. Átfúratlan: 1 db bárd, 10 db vésőélű balta, trapéz testű: ebből 1 db vaskos, 3 db nagyméretű, 1 db kaptafa alakú, és 1 db mindkét végén vésőélűre alakított. Átfúrt: 4 db vésőélű, 4 db a lyuknál kettétörött, 1 db kerek kalapácsélü, 1 db kalapács, mely vésőélűből kopott kalapáccsá (25-30. kép). Ezen kívül 3 db fenőkövet számoltunk, és egy olyan töredéket, mely fenőkő vagy balta is lehetett, valamint három buzogánytöredéket. Másodlagos átalakítás nyomai baltákon: A bárd eredetileg nyéllyukas volt, kettétörése után lecsiszolták a nyéllyukat, így az eszköz lényegesen lerövidült (35. kép). 1 db félig átfúrt, trapéz alakú vésőélü balta, félig kész fenőkőnek vagy amulettnek készült (31. kép). 2 db nyéllyukas vésőélü baltából kalapács. 1 db mindkét oldalán vésőélü baltából kialakítva elhasználódása után fenőkő vagy amulett. A csiszolt eszközök között 3 db átfúrt, különlegesen szép anyagból készült, gondosan polírozott, nyélluknál kettétört buzogány, melyek méltóságjelzők is lehetnek (33-34. kép). Pattintott kőeszközök: a pattintott kőeszközök között a Vatya-telepekről már megszokott aratásnál használt félhold ill. trapéz alakú szilánkokon kialakított bifaciális fűrészek domináltak. Az eszközkészítés során keletkezett hulladékok, atipikus fúrók bizonyítják a pattintás helyi műveletét. Nyersanyagok: Az őrlésre használt eszközök közül az őrlőkövek finomkonglomerátumból, a marokkövek szinte kizárólag kvarcitkavicsból lettek kialakítva. A simítókavicsok anyaga is döntően kvarcit volt, de alárendeltebben metahomokkő és márga is előfordult közöttük. A kőbalták nyersanyagai már heterogénebb képet mutattak az előzetes makroszkópi vizsgálatok alapján, általában jól polírozható, keményebb ellenállóbb kőzeteket választottak. Előfordult közöttük nadapi típusú amfibolandezit, szeipentinesedett ultrabázit, metaszedimentek, ill. egyéb telérkőzetek is. A pattintott kőeszközök egyveretübb képet mutattak, döntően tűzkőből-szarukőből, ill. jáspilitből készültek (az előbbi a Budai hegység, az utóbbi a Szentgál környéki radiolarit feltárásokból származhat). Az eszközök nyersanyagát adó kőzetek döntő hányada a környező hegységek területén (Budai-, Visegrádi-hegység, Vértes, Balatonfel vidék), valamint azok peremén és előterében (andezit, finomkonglomerátum, szamkő), ill. helyben (amfibolandezit, metaszedimentek, granitoidok), felszíni feltárásokban fellelhetők. Előfordult azonban mind az őrlésre használt eszközöknél, mind pedig a baltáknál néhány „egzotikus", feltehetőleg importból származó nyersanyag