Nagy Emese Gyöngyvér - Dani János - Hajdú Zsigmond szerk.: MÓMOSZ II. (Debrecen, 2004)

Farkas-Pető Anna – Horváth Tünde – Kozák Miklós: Fejér megye középső bronzkori földvárának kőanyaga. Régészeti és petrográfiai feldolgozás. I. rész

is: szerpentinesedett bázit, ill. egyéb metamorf módosulatok, melynek legvalószínűbb származási helye a Köszegi-Rohonci-hegység területe lehet. Nem tévedhetünk nagyot az ásatások és leletek közlésének hiányosságait leszámítva sem, ha a pákozdi teleppel kapcsolatban egy kőmegmunkáló és bronzmüves központot feltételezünk. Sajnos az egykori ásatások pontatlansága miatt ezt in situ bizonyítékokkal nem tudjuk alátámasztani. A kőmegmunkálást elsősorban a kőeszközök viszonylag nagy száma (bár a vár egész területének megbolygatásából is adódhat a magas szám!), a kőeszközökön látható másodlagos átalakítások kimagaslóan nagy száma, néhány eszközkialakításra használhatatlan, pattintás során keletkező tüzkőhulladék, építkezéshez felhasznált kődarabok mutatják. Sajnos effektív nyoma (pl. baltakészítő műhelyre utaló leletek) műhelynek nincs. A bronzművességet az elveszett 2 öntőminta, a bronzleletek, köztük a tűzhelybe tapasztott, női felsőtestet díszítő ékszerkollekció hangsúlyozza ki leginkább. 6. SÁRBOGÁRD-CIFRABOLOND VÁR (31. kép) A Bolondvár Sárbogárdtól 3 km-re ÉK-i irányban, a Kislókpuszta felé vezető útra merőlegesen emelkedő dombhát ÉK-i végén fekszik, a Sárbogárdi löszplató területén, mely lösztakaróval fedett, enyhén hullámos hordalékkúpsíkság. D-en egy mély mesterséges árok választja el a löszhát peremétől, a többi oldalról pedig térszínileg mélyebben fekvő síkság övezi, K-felé vizenyős-mocsaras rétekkel. A vár alakja egyenlőszání háromszögre emlékeztet, amelyet középen 22 m széles, mély árok oszt ketté. Az erődített telep teljes hossza 160 m, legnagyobb szélessége 105 m. Az erődítés nyoma minden oldalon jól látható s meglehetősen változatos képet mutat. Elsőnek kell megemlíteni azt a mély árkot, amely az I. részt a domb lábánál övezi. Ez az árok eredetileg vízzel volt tele, ami a K felé eső vizenyős rét, ill. akkoriban bizonyára bővizű ér hozamából származott. A földváron nem a sánc, hanem a terasz adja meg az erődítés jellegét. Sánc csak a II. rész D-i oldalán látható, alig 30-40 cm magas, és szélesen elterül. A másik sánc az I. résznek a Ny-i oldalában van. Itt egy egészen különálló, a vár felső területétől mintegy 10 m mélyebben fekvő kis körsánc van, alig 10 m átmérővel, amely a vár Ny-i meredek oldalára támaszkodik, a többi oldalról pedig a fentebb említett vizesárok övezi. Ez a kis előretolt bástya nem játszhatott nagy szerepet a vár védelmében, inkább valószínű, hogy a domborzati adottságoknak köszönheti létrejöttét. A teraszo121 zás majdnem az egész várat körülfutja. Az I. részben a D-i oldalt kivéve, mindenütt megtaláljuk. A II. résznek a K-i oldalán látható, amely aztán egybeolvad a D-i oldalon levő árokkal. Ugyanez a terasz látható az É-i oldalon közel a felső perem alatt, a választóárokban. A Ny-i oldalon árok alakjában merőlegesen lefut a nagy árokba, majd a szemközti oldalon ismét mint terasz kísérhető egy darabig, míg végre eltűnik. Utóbbi helyen egy, rá merőlegesen futó hasonló kis terasz ill. árok keresztezi, de ez csak rövid távolságra figyelhető meg. Az eddig leírt erődítési nyomok a telepen járva jól megfigyelhetők. A várról készült légi felvétel azonban mást is mutat. A vár DK-i sarkánál a domb szélén egy terasz kezdődik DK-i irányban, amely azonban 50 m után elmosódik s ezután a felszínen nem látni semmit sem. A légi felvétel itt elszíneződést mutat, amelyet nyomon követve egy ma már teljesen elpusztult erődítésnek a körvonalai bontakoznak ki. Ez az elpusztult erődítés sánc, vagy esetleg árok jóval nagyobb területet fog át nagy ívben, mint az eddig ismertetett, ma is látható vár. A K-i és D-i határvonal pontosan megállapítható, de a Ny-i oldalon elmosódott foltok zavarossá teszik. Ezek szerint tehát még egy harmadik megerődített részt is fel kell tételeznünk. A légi felvétel a vártól É-ra hasonló, csak szélesebb elszíneződést mutat, amely esetleg szintén elpusztult sánc vagy árok helye. Itt is feltételezhetünk egy elővárat, amely így már a negyedik erődített terület lenne. Igaz, hogy utóbbi és a vár területe között ott van a széles vizesárok, ez azonban nem zárja ki feltevésünket. A belső területek mindenütt vízszintesek, csak egészen jelentéktelen eltérések vannak. A vár egész területét legelőnek használják, ezért cserép nincs a felszínen. A D-i, elpusztult sánccal körülvett terület müvelés alatt áll. 2000. nyarán terepbejárást végeztünk a területen. A teljesen sík területen egy hosszú löszdombhát vonul végig, melynek északi részét alakították át erődítésekkel földvárrá. A közelben helyi kőanyag nem található. A talaj minősége kiváló, az őskorban valószínűleg kisebb-nagyobb vízhozamú erek hálózták át. További ásatások feltétlenül szükségesek lennének, hogy a vár egykori kitérj edési területét tisztázzák, és azt, hogy egyáltalán hány részből állt a vár. A vár területe és szerkezete alapján (3 vagy 4 részes) az egyik legjobban tagolt és legnagyobb felületű Vatya vár lehetne (Pákozd mellett). Hitelesítő ásatás: (ásató: Bandi G., Teli-kutató Munkaközösség, 1959 szept. 2-10.) Az ásató a vár nagyobb, jól védett É-i részében 5x5 m-es szelvényt nyitott, ahol 6 szint volt megkülönböztethető, 50-60 cm-től 3 m-ig voltak jelensé-