Nagy Emese Gyöngyvér - Dani János - Hajdú Zsigmond szerk.: MÓMOSZ II. (Debrecen, 2004)

Farkas-Pető Anna – Horváth Tünde – Kozák Miklós: Fejér megye középső bronzkori földvárának kőanyaga. Régészeti és petrográfiai feldolgozás. I. rész

zalt, pala) szintén begyüjthető felszínen. További színező elemként jelennek meg a hegység K-i, ill. ÉK-i részén az eocén korú amfibol- és piroxénandezites vulkanizmus termékei, mely aktivitást erőteljes hidrotermás tevékenység követett. Maga a vár a Velencei-hegység legmagasabb pontjának, a 352 m magas Meleg-hegynek DNy-i lejtőjén fekszik. Emberi megtelepedésre a helyben bányászható nyersanyagok (gránit, andezit), ill. az előnyös földrajzi fekvés tették alkalmassá. Maga a hegy is természetes erődítmény: a mögötte lévő fennsíkból félszigetként nyúlik előre, melyet meredek partú völgyek: a Hurka- és Csepegő-völgy határolnak. A harmadik völgy, a rövid Bodza-völgy felvezet a várba és lassú emelkedésénél fogva könynyen járható feljáró, mely a várat két részre osztja: a Csepegő-völgy felé néző rész a Nagyvár, a másik a Kisvár, melyen túl a telep urnatemetője fekszik. Lent, a közeli völgyben ivóvizet nyújtó forrás fakad. Nincs messze tőle a halban gazdag Velencei-tó sem, hová gyönyörű kilátás nyílik a vár tetejéről. Eredeti természetes növényzete a főként molyhos, ill. mészkerülő tölgyesekből álló, vadban gazdag erdőség volt. A részben már kiirtott erdők helyét másodlagos növénytársulások, nyílt sziklai gyepek foglalták el, míg az eróziónak jobban kitett meredek lejtőket köves kopárok, gránitmurvával borított lejtők jellemzik. A Nagyvár területén a Bodzavölgy felől kerek (erődített?) részt találunk, mely az abai földváron kiképzett bástyával mutat hasonlóságot (modem felmérés hiányában csak találgathatunk). A pákozdi vár nagyságát és földrajzi pozícióját tekintve a Vatya kultúra legimpozánsabb földvára.

3 A hegység É-i és D-i előterében lösszel, ill. löszszem üledékekkel fedett térszíneket találunk (pl. Lovasberényi-hát), melyeken az előzőekkel szemben kiváló minőségű talajok alakultak ki, kedvező adottságokat nyújtva a mezőgazdasági művelés számára. Ennek következtében e térség már az őskorban is benépesedett: ide esnek a Lovasberény határában fekvő bronzkori telepek, és hozzájuk tartozik a pákozdvári telep is. Míg azonban azok távolabb esnek a gránitos területtől és elsősorban a talajtani adottságokat használják ki, addig Pákozdvár közvetlenül a helyi kőnyersanyagra települt, biztosítva ezáltal az őrléshez, tűzhelyekhez, urnasírokhoz és sáncerősítéshez és egyéb tevékenységekhez szükséges alapanyagot. Pákozd-Vár régészetileg védett terület. 1926 és 1927 folyamán Marosi Arnold és Lichtneckert József vezetett területén ásatást (Arch. Ért. 44, 1930, 3 F. Petres Éva, Antoni Judit és Makkay János véleménye szerint is a pákozdi vár a Vatya kultúra fő-főnöki központja lehetett. 119 59-73). A Nagyvár sáncát átvágták, ami által egy 19 m hosszú és középtájon 5 m mély árkot kaptak. A sánc tetején, közel a felszínhez két-három rétegben egymásra rakott, agyagtapasszal összeragasztott köveket találtak, melyek védőbástyaként takarták a sáncot. Az ásatások legnagyobb része a Nagyvár területén folyt le, bár megkísérelték a Kisvár területén is. Sajnos nem ismerjük a feltárt területek nagyságát megközelítőleg sem. Mindenképpen szükség lenne további modem régészeti feltárásokra a vár területén, mely tisztázná a vár valódi jelentőségét, és pontos adatokat szolgáltatna a vár lakóinak kilétére. Három év ásatási eredményeként 1228 db tárgyat vezettek be a múzeum leltárába. A nagyvár területéről egy rákospalotaihoz hasonló edény került elő (Marosi 1930, 73. kép), tehát a telep a koszideri periódust is megéri. Kőtárgyat 75-öt szállítottak a múzeumba, éspedig: '...20 pattintott kovát, 12 kőéket, 6 nyél-lyukas baltát, 3 buzogányt, 11 csiszoló és őrlőkövet, 9 fenőkövet, 10 csiszolt kavicsot, 1 kőmozsarat és 1 bőrsimító eszközt...' (Marosi 1930) A kovák (= pattintott kövek) között volt 1 nyílhegy és 6 fogazott élű fűrész. Megmunkált agancsot 65 db-ot számoltak. Bronzleletek: házból került elő (4. 'putri') 2 db sarkítottan peremes véső (13,5 és 8,5 cm hosszú), egy bronztőr töredéke, két lyukkal áttört bronzpityke. Tűzhelybe tapasztva találtak 2 tűt, nyakdíszhez tartozó csüngőket, és egy díszített bronzpánt - diadémot. A tűk 30 és 31 cm magasak, gömbsüveg alakú fejük csillagalakban körívekkel díszített, rovátkás tűjük hajlított és csavart, egyedien díszített példányok. A nyakdíszhez tartoznak: 6 szív alakú bronzcsüngő, közülük 4 pontdíszes, 8 félhold alakú csüngő, kettő nagyobb hat kisebb, kis bronzpityke, 5 átfúrt állatfog, 25 spirál és 4 csöves töredék (22. kép). A lelet legérdekesebb darabja a gyűrűalakban összehajtott bronzpánt, háromszög alakú kiemelkedéssel és vésett díszítéssel. Gyűrűs alakját valószínűleg később kapta. Eredetileg egyenes pánt lehetett, melyet a végeken levő lyukakba fűzött fonallal a homlokra erősítették (23. kép).

4 További bronz szórványleletek: egyik végén élezett, másikon hegyezett bronzpálca (22,2 cm hoszszú), négyszögű pálcika törött véggel. A telep környékéről való egy 8 cm hosszú szárnyas véső (párhuzama a törökszentmiklósi kincsből ismert, Mozsolics 1967, T /40, és hasonló a Remete-barlangi leletben is található Mozsolics 1988, Abb. 2/1-2). 4 Párhuzamát ismerjük Cegléd-Öregszőlők vatyai lelőhelyről, szórványként, CKM 55.1.21. DINNYÉS 1962, 52, 2. kép/16. A tárgy hossza kiterítve 15 cm, legnagyobb magassága 4-4,5 cm, ezért homlokpántnak vagy diadémának meglehetősen kicsi!