Nagy Emese Gyöngyvér - Dani János - Hajdú Zsigmond szerk.: MÓMOSZ II. (Debrecen, 2004)
Farkas-Pető Anna – Horváth Tünde – Kozák Miklós: Fejér megye középső bronzkori földvárának kőanyaga. Régészeti és petrográfiai feldolgozás. I. rész
ŐSKOROS KUTATÓK II. ÖSSZEJÖVETELE FARKAS-PETŐ ANNA-HORVÁTH TÜNDE-KOZÁK MIKLÓS FEJÉR MEGYE KÖZÉPSŐ BRONZKORI FÖLDVÁRAINAK KŐANYAGA RÉGÉSZETI ÉS PETROGRÁFIAI FELDOLGOZÁS I. RÉSZ BEVEZETÉS Ebben a cikkben Fejér-megye területén feltárt Vatya-földvárak (Aba-Belsöbárándpuszta-Bolondvár, Igar-Vámpuszta-Galástya, Kajászó-Várdomb, Lovasberény-Mihályvár, Pákozd-Vár, és Sárbogárd-Cifrabolondvár) (1-2. kép) eddig feldolgozatlan kőeszköz-anyagát kívánjuk bemutatni. 1 A tanulmány egyaránt tartalmazza a kőeszközök régészeti és petrográfiai feldolgozását. Interdiszciplináris vizsgálataink célja, hogy az azonos korba és kultúrába tartozó, hasonló földrajzi környezetben elhelyezkedő földvárakról minél átfogóbb, teljesebb képet nyerjünk, és újabb adatokat szolgáltassunk a 'Vatya-project' számára, amelynek végső célja e kultúra teljes kőeszköz-anyagának komplex feldolgozása. 2 A tanulmány a földrajzi értelemben vett legnyugatabbra fekvő Vatya-erődített települések kőeszköz anyagát ismerteti, amely lehetőséget adott arca is, hogy a Duna jobb partján elhelyezkedő, korábban már feldolgozásra került százhalombattai (Pető 1998, Pető 1999) és bölcskei (Horváth et al. 1998, Horváth et al. 1999) földvár anyagát összevethessük a most kapott újabb adatokkal. A 2000. év novemberében tartott Őskoros Kutatók II. Összejövetelének fő témája a településszerkezet vizsgálata volt, ezért előadásunkban és annak írott változatában megpróbáljuk a Vatya-földvárak ilyen irányú bemutatását, értékelését, melyhez feldolgozott leletanyagként a kőből készült eszközöket kívánjuk csatolni. Kiindulási hipotézisünk az volt, hogy a magyar őskorkutatás által gazdasági, ipari és főnöki központokként interpretált Vatya-földvárakról megpróbáljuk a fent említett szálon keresztül igazolni e tézist. 1 Szeretnénk köszönetet mondani az anyag átengedéséért az egykori ásatóknak (dr. F. Petres Évának és dr. Kovács Tibornak), külön köszönet illeti dr. F. Petres Évát, aki az anyagfeldolgozás során elengedhetetlen segítséget nyújtott számunkra. 2 2000. év őszétől doktori disszertáció témája, ELTE Régészeti Intézet, Budapest 1. ABA-BELSŐBÁRÁNDPUSZTA-BOLONDVÁR (3. kép) A Bolondvár Belsőbárándpusztától K-re fekszik fél kilométerre, a K-re húzódó Háromágvölgy elején, egy nagy fennsík ÉNy-i szélén. A földvár tágabb környezetét az átlagosan 100-200 m tengerszint feletti magasságú, nagyrészt lösszel fedett, hullámos felszínű hordalékkúpsíkság, a Közép-Mezőföld jelenti, mely terület mai arculatát a pleisztocén során bekövetkező szerkezeti mozgásokat követően nyerte el. A jelenleg kiemelt területeket lösz borítja, míg a süllyedékek holocén ártéri üledékkel vannak fedve. A táj felszínét a löszre jellemző lepusztulásformák (löszdolinák, löszmélyutak), valamint eróziósderáziós völgyek és völgyközi hátak tagolják. Ilyen vízmosások választják el a Bolondvár területét a fennsík többi részétől, melyek természetes védelmet biztosítottak az ott élők számára. A vár alakja háromszöghöz hasonló, K-i oldalát sekélyebb árok, D-i oldalát egy majdnem függőleges falú, mély vízmosásos kocsiút határolja, Ny-i oldalán pedig meredeken lejt lefelé a rétre. A vár hossza 180 m, legnagyobb szélessége 100 m. Az egész terület egy 25 m széles, 2 m mély árokkal két részre van osztva, amely árok a K-i oldalon lankásan ereszkedik lefelé, ez lehetett a vár egykori feljárata. Sáncnak csak a II. rész ÉK-i sarkában akadunk nyomára, de a belső magassága itt is alig éri el a 200 cm-t. Figyelemreméltó még a vár D-i és É-i végében egy-egy kiemelkedő mesterséges domb, amelyek a védelemmel állhattak kapcsolatban. Az I. részben egy 26 m átmérőjű kör található, amelyet egy 6 m széles, fél méter mély árok vesz körül. Az I. rész egész területe, különösen K-i oldala sok, a II. világháborúkor keletkezett katonai árokkal van feltörve, s ezekből sok emlék került a felszínre. A II. rész felülete egyenletes, kevés gyakorlóárokkal, ezekben néhány bronzkori cserép és patics látható. Feltárás a vár területén (ásató: Kovács Tibor, 1960, Teli-kutató Munkaközösség):
