Nagy Emese Gyöngyvér - Dani János - Hajdú Zsigmond szerk.: MÓMOSZ II. (Debrecen, 2004)

Farkas-Pető Anna – Horváth Tünde – Kozák Miklós: Fejér megye középső bronzkori földvárának kőanyaga. Régészeti és petrográfiai feldolgozás. I. rész

A vár déli részén 4x4 m-es szelvényt nyitottak, ahol 37 és 50 cm között 5 lakószint jelentkezett. A II. szelvényt 25 m-re az I. szelvénytől DK-re nyitották, a vár K-i fala mellett. A 33 négyzetméteres felületen 97 és 246 cm közötti mélységben 8 szintet lehetett elkülöníteni. Az előkerült háztípusok többfélék voltak. A leletanyag alapján az ásató szerint a vár a Vatyai kultúra 2. periódusának erődített telepe, csakúgy mint Vál és Sárbogárd. (Kovács 1963, 131.) A leletanyag teljes közlése 2000-ig nem történt meg. Az előzetes jelentés alapján arra következtetünk, hogy a földvár területe fokozatosan települt be, eltérő intenzitással (5 ill. 8 szint), amely talán eltérő életmódot, vagy funkciót is jelenthetett egyben. 2000. nyarán szemrevételeztük a lelőhelyet, és a következő tapasztalatokat szereztük: A vár egy szinte teljesen sík területből kiemelkedő hosszú löszdombháton fekszik, annak ÉNy-i szélén. Az egykori lakosok a természetes képződményeket kihasználva is meglehetősen nagy volumenű védmű-munkálatokat végeztek. A kétrészes földvár déli oldalát és a löszdomb további részét kettévágó mély kocsiutat ma is használják. A vár D-i oldalán levő sík, szántott területen sok szétszántott cserepet és csontot lehet találni, feltehetően erre húzódott a vár külső települése. Ennek meglétét különösen indokolja a vár viszonylag kicsiny belső területe. A környéken az őskorban patak folyt, de helyi kőzetanyag nem található a vár közvetlen környezetében. A földvár szerkezete a kultúra egészét tekintve egyedi: az I. részt alkotó kör alakú erődítmény (bástya?) más földváron ennyire karakterisztikusan nem található meg, csak a II. rész alkalmas letelepedésre. Az abai középső bronzkori Vatya kultúra földvára olyan impozáns építmény, mely uralja a környéket, és méretével, stratégiai fontosságával kiérdemelne egy nagyobb területű, településstruktúrát is vizsgálni képes alaposabb feltárást. A meglehetősen kis felületű feltárásból következően a kőeszközök száma is csekély. A feltárt kőből készült leletek (3 db) csak utalnak a telepen egykor használt kőeszközök szükségességére. Ez alapján a telepen folyt gabonaőrlés, a hagyományos félgömb alakú kézi őrlőköveken, melyeken azonban festékporítást is végeztek (1 db töredék). A festéket valószínűleg az őrlőkőnek használt homokkövek bányájából ill. annak környezetéből szerezhették be (Hárshegyi formáció). Ezen kívül csiszolóköveket is használtak. 2. IGAR-VÁMPUSZTA-GALÁSTYA (4. kép) Vámospuszta DK-i széle felett emelkedik egy fennsík, ennek D-i sarkában van a Galástya. A földvár tágabb környezetét a Ny-Mezőföld Kálóz-Igari löszplatója alkotja, mely átlagosan 100-170 m tengerszint feletti magasságú, DK felé fokozatosan lejtő és kiszélesedő, egyenetlen felszínű, ENy-DK-i irányú völgyközi hátakkal és azzal párhuzamos völgyekkel tagolt síksági terület, amit EK- és DNyfelől éles, meredek peremek határolnak el a Sárvíz, ill. a Sió árterétől. A területen a pliocén üledékfelhalmozódást eltérő mértékű folyóvízi akkumuláció váltotta fel a pleisztocén elején, miközben a felújuló tektonikai mozgások a térszín aszimmetrikus kiemelkedéséhez vezettek. A megsüllyedt területek továbbra is a folyóvízi felhalmozás fő színterei maradtak, míg a kiemelt területeken megindult a futóhomok és löszképződés. így a plató legelterjedtebb felszíni képződményei a lösz és a löszszem üledékek, melyeken kiváló minőségű talajok (mészlepedékes csemozjom) alakultak ki. Az eredeti vegetációt a tatárjuharos pusztai lösztölgyesek alkothatták, amelyek ma már csak kisebb foltokban lelhetők fel a térség kultúrtájjá alakulása miatt. A legjellemzőbb felszínformák az eróziós-deráziós úton kialakult völgyek és az azt elválasztó hátak. Ezek, valamint a Sárvíz és Sió árterére néző meredek peremek kiváló lehetőséget nyújtottak a letelepedésre, amint azt a galástyai földvár elhelyezkedése is mutatja. A vár Ny-i oldala meredeken ereszkedik alá a síkságra, míg a D-i oldala, helyenként függőlegesen 8-10 m mély szakadékban végződik. Az E-i és K-i oldalakon a fennsíktól egy 50-60 m széles árok választja el. Ez az árok eredetileg valószínűleg természetes úton keletkezett, de szabályos alakja arra mutat, hogy a védelem szempontjából átalakították. Az árok ENy-i vége kétoldalt újabbkori levágással ma már nem eredeti alakját mutatja. A vár területét a földmüvelés annyira átforgatta, hogy elszigetelt helyzetén kívül már semmi nyoma sincsen az egykori erődítésnek. A dombnak ma már nincsen pontosan meghatározható széle, a földművelés teljesen elegyengette. Egyedül a D-i oldalon van éles határ a vár területe és a meredek között, de ez is nagyon bizonytalan eredetű. A vár hossza mai állapotában 194 m, legnagyobb szélessége 60 m. Igar-Galástya régészetileg védett terület, 1969ben és 1973-ban geodéziai mérések történtek a vár területén, 1972-ben, -73-ban és -74-ben pedig régészeti feltárások is. Az erődített bronzkori telep a legdélibb Fejér megyében, a Sió árterében. Kettős