Dani János - Hajdú Zsigmond - Nagy Emese Gyöngyvér szerk.: MÓMOSZ I. (Debrecen, 2001)

Szabó Géza: Újabb eredmények és módszerek a Kárpát-medence késő bronzkori tárgyainak archaeometallurgiai vizsgálataiban

lepények, részben pedig a rézkő antimonittal történő dúsításával oldottak meg. A nagy ipari központoktól távolabbi területekre, a kisebb műhelyekben dolgozó fémmüvesekhez az öntőlepények nyers formában jutottak el, mint azt a nagykállói

25 és a regölyi (187.) öntőlepény alacsony ötvözőanyagtartalma mellett különösen magas, 4%-ot meghaladó vastartalma is bizonyítja.

26 Ezeknek az öntőlepényeknek nemcsak összetétele, de hólyagos szerkezete is rögtön elárulja, hogy további feldolgozásra csak megfelelő finomítás után váltak alkalmassá. A hólyagos szerkezet azt is jól tükrözi, hogy az öntőlepényt nem zárt formába öntötték, hanem alakját attól a kis gödörtől kapta, amelybe csapoláskor a kohóból vezették. Emiatt, mint a regölyi leleteken (179., 181.) is jól látható, gyakran farostnyomokat találhatunk az öntecseken - mintegy jelezve, hogy a kisebb öntőlepények, egy-egy körcikkely megöntésekor fa-, vagy faszéndarabokkal zárták le a kis gödör egy részét. A hólyagok mindig a laposabb rész felé sűrűsödnek, ezáltal egyértelműen meghatározva az öntőlepény tetejét, hiszen a gázok ebben az irányban szabadultak ki az olvadékból. A régészeti szakirodalomban az egyértelmű jelek ellenére szinte mindig tévesen, fordítva, a laposabb részére fektetve közlik az öntőlepényeket. A nyers, hólyagos szerkezetű, nagy vastartalmú öntőlepények finomítását úgy oldották meg, hogy újraolvasztáskor az olvadékra kvarchomokot szórtak. A megolvadt kvarcszemcsékhez tapadó vasból létrejövő, az olvadék tetején úszó fayalitos salakot egy bottal már könnyedén le lehetett lökni - a benne megkötött vassal együtt. A megtisztított, zárt, megfelelő salakfogóval ellátott formába öntött bronz már eszközök előállítására is elég tiszta és egységes szerkezetű volt. A regölyi kincslelet anyagösszetétel - és szövetszerkezeti vizsgálatai, valamint a gyakorlati szempontok arra mutatnak, hogy ezeket az újraolvasztott öntőlepényeket elsősorban öntött tárgyak készítéséhez használták fel. A késő bronzkori fémművesség nyersanyagellátását az öntőlepények mellett számos, nyersanyagként és más célra is használható tárgy biztosította. A legegyszerűbb cipó, nyelv, rúd stb. nyersanyagformákon túl a hazai leletegyüttesekben speciális alakú és rendeltetésű darabok is megtalálhatók.

27 A régészeti kutatás számára különös fontos25 Nagykálló 19. Mozsolics 1963a, 259 26 A késő bronzkori tárgyak vastartalmáról lásd még: Paksy 1989 27 Hampel 1886-1896, I. MI., III. 181-186. További részletes irodalom található: Mozsolics 1984, 24-39; Fekete 1985, 68-91; Maráz 1989, 12-15 sággal bírnak azok a típusok, amelyek területi elterjedése speciális gyártási ismereteket követelő díszítésük révén jól követhető. Legutóbb egy karika alakú, sajátos díszítésű és megjelenésű, rendeltetése szerint többfunkciós formát vizsgáltunk meg részletesebben, mely elterjedtsége és sokoldalú felhasználhatósága révén különösen fontos alapanyaga volt a bronzszálból készített eszközöknek.

28 A magyarországi karikaleletekről az elmúlt majd másfélszáz évben kialakult vélemények áttekintése alapján úgy tűnik, hogy - mint azt Mozsolics Amália is megjegyezte - ezek szintén a rejtélyes tárgyak közé tartoznak.

29 Ennek a rejtélynek az eloszlatását segítette a Szakály-Fütyülős és Kisdorog-Hegyiszántók lelőhelyeken talált két karikalelet.

30 A tárgyak között jelentős számban vannak olyan kör keresztmetszetű darabok, amelyek felületén 5-9 alig bemélyedő, közel párhuzamos vonalból álló, spirálisan körbefutó díszítés látható. A díszítés a karika végeinek közelében hiányzik; a külső oldalon is gyakran csak elmosódottan látszó bemélyedéseket a karika belső oldalán még kevésbé lehet észrevenni, a karikák végein pedig egyik oldalon egyenetlen, elmosódott szélű törésfelület, a másikon pedig gyakran legömbölyített végződés látható. Hasonló leletek a dunántúli kincsleletekben gyakran előfordulnak, de az Alföldön is megfigyelhetők - a nagy fémműves központok környékén és a mindössze pár házból álló településeken egyaránt. A díszített karikákon gyakran a további feldolgozásra utaló kalapálási, alakítási vagy vágási, darabolási nyomok is jól láthatók. A régészeti leletek szövetének elemzésekor már szembetűnt, hogy a kalapásos technikának milyen komoly szerepe volt a késő bronzkori eszközök alakításában és használhatóságuk növelésében. Erre mutatnak azok a leletegyüttesek is, amelyekben a kalapácsok mellett kalapálással készített tárgyak, és legtöbbször a mezőgazdasági termelés eszközei: a sarlók és tokosbalták szintén előkerültek. Ezek élezéséhez elengedhetetlenül fontos volt anyaguk tömörítése, kalapálása. A nemzetközi mérési adatok azt mutatják,

31 hogy a tiszta, öntött réz keménysége 30 HB

32 értéktől alacsony, 0-1,5%-os ötvözöttségű, 28 Szabó 1996 29 Mozsolics 1985, 64 30 Oszvald-Szabó 1996; Szabó 1997a 31 Scott 1991, 82-83, Fig. 191.; Allen-Britton-Coghlan 1970 248249. 32 A nemzetközi kutatásban mind a gúlaalakú gyémánttal mért Vickers (Hv), mind az acélgolyóval mért Brinell (HB) keménységmérés elterjedt. A két mérési módszer eredményei között 250es értékig nincs lényeges különbség, (Allen-Britton-Coghlan 1970, 34), ezért nem számoltuk át a HB-ben megadott értékeket.