Dani János - Hajdú Zsigmond - Nagy Emese Gyöngyvér szerk.: MÓMOSZ I. (Debrecen, 2001)

P. Fischl Klára - Kiss Viktória-Kulcsár Gabriella: A hordozható tűzhelyek használata a Kárpát-medencében. I. Középső bronzkor

dos), az egyszerű rostélyos (Alpár 1., Ószentiván), a küllős (Alpár 2., Ároktő 1., Bäks) és az ún. középgyűrűs (Ároktő 3.) típust figyeltük meg. A keresztpántos típus rostélyát vastag, általában pelyvás soványítású agyagból készített, egymást keresztező pántokból alakítják ki, mely által középen lapos felület jön létre. Egyszerű rostélyos alatt azt a típust értjük, ahol a rostélyt egyforma méretű, szórtan elhelyezkedő lyukak törik át. A küllős forma esetében sugarasan elhelyezkedő pántok (küllők) és egy középső kis lyuk osztják a teret. A középgyűrűs változatnál egy kitüntetetten nagy központi lyukat vesznek körül a küllők. A legtöbb rostély dombomra alakított, a középgyűrűs típusnál ez esetben a középső gyűrű kiemelkedik. Egyes középgyűrűs daraboknál a nagy centrális gyűrű mellett egy kisebb gyűrű is megfigyelhető (Jászdózsa 1.). Legtöbb esetben a palást hengeres és ennek megfelelően a rostély kör alakú, de ismert lekerekített négyszög (Tiszatardos), illetve patkó alakú (Alpár 1.) egyszerű rostély is, amit a palást eltérő alakja von maga után. A paláston a tüzelőnyílással szemben hátul, illetve elöl a tüzelőnyílás felett egy sorban 2-3 szellőzőlyukat figyelhetünk meg. A tűzhely szállítására általában két, a paláston egymással szemközti oldalon elhelyezett lefelé hajló lapos fogóbütyök szolgált.

8 A tűzhelyek felső peremét ritkán ujjbenyomásokkal díszítik (Ároktő, Jászdózsa 1.), a tüzelőnyílások keretét ujjbenyomásos borda (Jászdózsa 1.), néha bajuszdísz (Bakonszeg, Tószeg?) emelheti ki. Átlagos méretük 37-58 cm között van (37, 44,47, 50, 58), kiemelkedik ebből a sorból a 75 cm-es emődi példány. A beépített edényes tűzhelyek esetében a fazék alakjától függően különböző lehet az azt körülvevő palást formája: nyúltabb, henger alakú, illetve zömök, kiszélesedő alsó részű. A tűzhelyek szállítására az előzőekben már látott lapos fogóbütykök szolgálnak, melyek az edény felső és középső harmadában helyezkedhetnek el (Barca/Bárca 1-2., Füzesabony-Öregdomb). Más esetekben hasonló szerepe lehetett a hengeres nyakon vagy a hason elhelyezett két szalagfúlnek (Somogyvár-Kupavárhegy, Iza/Izsa, Mosorin-Feudvar/MozsorFöldvár, Omoljica, Vatin/Vattina, Verbicioara). A paláston elhelyezett szellőzőlyukak a tüzelőnyílás felett egy vagy két sorban fordulnak elő; emellett közvetlenül a fazék és a palást összeillesztésénél is 8 A lefelé hajló fogóbütykök alá két farudat helyeztek, megkönnyítve ezzel a forró tűzhely mozgatását. megtalálhatók. Ez utóbbiak kialakítása csőszerű, plasztikusan kiemelkednek az edényből (Barca/Bárca 1., Somogyvár, Ciceu Corabia/Csicsóújfalu, Doroltu/Nádasdaróc). Átlagos méretük 20-50 cm közé esik (22,2; 24,5; 29,5; 30,6; 31; 32,5; 33, 34,5; 38; 43,5; 45, 48, 55 cm), a legkisebbek között egyes wietenbergi darabok, legnagyobbként a somogyvári és a dunaújvárosi emelhető ki. Miniatűr példányokkal is találkozunk (méretük 20 cm alatt (4,7; 13,4; 20 cm): a füzesabonyi és a sarkadi telepen gyerekjátékként, az Iza-i/izsai és Vrsac-i/verseci sírokban sírmellékletként értékelhetjük ezeket. Részben eltérnek az eddig látott beépített edényes típustól az ottományi kultúra kései időszakában (Otomani III) megjelenő és a felsőszőcsi kultúránál is megtalálható hordozható tűzhelyek, melyeknél a palást nem veszi teljesen körbe az edényt, csak annak két oldalsó részét támasztja alá. Ez utóbbi példányokra az ún. oldalpalástos hordozható tűzhely elnevezést javasoljuk. A fenti két fő típusba nem sorolható darab került elő a jászdózsai telepen, mely bár rostélyos, a palást rostély feletti részét egy kiöntőcső töri át; ennek magyarázataként Stanczik I. az edényt desztillálóedényként definiálta (STANCZIK 1988, 69). Rendeltetése máig nem tisztázott minden részletében. A magyarországi darabok legelső megjelenését a Törökszentmiklós-terehalmi teli-település korai hatvani rétegeiben (kora bronzkor 3 - középső bronzkor 1) regisztrálták, de pontos típusmeghatározásra (edényes vagy rostélyos) az anyag töredékessége miatt nem volt lehetőség. Ugyancsak ezen a telepen a középső bronzkor 2-ben feltűnik a beépített rostélyos típus (TÁRNOKI 1996, 29-30). Ugyanerre az időszakra tehetők a gyulavarsándi kultúra beépített rostélyos-középgyűrűs példányai (BANNER-BONA 1974, 62; SZ. MÁTHÉ 1988, 40). A kronológiai következtetés levonására alkalmas hiteles lelőkörülményekből előkerült darabok közül a jászdózsaiak és az ószentivániak a középső bronzkor 2 közepére helyezhetők, a legfiatalabbaknak az alpáriakat tarthatjuk (középső bronzkor 3 eleje). A beépített edényes hordozható tűzhelyek talán első megjelenéseként a Békés-városerdei gyulavarsándi település középső bronzkor 2-re tehető rétegében talált letörött palástú példány értékelhető. A későbbiekben csak bizonytalanul datálható darabokkal találkozunk, melyek a füzesabonyi kultúra klasszikus (középső bronzkor 2: Füzesabony-Öregdomb, Barca/Bárca), illetve kései időszakára (Spissky Stvrtok/Csütörtökhely,