Dani János - Hajdú Zsigmond - Nagy Emese Gyöngyvér szerk.: MÓMOSZ I. (Debrecen, 2001)

P. Fischl Klára - Kiss Viktória-Kulcsár Gabriella: A hordozható tűzhelyek használata a Kárpát-medencében. I. Középső bronzkor

Gánovce/Gánóc) tehetők. A mészbetétes kerámia kultúrájánál előforduló példányok közül az Iza-i/izsai származik hiteles körülmények közül: a kultúra klasszikus időszakára keltezhető sírból (középső bronzkor 2). A legfiatalabb változatokkal a román kutatás által Otomani III fázisba sorolt lelőhelyeken és a felsőszőcsi kultúra korai időszakában találkozunk a telepeken (BADER 1978, 55, 57; KACSÓ 1995, 99), melyek már a koszideri korszak leleteiként értékelhetők. Ugyanerre az időszakra tehető a Vrsac-At-i/verseci temető, ahonnan a már említett miniatűr hordozható tűzhely ismert. E tárgytípus a késő bronzkorban is előfordul.

9 A beépített edényes körpalástos változat a pilinyi kultúra sírjaiban miniatűr formában, a Gârla-MareCârna

10 és Belegis kultúra temetkezéseiben a normál méretű fazékrész másodlagos felhasználásával él tovább. A kora vaskorban a szerémségi Kalakaca-kör településein és a macedóniai késő bronzkor - kora vaskor időszakában végig megtalálható. Ez utóbbiak esetleges kapcsolata a Kárpátmedencei edényhasználattal pontos adatok hiányában egyelőre nem tisztázott, néhány kutató a Kárpát-medencei középső bronzkor végi események elindította balkáni vándorlással hozza összefüggésbe e jelenséget (BÓNA 1975, 251; KITANOSKI 1980, 53). A beépített edényes hordozható tűzhelyek ún. oldalpalástos változata nagy valószínűséggel a Kárpát-medence északkeleti részén a középső bronzkor végén - késő bronzkor elején alakult ki. A beépített rostélyos hordozható tűzhelyek változataival a késő bronzkorban csak a Dunától nyugatra találkozunk a késő halomsíros - korai urnamezős kortól kezdve az urnamezős kultúra teljes időszakában; a korai vaskorban módosult formában vannak meg. A Dunától keletre a késő bronzkorban nem használják a rostélyos tűzhelyeket. A rostélyos tűzhelyek további példáival az olaszországi késő bronzkor és kora vaskor időszakában találkozunk." Amennyiben arra vállakozunk, hogy a hordozható tűzhelyek eredetét, távolabbi területeken való megjelenését kutassuk, be kell látnunk, hogy csupán néhány, talán össze sem illeszthető mozaikszemet tudunk megemlíteni. A Kárpát-medencében a tiszai 9 Részletes katalógusukat és értékelésüket ld. FISCHL-KISSKULCSÁR 1999 10 Ezek azok a területek, melyeket a középső bronzkor végén, a koszideri korszakban érkező halomsíros elemek a legkevésbé befolyásolnak, anyagi kultúrájukban egyértelműen a középső bronzkori népesség továbbélése figyelhető meg. 11 Összefoglalóan: SCHEFFER 1981 kultúra leletei között került közlésre egy oldalsó tartólábakkal ellátott edény Kenézlőről (TOMPA 1936, Taf.12.10; KALICZ 1970, 34.k.), ezt azonban szórvány volta és a késő bronzkori oldalpalástos típussal való azonos formája alapján a késő bronzkorba soroljuk.

12 Hasonlóan valószínűleg későbbi időszakba sorolhatók az Izkovce/Iskén, a Nyírség/NirZatin kultúra kora bronzkor végi telepén előkerült beépített edényes hordozható tűzhely-töredékek (VÍZDAL 1991, Abb. 2).

13 A Cucuteni-Gumelnita kör Stoicani-i/sztojkafalvai településéről egy miniatűr hordozható rostély ismert (PETRESCUDÎMBOVITA 1952, 70, Fig. 27. 11; BÓNA 1975, 251). A késő rézkor elején a Kétegyháza melletti kurgánok körzetében feltárt Cernavoda III - Bo leráz telepen egy hordozható rostély került elő (ECSEDY 1979, 30-31). Szót kell még ejtenünk az anatóliai korai bonzkori és középső bronzkori telepeken megjelenő, hasonló funkcióval felruházható darabokról. A beycesultani és kültepei települések középső bronzkori rétegeiből tartólábakon álló, illetve palásttal körülvett edényeket ismerünk (KULL 1989, Abb. 3, 8, 13),

14 míg Malatya-Arslantepén kora bronzkori rétegben találtak hasonlót.

15 A maiatyai, kültepei és beycesultani palástos darabok esetében a főzési funkciót teljes mértékben elfogadhatjuk. A beycesultani tartólábas forma esetében a fűtés, parázstartás is felmerülhet, de főzéshez is használhatták. Annak lehetősége, hogy ezeket a szálakat egy egységes folyamat részeiként értékeljük, egyelőre csak kérdésfelvetésként jelenhet meg. Az időbeli és a földrajzi távolságok közötti eltérések ma csak azt a következtetést engedik meg, hogy a hordozható tűzhelyek funkcionális előnyeit tértől és időtől függetlenül több helyen felfedezték és használták; ez a használat a Kárpát-medencei középső bronzkorban a telepeken, a késő bronzkorban a sírokban, a Balkánon és Itáliában a késő bronzkori és korai vaskori telepeken felerősödött, koncentrálódott.

16 12 Az edényt már Kacsó 1975, 37.j. is a felsőszőcsi kultúrához sorolta. 13 Vizdal a legkorábbi beépített edényes hordozható tűzhelyek közé sorolja a három tűzhely töredékeit, mivel azok a Nyírség kultúra zárt gödréből kerültek elő. Véleményünk szerint a késő füzesabonyi (Bodrogszerdahely) időszakba vagy a felsőszőcsi kultúra emékanyagához sorolható. 14 Beycesultan V és IVc rétegben (MBA-LLOYD-MELLAART 1965, 73); Kültepén (Kuli 1989, Abb. 8.). 15 EBA I B időszak - MÜLLER-KARPE 1994, 37-38; PALMIERI 1981 16 Hasonlóan vélekedik SCHEFFER 1981