Dani János - Hajdú Zsigmond - Nagy Emese Gyöngyvér szerk.: MÓMOSZ I. (Debrecen, 2001)

Dani János: A Kárpát-medence ÉK-i részének kulturális és kronológiai kérdései a kora bronzkor időszakában

(BADER 1978, 30; BADER 1981, 29). A 90-es évekre azonban világosa vált, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megyében, sőt helyenként a K-szlovákiai-alföldön is megvan a Szaniszlócsoport leletanyaga (BÓNA 1993a, 77-78, 126, 71. jegyzetpont; SZ. MÁTHÉ 1988, 38-40, Pl.42/3,4,7, P1.43, Pl.45/1,2,9; BÁTORA 1981, 12). Németi J. és P. Roman kutatásainak köszönhetően kiderült, hogy ez a sajátos kerámiadíszítést alkalmazó népesség egyáltalán nem biztos, hogy a Nyírség-kultúra II. fázisa, hanem sokkal inkább egy, az Ottomány-kultúrát közvetlenül megelőző („Pre-Otomani"), a Nyírségtől független, önálló népcsoport; melynek leletanyaga felbukkan az Érmei léken és a Berettyó völgyében az Ottomány tellek alján is (ROMAN-NÉMETI 1986, 198-218, 230; ROMAN-NÉMETI 1989, 246-247; ROMANNÉMETI 1990, 37-38; ROMAN-NÉMETI 1995, 25-32). Ezt a népességet Sz. Máthé M. már az Ottomány kezdetének tartja (Ottomány A) (SZ. MÁTHÉ 1988, 39, SZ. MÁTHÉ 1994, 27-31), míg Bona I. szerint ez a csoport - ő Nyírség II-nek nevezi - és a Gyula-Rosia-csoport felelős az Ottomány-kultúra kialakulásáért (BÓNA 1993b, 21, 29). Ezzel szemben Németi J. és P. Roman úgy látja, hogy az Ottomány-kultúra dél felől éri el az Ér vögyét, magával hozva a csontvázas temetkezési rítust, és asszimilálja az itt talált, késői Szaniszló elemeket (Érendréd/Andrid-típus) (ROMAN-NÉMETI 1990, 38; ROMANNÉMETI 1995,30-31) A Szaniszló-csoport kerámiaformái - eltekintve az általános korabronzkori házikerámiától, ami szinte minden területen hasonló - ténylegesen különböznek a Nyírség-kultúra kerámiájától. A kerámia díszítése is eltérő, nyoma sincs ugyanis a klasszikus - Vucedol-tradíciót követő - kimetszett inkrusztált díszítéssel ellátott kerámiának; ehelyett egymásután beszurkált háromszögek sorából álló díszítést alkalmaznak, bár a fehér inkrusztációt továbbra is használják; tehát részben más technikával és motívumokkal díszítik az edényeiket. Kétségtelen, hogy a temetkezési rítus mindkét kultúránál urnás-hamvasztásos; és nagyjából azonos területet foglaltak el. Ezek a tényezők szólhatnak a Szaniszló-csoport Nyírség-kultúrából való eredeztetése mellett; azonban erre a kérdésre végleges és megnyugtató válasz csak további kutatások alapján adható. J. Bátora Hriadky-Rozhanovce/Gerenda-Rozgony/-fázisnak nevezte el ezt a - szerinte - Nyírség-Zatin késői (II) fázisát jelentő társaságot, amire a seprűdíszes és a textilbenyomásos kerámia jellemző (BÁTORA 1981,9, 11-12; 1983, 179). A Hriadky-Rozhanovce-fázis lelőhelyei 95%-át csupán terepbejárás során a felszínen talált textil- és seprűdíszes cserepek alapján nevezték ki idetartozónak, a maradék 5% esetében ugyan ásatáson került elő ez az anyag, de (lásd az egyik névadó, Rozhanovce esetében (JURECKO 1982) szórványként. A fentiek alapján és mivel az állítólagos „Hriadky-Rozhanovce-fázis" kerámiájának semmi köze a Nyírség-Zatínhoz (ROMAN 1988, 219220), nagy valószínűséggel ezeket a leleteket a Hatvan-kultúrához kell sorolnunk! Figyelemre méltó jelenség, hogy a Szaniszlótípusú anyag néhol együtt jön elő a klasszikus Nyírséggel: Oborin (BÁTORA 1981, 12; SISKA 1962, Obr.3/6; PAVÚK-SISKA 1971, Obr. 20/11, 17); Gáborján-Csapszékpart 4. szint (SZ. MÁTHÉ 1988, 10-12, 39, Pl.44-45); Dombrád-Homokbánya; Tiszabercel-Ráctemető G. gödör (KALICZ 1968, 66, Taf.XX/1-15,20); Tiszalúc-Dankadomb Vl/a gödör (KALICZ 1968, Abb.13, Taf. XXVIIIXXX); Berea több pontján: -Nyúlvár /Cetatea iepurelui/ (BADER 1978, Pl.IV/1-2,4-10, Pl.V/13,5,6,11-14,17, Pl.VIII/2-5,8,9; ROMAN-NÉMETI 1986, 210:IV/2), -Kántor tag /Togul cantorului/ (BADER 1978, Pl.VI/1,2,5), -Szőlők /Vii/ (KACSÓ 1972, Fig. 1-2; BADER 1978, Pl.IV/3, Pl.VI/8, 10-12,15-20, Pl.VIII/1,6; ROMANNÉMETI 1986, 210-.IV/1), -Szt.György tag/ Togul Sf. Gheorghe/ (KACSÓ 1972, Fig.3-4; BADER 1978, Pl.VII/1-5,9); Kismajtény-Messzelátó domb /Moftinu Mic-Pe deal/.

7 Nehéz eldönteni, hogy itt csupán véletlenről van szó, vagyis a későbbi Szaniszló-csoport részben ugyanazokon a helyeken telepedett meg mint a Nyírség, így keveredhetett a leletanyaguk; vagy ténylegesen is érintkeztek egymással!? Erre a kérdésre, csak egy további kutatások során felmerülő jó stratigráfia adhatja meg a végleges választ! A Kost'any-kultúra felfedezése a Kassai-medencében J. Pástor nevéhez fűződik, aki sorra tárta fel és publikálta a kultúra temetőit Csontosfalva /Valalíky (Kostany)/, Kassamindszent /Valalíky (Vsechsvätych)/, Hernádcsány /Cana/ Kassa /Kosice/ lelőhelyeken (PÁSTOR 1962, 63-80; 7 Németi J. szíves szóbeli közlése