Dani János - Hajdú Zsigmond - Nagy Emese Gyöngyvér szerk.: MÓMOSZ I. (Debrecen, 2001)

Dani János: A Kárpát-medence ÉK-i részének kulturális és kronológiai kérdései a kora bronzkor időszakában

késő Baden leletanyag hiánya, hiszen ezt az időszakot a Gödörsíros kurgánok népe tölti ki. Erre utaló adat lehet Jabuka-Tri humke lelőhely stratigráfiája, ahol a Baden réteget a Kostolac-kultúra követi, majd egy aeneolitikus humuszszint következik és erre emelték a Gödörsíros kurgánt (BUKVIC 1979, 14-18; TASIC 1995, 161). Hasonló stratigráfiai adattal szolgáltak MezőcsátHörcsögös és Tiszavasvári-Gyepáros lelőhelyek, ahol a Baden-kultúra temetője fölé építették Gödörsíros kurgánt (KALICZ 1989, 129-130, Abb.46.; KALICZ 1998, 169-170, Abb.7-10.). Perlez-Batka és Padej-Barnahát lelőhelyeken feltárt kurgánok alatt viszont a Baden-kultúra településeit figyelték meg (GIRIC 1982, 102). A romániai Bánátban feltárt kurgán feltöltésében talált Cotofeni I-cserepek is egyértelműen terminus post quem-et jelentenek az okkersíros temetkezés számára (STRATAN 1974, 71-74; ROMAN 1976a, Pl.63/4-17.; GUMÄ 1997, 99). A fentiek alapján mindenesetre bizozonyosnak tűnik, hogy mint sajátos K-i tényezőt számításba kell venni a Gödörsíros kurgánok népének késői csoportjait az Alföld K-i részének késő rézkori, ill. kora bronzkori viszonyaiban (ECSEDY 1979, 5152, 57). Erre utal a fent említett stratigráfiák mellett a Sárrétudvari-Őrhalom lelőhelyen feltárt kurgán is (M. NEPPER 1991, 19-20, 2. kép, II-V. táblák). A kurgán tulajdonképpen egy kettős kurgán; az eredeti zsugorított csontvázas temetkezésre hordták fel a az első halom földjét, ebbe a halomba valamivel később egy 6 fős közösséget temettek el. Öt, általában gazdag mellékletekkel ellátott sír veszi körül a középen elhelyezkedő, sajnos kirabolt, gyékényborítású központi sírt. Erre a hat sírra hordott földhalom képezi a kurgán második fázisát, mely a stratigráfiai megfigyelések alapján egyértelműen későbbi az első halom temetkezésénél. A kurgán második fázisának sírjaiban talált edénymellékletek kora bronzkori párhuzamai is arra utalnak, hogy ez a népesség megérte a kora bronzkort (LICHARDUS-VLADÁR 1996, 31, Taf.l.; KALICZ 1998, 174). A TRICHTERBECHER-KULTÚRA KÉRDÉSE ÉK-MAGYARORSZÁGON Az 1951-ben Baktalórántházán Szabó Miklós telkén (Kossuth u.) előkerült hamvasztásos sír anyagát és néhány szórványt Kalicz N. biztos helyi párhuzamok hiányában a Trichterbecher-kultúra (Tölcséresszájú edények népe) hagyatékának tartott (KALICZ 1961a, 7-19), azonban a térségben azóta feltárt és publikált bronzkori sírok anyaga alapján új megvilágításba került a korábban rézkorinak vélt sír. A baktalórántházi sír edényeinek legjobb párhuzamai a következők: Csomaköz-Tökös /Ciumesti-Bostanarie/ M3 hamvasztásos urnasírjából két edény (NÉMETI 1969, 6162, P1.XIII./5., P1.IV./5.; NÉMETI 1996, 30, Fig.6./3.; BADER 1978, P1.XXVII./7.); Bere-Sóskás /Berea-„Colina cu mäcris"/ 2. hamvasztásos urnasírjának egyik edénye (NÉMETI 1969, 59-60, Fig.2.1/1. és P1.XII./3.; BADER 1978, Pl.XXVIL/6.) és ugyanerről a lelőhelyről a Kovács-gyűjtemény részét képező edény (NÉMETI 1996 29, P1.I./9., Fig. 10./2.); Nagydobos-Belterület (Orvosi rendelő) lelőhelyen 1971-ben előkerült - valószínűleg sírból származó - leletanyagból két edény (ISTVÁNOVITS-KURUCZ 1992, 41, XV.t.1,3.) Az edények formai és díszítésbeli rokonsága mellett - a párhuzamok közül kettő - a csomaközi és bérei sírok rítusukat tekintve is megegyeznek a baktalórántházi sírral... Csomaköz-Tökös M3 sírját az Ottomány I időszakra (NÉMETI 1969, 66), Bere-Sóskás 2. sírját gyakorlatilag ugyanerre a korszakra (klasszikus bronzkor) datálta Németi J. (NÉMETI 1996, 36). Nagydobost szintén a korai Ottomány-kultúra sírjaként határozta meg Bona I. (BONA 1993a, 79). Mindezek alapján tehát a baktalórántházi urnasír biztosan nem rézkori, hanem - a felsorolt párhuzamok alapján - az Ottomány-kultúra (Ottomány I) sírjának tartható (BÓNA 1993a, 79; NÉMETI 1996, 36). A KORA BRONZKOR ELEJE (2. térkép) A kora bronzkor első időszakát a Makó-kultúra megtelepülése jelenti ÉK-Magyarországon. A Makó követi a Baden-kultúrát, ezt támasztják alá a Salgótarján-Pécskőn (KOREK 1968, 57-58) és Piskolton megfigyelt stratigráfiák (NÉMETI 1979, 527-529, 534). A korábban a Nyírség-kultúrával egyidősnek tartott Makó-kultúráról (KALICZ 1968, 85-86) bebizonyosodott, hogy korábbi a Nyírségnél (KALICZ 1981, 67-73). A Makó-kultúra, mely csaknem az egész Kárpátmedencét elfoglalta, egészen az Érmellékig terjeszkedett, amint azt Érmihályfalván /Valea lui Mihai/,