Dani János - Hajdú Zsigmond - Nagy Emese Gyöngyvér szerk.: MÓMOSZ I. (Debrecen, 2001)

Dani János: A Kárpát-medence ÉK-i részének kulturális és kronológiai kérdései a kora bronzkor időszakában

Bérén /Berea/, Csomaközön /Ciumesti/, Piskolton /Piscolt/ és Mezőfényen /Foieni/ való felbukkanása jelzi (NÉMETI 1979, 527-536; NÉMETI-ROMAN 1995, 25; NÉMETI 1996, 31-32, 34; ROMANNÉMETI 1989, 245; ROSKA 1932, 78, Fig.8-10.; KACSÓ 1997, 425-434). ÉK-i elterjedése a jelenlegi adatok alapján nem nyúlik túl a Tiszán; DKen, a Bánát romániai részén egészen a Temesig lenyúlik a kultúra: Perjámos /Periam/, Zimándújfalu /Zimandu Non/, Parác /Porta/, Fény /Foieni/, Temesvár /Timisoara/, Temesmóra/Stamora MoravitaJ (GOGÂLTAN 1995, 56, Abb.l. 6, 7.; GOGÂLTAN 1996, Pl. 1.; GUMÄ 1997, 100, Fig.l.; KULCSÁR 1998, 32-33, 44, Map 3.); Erdélyben ekkor valószínűleg a késői Cotofeni (Illc)-kultúra népe élt (CIUGUDEAN 1991, 104-105, Abb.29-30.; CIUGUDEAN 1995, 145-146; ANDRITOIU 1992, 18; ROTEA 1993, 65-73, Fig.l.). Legújabban erre az időszakra datálja H.. Ciugudean (a kerámiaanyagban kimutatott késő Cotofeni alapokra rétegződő késő rézkori Kostolac, Vucedol, Cernavoda II-Foltesti-Ezero, valamint kora bronzkori Zäbala, Schneckenberg A és Cätelu Nou elemek alapján) az Erdélyi-középhegység K-i felét, a Torockói-hegységet, az Érchegységet le egészen a Maros völgyéig elfoglaló Ny-erdélyi halomsírokat (Livezile- vagy Livezile-Bedeleu-csoportot), amit a késő Vucedol-lal (Vucedol C) (Cheile Aiudului V. tumulus temetkezése mellékleteként talált Vucedol-típusú idol és Úrháza /Livezile/-„Baia" Vucedol hatású kerámiája alapján) és a Glina (Govora sat Runcuri)-Schneckenberg A-Bfázissal, Ezero Bl-gyel, Sitagroi Va-val, Dikili Tash Illb-vel, Early Helladic II-vel és a Makóval párhuzamosított (CIUGUDEAN 1995, 145-146; CIUGUDEAN 1996, 79-96, 139-143, Fig.90./1.; CIUGUDEAN 1998, 67-69, 71). A Makó-kultúra egyidős lehet a késő Vucedol (Vucedol C) időszakkal (BÓNA 1993b, 11-12, FB I. térkép), egyébként megmagyarázhatatlan a Makó kerámiamüvességében meglévő erős Vucedol tradíció és megmagyarázhatatlanná válik a Nyírség-kultúra eredete (POPESCU 1969, 582; KACSÓ 1972, 36-38; BADER 1978, 28-29; ROMAN 1984, 271-272; ROMAN-NÉMETI 1986, 217; ROMAN-NÉMETI 1990, 36; BÓNA 1986, 27; BÓNA 1993a, 76; BÓNA 1993b, 11-12, FB I. térkép), amit a Vucedol C-ből kiszakadt népcsoport É-felé vándorlása hozhatott létre (DIMITRIJEVIC 1988, 2122, 49; BÓNA 1993b, 13). A kora bronzkor I. végére tehető a Vucedol C-vel párhuzamosan a korai Somogyvár-Vinkovci (Al) kialakulása a DrávaSzáva közén, majd hamarosan elkezdődik a kultúra É-i, ÉNy-i irányú terjeszkedése a Dunántúl és Szlavónia felé (BÓNA 1993b 13-14; ECSEDY 1979, 107-109, Abb.7-8., 10; BANDI 1984, 128; TASIC 1984, 25-27; DIMITRIJEVIC 1982, 15-17, Abb.4., 8.; BONDÁR 1995, 236-239; GUMÂ 1997, 101; KALICZ-SCHREIBER 1989, 249, 252, Abb.7., 11.; KALICZ-SCHREIBER 1991, 9, 8. kép, 12. kép; KALICZ-SCHREIBER-KALICZ 1998, 325,327, 330, 335, Abb.l., 12.). A rézkor végén és a bronzkor kezdetén megfigyelhető a Kárpát-medence K-i felében - a valószínűleg K-i eredetű - Zsinegdíszes kerámia szórványosjelenléte. Erre már Kalicz N. is felfigyelt és több fázisát különítette el (KALICZ 1968, 37-46). Elsősorban Baden, Cotofeni, ill. Kostolac-Vucedol környezetben szórványként (pl.: Ózd-Stadion, Piskolt /Piscolt/, Oradea-Salca, Szeghalom-Dióér, Téglás-Angolkert, Barcd), vagy mindenféle összefüggés nélküli szórványként kerülnek elő (pl.: Buj, Tápiószentmárton, Tiszabábolna, Igrita, Izbíndis, Nagyhalász-Királyhalom) (ROMAN-OPRITESCU-JÁNOS 1992, 62-65; EMÖDI 1992, 192-194). A Zsinegdíszes kerámia 3. („klasszikus" vagy késői) periódusán belül hét kultúrkört elkülönítve ezeket a leletket is ide sorolta P. Roman (ROMAN-OPRITESCUJÁNOS 1992, 57-102, Abb.6-7.). A Bánátban is hasonló összefüggésben jelenik meg ez a kerámia (GUMÀ 1997, 100). A Felső-Tisza-vidék legjelentősebb zsinegdíszes lelete a Bujon (I. kép/2) a század elején előkerült szórvány edény (ROSKA 1914, 418-420, 1. kép; KALICZ 1968, 42, Taf.1.13.). Igen jó párhuzamát ismerjük Ploiesti-Triaj kurgánja alatt feltárt egyik (M 20-as) okkersíros temetkezéséből (I. kép/3), amit E. Comsa a Jamnaja-kultúra hagyatékának tartott (COMÇA 1989, 187, Fig.6/2). Az edény formáját tekintve tökéletes analógiája a buji edénynek, a nyaka is ugyanúgy vízszintesen körbefutó zsinegbenyomással van díszítve, csak a hasi részen nincsenek a bujihoz hasonló háromszög alakú minták. Az edényt P. Roman a Zsinegdíszes kerámia 4. periódusához sorolta és a Post-Glina-Schneckenberg időszakra datálja (ROMAN-OPRITESCUJÁNOS 1992, 104-105, Taf.64.1.). Több olyan lelőhely ismert K-Szlovákiából, ahol a Nyírség-kultúra kerámiája a Baden-kultúra kerámiájával vagy Zsinegdíszes kerámiával, vagy egyszerre mindkettővel együtt fordul elő (BÁTORA