Dani János - Hajdú Zsigmond - Nagy Emese Gyöngyvér szerk.: MÓMOSZ I. (Debrecen, 2001)

Dani János: A Kárpát-medence ÉK-i részének kulturális és kronológiai kérdései a kora bronzkor időszakában

DANI JÁNOS A KÁRPÁT-MEDENCE ÉK-I RÉSZÉNEK KULTURÁLIS ÉS KRONOLÓGIAI KÉRDÉSEI A KORA BRONZKOR IDŐSZAKÁBAN Kalicz Nándor 1968-ban megjelent monográfiája (Die Frühbronzezeit in Nordost-Ungarn) mérföldkövetjelentett ÉK-Magyarország addig alig ismert kora bronzkorának kutatásában. Az azóta eltelt 30 év új kutatási eredményei azonban némileg módosítják a korábbi képet és lehetőséget adnak a térség kora bronzkori fejlődésének pontosabb felvázolására; erre teszünk most kísérletet. Mielőtt rátérnénk a kora bronzkor tárgyalására, röviden vázoljuk a megelőző időszak - a késői rézkor kulturális viszonyait, ugyanis elengedhetetlenül fontos a bronzkor kialakulásakor a tárgyalt térségben uralkodó kulturális viszonyok és hatások megértése szempontjából. RÉZKOR VÉGE (1. térkép) A Kárpát-medence ÉK-i részén a rézkor végén a Dráva-Száva közén, Baranyában, Bácskában és a Bánátban lévő kulturális és kronológiai viszonyoktóljelentősen eltérő kép alakult ki. Míg ott Vrdnik-Pecine, Erdevik-Lice, Gomolava, Jabuka-Tri hnmke, Vucedol-Gradac, -Kukuruziste és Vinogradsreim, Sarvas, Zók-Várhegy, Dunaszekcső-Várhegy, Lánycsók lelőhelyek rétegviszonyai alapján Baden-Kostolac-Vucedol egymásutániságot lehetett megállapítani (TASIC 1988, 48; TASIC 1995, 123, 141, 150, 161, 170-171; POPOVIC-MEDOVIC 1969, 35-36; PETROVIC 1984, 15, 31-34; PETROVIC 1988, 39-42; BUKVIC 1979, 14-18; SCHMIDT 1945; BANDI 1981, 21-25; BANDI 1984, 126-128; ECSEDY 1978; 119-127, Fig.4.; ECSEDY 1980, 96-97; ECSEDY 1983, 63-72; ECSEDY 1985, 89-125; BONDÁR 1995,220-224). Az általunk vizsgált területen viszont eddig a Kostolac-kultúrának csupán szórványos előfordulása figyelhető meg (BONDÁR 1984, Abb.6.); egyetlen szórványos edénye Tiszadorogma és Ároktő között a tiszai védgát építésekor került elő (SŐREGI 1935, 47-48, 13. kép/3), mely eddig ismeretlen volt a szakirodalom számára (I. tábla/l). Ezenkívül egy Bodrogkeresztúr lelőhelyünek tartott edényt tartottak a térségből származónak (BANNERKUTZIÁN 1961, Abb.2.), melyről azonban bebizonyosodott, hogy Herkulesfürdőn /Bäile Herculane/ került elő (BONDÁR 1991, 36-37). A Kostolac leletanyag hiánya arra utalhat, hogy amikor a Dráva-Száva közén már a Kostolac-kultúra élt, ugyanakkor térségünkben számolnunk kell a Baden-kultúra (egy a Kostolaccal egyidős) késői változatának továbbélésével (BONDÁR 1984, 81; BONDÁR 1991, 34-36). Ezt látszik igazolni a késő Baden telepeken megjelenő Kostolac kerámia is (BONDÁR 1984, 77-81, Abb.6.). A képet bonyolítja az Al-Duna mindkét oldalán a Kostolaccal nagyjából egyidőben megjelenő Cotofeni-kultúra Il(a-b) fázisa. A két kultúra ebben a határsávban szinte szimbiózisban élt egymással, ezt nem egy olyan lelőhely bizonyítja, melyek kultrális hovatartozása a Kostolac-Cotofeni kevert leletanyag miatt szinte eldönthetetlen (TASIC 1995, 59-60, 64, 66, 68; ROMAN 1976a, 53-55, Fig.8.). A Cotofeni-kultúra az Alföld K-i peremén a szomszédos késői Baden csoportokkal is kapcsolatban volt; a két kultúra közötti kétoldalú kapcsolatokra a Baden lelőhelyeken előforduló Cotofeni-, és a Cotofeni környezetben talált Baden-importok utalnak (BONDÁR 1984, 81, 192.jp.; ROMANNÉMETI 1978,49-53). Mindezek alapján állítható a késő Baden (Dl: Ózd - Ossarn - Érmihályfalva /Valea lui Mihai/ Piskolt /Piscolt/; és D1-D2: Németszentpéter /Sínpetru German/ - Palotabozsok - Pécs-Vasas) egyidejűsége a Kostolac-kultúra korai időszakával és a Cotofeni-kultúra Ila-b fázisával (BONDÁR 1991, 34-36; ROMAN 1976a, Fig.8.; ROMAN 1976b, 144-145, Taf.I.; ROMAN-NÉMETI 1978, 49-55).