Dani János - Hajdú Zsigmond - Nagy Emese Gyöngyvér szerk.: MÓMOSZ I. (Debrecen, 2001)

Rezi Kató Gábor: Adalékok a középső rézkor hitvilágához

tetten ábrázolt állatalak. A kettő között látható né­hány vonás talán fa ábrázolás maradványa ... A hátsó és az elülső keskeny oldal ábrázolásai roko­nok annyiban, hogy mindegyiken fák vannak ábrá­zolva, mégpedig elöl 6 állatokkal, hátul nőalakkal. Tudva, hogy az őskorban profán rendeltetésű ábrá­zolás nincsen, mindkét esetben az istennő szent li­getének ábrázolását látom magával az istennővel, illetőleg a zárt ligetben tartott áldozati állatokkal együtt." (FETTICH 1969, 36). Fettich tehát megtartotta az alak női mivoltát, sőt istennővé emelte azt. Új elemként a figurális oldalon is „fákat" vélt felfedezni, feltehetően ezt a pillanatot tekinthetjük az „istennő a szent ligetben" feloldás születésének. Eltérően a legtöbb kutatótól Fettich részletesen foglalkozott a töredékes oldal ábrázolásával is. Fontos megállapítása volt, hogy felismerte: egy rosszul sikerült kiegészítés 7 meg­változtatta az ábra egyes részleteit. Értelmezését ezzel az oldallal kapcsolatban talán túl fantázia­dúsnak minősíthetjük. Bár fákról ő is beszél, de a Kovách A. által faként említett vonalakban ő állat­alakokat vél felfedezni sűrű lombozatban. Legnagyobb érdeme talán Fettich elemzésének, hogy az ábrázolásokat egységben értelmezi, egy temetési szertartás megjelenítéseként. „A körüs­körül megrajzolt ábrázolások és maga a kocsi szo­rosan összetartoznak. Mint kicsinyített másolatok, az eredeti kocsira és annak oldalira festett, vagy rajzolt ábrázolásokra utalnak. A két hosszoldalon látható ábrázolás eligazít bennünket abban a te­kintetben, hogy mit szállítottak az eredeti kocsin: az istennő ölébe kívánt halottat. A szelevényi kis kocsimodell tehát összes ábrázolásaival együtt nem egyéb, mint a temetés kicsinyített ábrázolása" (FETTICH 1969, 37). Nagyon közeli megállapításokat tett Kalicz Nándor az edény ábrázolásainak meghatározásai­ban: „Az igen erősen stilizált, valószínűleg ruhában, talán szoknyában ábrázolt istennő alakja csaknem az egész edényfelületet kitölti. Karjait áldóan vagy fogadóan felfelé tartja. Az istennőt kis fák veszik körül. Az edény másik keskeny oldalán csak fák vannak. A fák törzsét és ágait egyaránt elágazó vonalak, lombozatát apró karikák csoportja alkot­6 Fettich ugyanis a kocsi alakjából kiindulva a töredékesebb oldali ábrát tartotta a modell elejének 7 Erről nincs pontos adatunk, az 192l-es Hillebrand-Bella publiká­cióban látható rajzon az edény még töredékes, a következő adat az 1950-es leltározás, amikorra már a kiegészítés megtörtént. A vál­tozások jól követhetőek Fettich sajátkezű „pacskolatain" (I. tábla 4-5.) ja. Ez az első megkomponált művészi alkotás Ma­gyarországon. Az istennőt fák között, talán a szent ligetben ábrázolták." (KALICZ 1970, 35). Nem sokkal tért el ezektől az alapoktól M. Gimbutas sem. O az Y jeleket sarjadó növényként, a pontokat esőként értelmezte, egyébként pedig a figura megítélését sajátos művészet és vallástörté­neti szimbólumrendszerének prizmáján keresztül interpretálta: a darázsderekú testhez V alakú, ma­dárkarmokkal jelzett kar vagy szárny csatlakozik. A fej három vonallal reprezentált, a figura testének alsó háromszögén (anyaméh) szintén három vonal található. (GIMBUTAS 1989, 239-240) Kétségte­len érdeme a publikációnak ugyanakkor, hogy ez az első elemzés, amely viszonylag bőséges figurá­lis analógiát vonultat fel (GIMBUTAS 1989, Fig. 373, 1-2; Fig. 378, 1-4). Az eddigi megállapítások összefoglalása után tekintsük át részletesebben magukat az ábrázolá­sokat. A figurális oldallal kezdve a vizsgálódást megerősíthetjük a már leírtakat: az eddigi értelme­zésekkel szemben egyáltalán nem lehetünk bizto­sak abban, hogy az ábrázolt alak nő, hiszen sem­miféle nemi jelleg nem fedezhető fel rajta, ami ­főként neolitikus megformálás esetében - megle­hetősen szokatlan vonás lenne. 8 Az alak megformálásával kapcsolatban - álta­lában - elmondhatjuk azt, ami az edény egészére is igaz: gyenge kivitelezésű, mondhatni „összecsa­pott" forma és díszítés egyaránt. Fettich N. is erre a megállapításra jutott: „Inkább alkalmi rögtönzés benyomását kelti, melynél a lényeg az volt, hogy valamely a kultusz köréhez tartozó alkalomra szükséges képek éppen csak felismerhetően jelen legyenek..." Miközben a test egymásnak fordított három­szögekből képzett formája az ismert analógiák te­kintetében az adott korszakra jellemzőnek mond­ható, a fej ábrázolása - középen egy függőleges vonallal osztott négyzet - elég szokatlan vonás. Nem hasonlítható a vincai hagyományokat idéző háromszögletű maszkokhoz, sem a figura korban és térben legközelebbi analógiáit szolgáltató cucuteni-tripolje ábrázolásokhoz, ahol a fejet kör­alakkal ábrázolják. Van azonban olyan forráscsoportja a késő Tri­polje-Cucuten (Usatovo) kultúrának, amely analó­8 Lásd pl.: IDOLE, 107 - ahol egy igen hasonló formájú idol eseté­ben is a mellek megformálása egyértelműen utal az ábrázolás ne­mére

Next

/
Oldalképek
Tartalom