Dani János - Hajdú Zsigmond - Nagy Emese Gyöngyvér szerk.: MÓMOSZ I. (Debrecen, 2001)
Rezi Kató Gábor: Adalékok a középső rézkor hitvilágához
giaként szolgálhat: ez pedig az idolplasztika. (II tábla 4-5. kép) A főként a késői fázisaiban az ismert plasztikákban számos analógiát találhatunk, ahol a fej közel négyszögletes alakja mellett csak az orr hangsúlyozott megformálásával a szelevényi ábrázoláshoz igen hasonló forma alakul ki. (PASSZEK 1949, I. színes tábla felső sor középen, 31. t. 1,2,3,5,6; 49.t. 7,8,10; 50. t., 1,2; 84.t. 3,4; 86.t. 5,6,7; 90.t. 1,2,5; 93.t. 6,7; PASSZEK 1961 46.t. 1,2; MASSZON-MERPERT 1982, 1-4,6-12,15) Horváth L. a kandidátusi disszertációjában hívta fel a figyelmet két ismeretlen lelőhelyű bronz idolra (IDOLE, 46 10/a-b), amelyeket ugyan abban a kéztartásban ábrázolnak, mint a hunyadi-halmi korú tiszafüredi töredéket (II. tábla 3. kép). A „nagyobb" idol esetében megfigyelhető fej-arc ábrázolás szintén elképzelhető analógia lehet Szelevény esetében. Ezt a feltételezést egyéb megfigyelés is erősíti: Az ábrázolások jelenlegi állapotában már kevésbé látható az a részlet - de első rajzos közlésen még jól megfigyelhető -, hogy a lábak pozíciójában négy függőleges vonalat húzott az egykori készítő. Tekintettel a tényre, hogy a karokat egy vonallal ábrázolják, feltehetően a lábak esetében sincs ez másképp. Hogy az így megszaporodott végtagok számát megmagyarázzuk, utalunk arra a kézenfekvő megoldásra, hogy ezek a vonalak nem a lábakat, hanem a ruha rojtjait jelzik, hasonlóan, mint a két hivatkozott bronz idol esetében, vagy más, ismert analógiák figyelembe vehető körében (MASSZON-MERPERT 1982, Tab. LXI. 20, LXXrV. 1-5,7,13; GIMBUTAS 1989, Fig. 378, 6.) A szelevényi figura esetében is megfigyelhető felemelt karok adorációkénti értelmezése, már-már toposzszerű. Magam óvakodnék a karok imádkozó tartásának megjelöléstől is, a lehetséges párhuzamok figyelembevételével inkább csak valamilyen rituális cselekményt jelölnék meg. A figurához kapcsolódóan már felsorolt párhuzamok esetében is sok esetben megfigyelhető, hogy feltehetően rituális táncot vagy hasonló cselekményt végző embereket ábrázolnak. Ezek az ábrázolás típusok egyáltalán nem tekinthetőek istenképeknek. Megerősíti ezt az a feltételezés, hogy a fenti analógiák alapján a figura fejének megformálását nem maszknak - azaz egy istenmaszknak - tartjuk, hanem egy speciális, de emberi arcábrázolásnak. A figurális oldal Y alakú jeleinek megítélésében Fettich N., Kalicz N. és M. Gimbutas álláspontja között nincs lényeges eltérés, legfeljebb Gimbutas tovább lépett a pontok esőkénti értelmezésével. Az ábra alaposabb vizsgálata azonban cáfolja a jelek fa vagy sarjadó növényzetkénti értelmezésének lehetőségét. Valamennyi publikációs fotó esetében jól látható, hogy a jobb oldali alsó két Y szára egy vonallal van összekötve. Ugyanez - töredékesen, de egyértelműen - a baloldali jelek esetében is felfedezhető az edényen. Az alsó Y jelek összeköttetését - mintegy kitöltő elemként a jelek közötti részen - a beszurkált, pontozásos díszítés is megerősít. A két-két jel összetartozását egyébként már Kovách A. is meglátta, hiszen az általa „virágcserép"-ként titulált ábrák (KOVÁCH 1894, 191) valójában ezeket a jelcsoportokat jelölik. Megállapítható továbbá az is, hogy a jobb és bal oldali jelcsoport között is létezik egy vékony összekötő vonal, amelyet az 1898-as rajz még jelölt. Nyilvánvaló tehát, hogy az Y jelekből álló ábrát önálló kompozícióként kell értelmeznünk. Az ebben az értelemben retusált képen (II. tábla 2. kép) jól látható hogy a jelek egy szabályos négyzetet alkotnak. Amennyiben - képzeletben - az alsó és felső Y elemeket (oszlopokat) összekötjük, úgy egy zárt, „oldalakkal" körülhatárolt alakzatot kapunk, egy egyszerű négyzetes alaprajzú építményt, ami nem mond ellent a korszak általunk ismert építészeti megoldásainak (KALICZ 1969, 85; PATAY 1987, 92-97). Tény, hogy az ábrázolás ilyetén jellegű feloldása is többféle magyarázatra ad lehetőséget, hiszen a felső két tartóoszlop (Y) szerepét nemcsak az építmény „hátsó falának" tartójaként értékelhetjük, hanem elképzelhető, hogy ezek a belső tetőtartó ágasfák. 9 Összefoglalva az eddigieket a következőket mondhatjuk : az „istennő a szent ligetben" típusú értelmezéssel szemben eddigi vizsgálódásaink alapján egy egyszerű, négyzetes alaprajzú építményben, zárt térben rituális cselekményt bemutató emberalakot látunk. Mindez nem mond ellent a korszak hitvilágáról alkotott elképzeléseinknek, hiszen a közösségi házak, „szentélyek", 10 áldozóhelyek megléte már igazolt az eddig ismert leletek alapján is. Kétségkívül vallástörténeti szempontból a fenti ábrázolás elemzése a legérdekesebb feladat, tekintettel a szemben lévő ábra töredékességére, a két hosszabb oldal V jelének sematikusságára, ugyanakkor nem szabad szem elől téveszteni a már 9 Amennyiben a rajz minden elemét figyelembe vesszük, - így a felső kétsoros, szabályos pontdíszt is, - úgy még tető is kerül erre az épületre 10 Lásd a 2. jegyzetet
