Dani János - Hajdú Zsigmond - Nagy Emese Gyöngyvér szerk.: MÓMOSZ I. (Debrecen, 2001)

Rezi Kató Gábor: Adalékok a középső rézkor hitvilágához

Meg kell említenünk még Makkay János törekvéseit,

3 aki az analógiák kiterjesztésével megpróbálkozott egy harmadik forráscsoport, a mitológia bevonásával is, ám általában a szakterületek elutasították ezeket a felvetéseket. Mindezeken túl természetszerűleg az adott témára vonatkozó fontos és jelenleg legbővebb forrásanyagként tarthatjuk számon a temetkezéseket, az ott megjelenő közvetlen és közvetett adatokat. * A fentiek ismeretében az adott időszak egyik fontos régészeti-vallástörténeti forrásaként tarthatjuk számon azt a leletet, amely több mint száz éve került elő Szelevény-Vadason, de eddigi kronológiaikulturális megítélései folytán nem került az adott kutatás látóterébe e témakörben. (I. tábla. 1-3. kép) Az Archaeologia Értesítő hasábjain Kovách Albert - a „Tisza-zughi régészeti magán társaság" titkára - ismertette először a „virágcserép alakú" edényt (KOVÁCH 1894, 191). A tárgy 1895-ben kerüít a Magyar Nemzeti Múzeumba ajándékként. A Társaság múzeumi naplójában az alábbi leírás olvasható Kovách A. tollából: „Agyag edény, valószínűleg virág-cserép, négysarkos, magassága 10 cm, felső hossza 17 cm, alsó hossza 14 cm, felső szélessége 13 cm, alsó szélessége 10 cm. Két külső hosszabb oldallapjai két V alakú vonalai és pettyei mély benyomásúak, s eredetileg mészbetétesek valának, miután azokban a mésznek nyomai még meglátszanak, az edénynek két keskenyebb oldalain levő bekarczolt díszítések szinte mészbetétesek valának, az egyik oldalon nöi alak, valószínűleg két virágcserép között, a másik oldalon pedig két lombos fa van ábrázolva. A virágcserép fenekén nincsen átlyukasztás, az edény pedig kissé vörösre van kiégetve. Találtatott Szelevény-Vadason, szőlő ültetés céljából eszközölt homokforgatáskor 1893. évében. Tarcsányi Ernő mérnök ajándéka." Az eltelt több mint száz esztendő alatt igen sokan értelmezték az edény ábrázolásait, vitatták korát. A kronológai besorolás alapvetően két csoportra osztotta a kutatókat: egy részük a neolitikus keltezés mellett tört lándzsát (REINECKE 1898; HILLEBRAND-BELLA 1921; KALICZ 1970; 3 Lásd főként Makkay az 1970-es évekre eső tanulmányait, mint pl : A szegvár-tüzkövesi újkőkori férfiszobor és a „Föld és Ég szétválasztásának" ősi mítosza. ArchÉrt 103 (1978), 164-183. KALICZ-MAKKAY 1977; KOREK 1977; GIMBUTAS 1989) mások inkább rézkorinak (badeni) tartották.

4 A rézkori kutatás mai állása szerint, figyelembe véve mind a formai, technikai jellemzőket, az ábrázolt motívumokat, a leletkörülményeket, a tárgy korát nagy valószínűséggel helyezhetjük a középső rézkorba, a késő bodrogkeresztúr-hunyadi-halmi átmenet időszakába.

5 A kronológiai megítélés mellet ugyancsak nagy érdeklődéssel folyt a szakirodalomban az ábrázolások értelmezése. Az első lényeges megállapításokat már Kovách A. megtette idézett szövegében: „...az egyik oldalon női alak, valószínűleg két virágcserép között, a másik oldalon pedig két lombos fa van ábrázolva...". Egyrészt nőként interpretálta az ábrázolt figurát, amelynek azonban semmiféle női attribútuma nincs és ez teljesen szokatlan dolog lenne figyelembe véve az ismert ábrázolási sémákat, másrészt a töredékes oldal ábrázolásaiban két lombos fát ismer fel. Kovách A. hosszú időkre szóló toposzt támaszt fel ezekben az értelmezésekben. Az első igazán részletes szakmai elemzést Fettich Nándor adta meg az őskori kocsimodellekről írott cikke kapcsán, e körbe sorolva a vadasi edényt is: „A kocsi hátsó oldala. Fák közt áll egy nőalak, két kezét ölelően felemeli. Szoknyájának alsó része ma már letöredezett ... A nőalak két vállán, kívül egy-egy fa, lenn pedig kétoldalt egy pár fa áll. Ezek alul vízszintes vonallal vannak összekötve. A fa közötti benyomott pontok valószínűleg a fa leveleit jelzik." (A szembelevő oldal:) „Fönn erősen kiegészített. A restaurálással egyes részletek a mintából eltűntek. Az ábrázolás tárgya: fák és állatok ... A baloldali állatalak kiterített rajzához alul vízszintes vonal is csatlakozik, amely azonban tovább folytatódik befelé és inkább a föld jelzése akar lenni. Nem tartozik az állati testhez. Az ábrázolás rendszere a következőképp rekonstruálható (bizonyos valószínűséggel) Fönn középen két fa áll. Egyik oldalukon a lombozat is jelölve van. Kétoldalt egy-egy profilban ábrázolt állatalaknak minimumra leegyszerűsített vonásai maradtak meg ... alul sűrű lombozatban helyezkedik el egy-egy kiterí4 Lásd Banner J. meghatározása (In: KALICZ 1957, 48) és Kalicz N. későbbi véleménye (Kalicz N. kézirata a Régészeti Kézikönyv bádeni kultúráról szóló részében, 1287-1288) 5 Jelen tanulmánynak nem célja a kronológiai vonatkozások tárgyalása, erre vonatkozóan lásd részletesen a szerzőnek a CommArchHung 1998. évi kötetében megjelent cikkét