Dani János - Hajdú Zsigmond - Nagy Emese Gyöngyvér szerk.: MÓMOSZ I. (Debrecen, 2001)
Kalla Gábor: Mezopotámia és a Kárpát-medence? A tartariai táblák történeti körülményei
KALLA GÁBOR MEZOPOTÁMIA ÉS A KÁRPÁT-MEDENCE? A TARTARIAI TÁBLÁK TÖRTÉNETI KÖRÜLMÉNYEI Mint köztudott, 1961-ben Nicolae Vlassa az erdélyi Tartaria (románul Tärtäria) lelőhelyén egy ún. áldozati gödörben 3 agyagtáblácskát talált, melyek sajátos bekarcolt jeleket hordoztak. A táblák olyan mágikus-vallásos együttes részeként kerültek elő, amelyhez 26 töredékes agyagidol, 2 töredékes alabástromidol, egy spondylus-karperec tartozott, s mindezt egy megégett és szétszórt emberi csontváz kísért. A gödröt az ásató a település legalsó, VincaTordos időszakára keltezte (VLASSA 1963). 1 A TARTARIAI TÁBLÁK FELTÉTELEZETT MEZOPOTÁMAI EREDETE Az agyagtábláknak különleges jelentőséget adott az a tény, hogy azon rendkívül kevés tárgyak közé tartoznak, melyek a keresztdatálás Flinders Pétrie által még a múlt században kialakított módszere alapján alkalmasnak tűntek az európai neolitikum keltezésére a megbízhatóbb mezopotámiai időrend segítségével. Vlassának a Dacia-ban, 1963-ban megjelent (VLASSA 1963) előzetes jelentését követően Vladimir Milojcic és Adam Falkenstein German iában megjelent cikke tette a leletet általánosan ismertté (FALKENSTEIN 1965, MILOJCIC 1965). Adam Falkenstein az ékíráskutatás egyik legnagyobb szaktekintélye volt, szinte a teljes későbbi német sumerológia az ő heidelbergi szemináriumából nőtt ki. O publikálta az Uruk városában előkerült ún. Uruk IVa - és Uruk Illb táblákat (FALKENSTEIN 1937), melyek az ékírás fejlődésének addig ismert legarchaikusabb stádiumait jelentik. O volt tehát a legautentikusabb szakember, aki a már Vlassa által is feltételezett mezopotámiai 1 Makkay János összefoglaló könyvében (1990) összegyűjtötte a lelőhellyel kapcsolatos korábbi irodalmat, ezért ennek megismétlésétől itt eltekintek és csak a gondolatmenetein szempontjából különösen fontos vagy az ott nem szereplő, ill. azóta megjelent müveket idézem. kapcsolatokról véleményt mondhatott. Falkenstein szerint a tartariai táblák egyértelműen mezopotámiai hatásokat mutatnak, mégpedig az Uruk Ilíb írásfázisét, de a számos lényeges különbség miatt nem tarthatóak ottani produktumnak. Összefoglalóan megállapítja, hogy: „Die drei Tafeln aus Tärtäria weisen so viele Berührungen mit den frühgeschichtlichen Tafeln aus Babylonien auf daß man annehmen muß, daß an ihnen eine Anregung aus dem fernen Zweistromland, das damals allein eine Schrift ausgebildet hatte, wirksam geworden ist" (1963, 273). Az Uruk III-as datálás minden szempontból kielégítőnek tűnt, hiszen akkoriban úgy gondolta a kutatás, hogy ez az időszak, az ún. Gamdat Nasr-kor, amikor a dél-mezopotámiai 2 kultúra széles körben kiterjedt, legfeljebb ennek határait kellett kitolni. A hatalmas távolságok ellenére, a hatvanas-hetvenes években elfogadott általános történeti képbe jól beilleszthető volt egy Erdély és Mezopotámia közötti késő neolitikus kapcsolat. E körülményeknek és Falkenstein tekintélyének köszönhetően minden asszirológus (Gelb, Edzard, Veenhof, Komoróczy, Charvát 3 ), aki a témához hozzányúlt, a tartariai táblákat a „Gamdat Nasr-expanzió" egy újabb jelének tekintette. Eszerint Erdély volt a mezopotámiai kultúrhatások legkülső állomása. Hozzá kell azonban tenni, hogy szinte valamennyien filológusok, akik a két terület közötti régiók régészeti anyagával nem foglalkoztak, a feltételezett kapcsolatokat inkább az érdekességek között tartották számon. Vladimir Milojcic (1965) számára a tartariai táblák a hagyományos történeti keltezés megerősítését jelentették. Az ő szemében Gamdat Nasr2 Szándékosan kerülöm a sumer kultúra kifejezést, mivel DélMezopotámia (későbbi Babilónia) etnikailag bizonyosan nem volt egységes. A legdélebbi sumer városok (Sumer) mellett az északiak (Akkád) már a Kr.e. 4. évezredben minden valószínűség szerint akkád nyelvűek voltak. 3 A táblák körüli viták összefoglalását lásd MAKKAY 1990, 33-39 irodalommal.
