Sz. Kürti Katalin - Hapák József: Munkácsy Mihály Krisztus-képei (Debrecen, 1993)

SZ. KÜRTI KATALIN MUNKÁCSY KRISZTUS KÉPEI J

Ézus szenvedéstörténete évszázadok óta fontos témája a képzőművészetnek. Templomok, kolostorok falát díszítik Giotto, Tiepolo, Tintoretto, Rubens sorozatai, múzeumok féltett kincsei Dürer, Rembrandt festményei, metszetei. A kor történései, szelleme, a festő alkata meghatározta, hogy ki, mikor, milyen témát választott Krisztus földi életéből. Tintoretto a halálon győzedelmeskedő, megváltó Krisztust, a világ urát mutatta be, akiből fényesség születik (Velence, Scuola di San Rocco: Keresztre feszítés, 1565-1566), Rubens feltekintő Krisztus alakjai ugyancsak az egyház triumphálásának kifejezői (passió képei az antwerpeni katedrálisban, 1610-1617). A reformáció a hit alapjait kérdőjelezte meg. Különösen Hollandiában vált lehetővé a biblia önálló értelmezése, az eszmei szabadság. Ez eredményezte Rembrandt addig nem látott, mélyen emberi Krisztus képeit. Kezdetben teátrális beállítású, barokkos passióképeket festett, később, ahogy megismerte a szenvedést, a megaláztatást, Jézust, a fájdalmak emberét ábrázolta. Nem a tanító vagy uralkodó, hanem a szenvedő Jézus lett művei szereplője, az, aki szenvedésével és nem tanításával váltotta meg a világot (Levétel a keresztről, 1634 és 1651, Három kereszt, 1653, Krisztus a kereszten, 1657). Kései művein nem is annyira Jézus alakja, mint a körötte lévő tömeg fogta meg képzeletét (Pilátus bemutatja Krisztust a népnek, 1655). A felvilágosodás hatására megerősödött a valláskritika. A teljesség igénye nélkül csak két teológiai író tevékenységét említjük, akinek munkássága nagy hatással volt a XIX. század gondolkodóira, művészeire. 1835-1836-ban jelent meg Friedrich David Strauss: Das Leben Jesu, 1

863-ban Ernest Renan Vie de Jesus (Jézus élete) című könyve. Működésüknek bibliakritikai célja volt: Mindketten elvetették az evangéliumi csodák lehetőségét. Renan szerint Krisztus alakját „nem akkor övezzük dicsfénnyel, ha úgy tekintjük, hogy kívül áll a történelmen; igazibb kultusz az, mely megmutatja, hogy az egész történelem érthetetlen nélküle". Renan, mint Kelet-kutató teológiai író, bejárta Jézus életének lehetséges helyszíneit, összevetette a hely szellemét a galileai ács fiának életével. Abban különbözött elődjétől, Strausstól, hogy világot megváltó isteni embernek tartotta hősét. Ezt a jelenséget az egyház elutasította, üldözte, Renant kizárta soraiból, a közönség és a művészek egy része viszont mint a felszabadítás, egy új életérzés eszközeként ünnepelte. Lev Tolsztoj az elutasítók közé tartozott. „Anna Karenina" című regényében (1873-1876) elítélte egyik hősét, Mihajlov orosz festőt, aki „Krisztus Pilátus előtt" című képén forradalmár zsidóként ábrázolta Jézust. Egyezett ez szerinte az Ivanov-Strauss-Renan vonallal. Mint azok, Mihajlov is hibát követett el. „Ha nem az istent, hanem a forradalmárt vagy bölcset akarják tehát ábrázolni, akkor vegyék elő a történelemből Szókratészt, Franklint, Charlotte Cordayt, csak Krisztust ne" - mondta Golenyiscsev, Tolsztoj hőse Vronszkijnak és Annának. A festővel csak ennyit közölt bírálatként: „Krisztus önnél emberisten, s nem istenember. Különben tudom, hogy a szándéka is ez volt. Nem festhetem meg azt a Krisztust - mondta Mihajlov - amelyik nincs ott a lelkemben." Munkácsy orosz barátja, Antokolszkij révén ismerte Tolsztoj regényét, és Ivanov biblikus tárgyú műveit. Utazásai során látta a német, belga, holland, angol múzeumok és katedrálisok kincseit, különösen nagy hatást tett rá Rubens és Rembrandt festészete. 1874-ben, nászútja során nézte meg Tintoretto műveit a velencei scuola di San Roccóban, s erről akkor nyáron, Kalocsán beszélgetett is Haynald Lajos érsekkel, az egyházi zene és festészet ösztönzőjével. Haynaldot már előzőleg megismerte Colpachon, majd az ő révén találkozott Liszt Ferenccel, akinek Krisztus oratóriuma, miséi nagy hatást tettek rá. Munkácsy érdeklődési köre, műveltsége jelentősen változott, fejlődött Párizsban. Liszt révén megismerte a zeneszerzők legjavát (Gounod-t, Massenet-t, Saint-Saenst), s több jelentős festőművésszel tartott kapcsolatot: Puvis de Chavannesval, Zichy Mihállyal, Gustave Dóréval (aki szomszédja is volt). Doré 1864-ben adta ki biblia illusztrációit és 1867-1872 között festette óriás képét, a „Krisztus elhagyja a Praetóriumot", valamint az „Ecce Homo", „Pilátus feleségének álma", „Mennybemenetel" című műveit. Valószínű, hogy Doré nagyméretű képei érlelték meg benne az első óriás kép ötletét, így festette