Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiája (Budapest, 1989)

A Krisztus Pilátus előtt és a Golgota keletkezése és elfogadtatása (1879-1884)

Antokolszkij Párizsban, Rómában élt (talán róla is mintázta Tolsztoj az Anna Kareninábdn megjelenített festőt, Mihajlovot), egyik legismertebb szobra a Krisztus a nép előtt. Ő hívta fel Munkácsy figyelmét Repin, illetve Verescsagin festményeire. Nem túlzás, ha azt állítjuk: Munkácsy Krisztus-képeit zenei példák is ösztönözhették. 1874-ben keletkezett Richárd Wagner Nibelungok gyűrűje című ciklusa, amire valószínűleg Liszt Ferenc hívta fel a figyelmét. Liszt Krisztus- és Szent Cecília-oratóriumát (amelyet Haynald Lajosnak ajánlott a zeneszerző) pedig Liszt barátai ismertették meg vele.

10 Munkácsy 1878-tól ismerte Massenet-t (aki Scénes hongroises címmel zenekari szvitet írt), Saint-Saénst (aki járt Magyarországon), Gounod-t, Thomas-t. Valamennyien magyarbarátok voltak (részt vettek a szegedi árvízkárosultak javára rendezett koncerten), és egyházi zenével is foglalkoztak. Az első nagy festmény, a Krisztus Pilátus előtt másfél éves munka során, harminc vázlat és öt kompozíciós tanulmány után, 1881re született meg. 1880. július 3-án írta Munkácsy Cécile-nek, hogy belekezdett a nagy képbe, előző nap egy kiváló modellt talált az egyik zsidóhoz. Panaszkodott a nagy melegre, de azért rendületlenül dolgozott. Ebben az állapotban látta őt, műterme földszintjén dolgozva Fritz von Uhde, aki később így idézte a lázas munkát: „Rendkívül termékenyítő volt látni, mily biztonsággal rakta a legvilágosabb fényeket a bitumen-aláfestésre, s mint festette aztán tele lassankint és világosan az egész alakot... Szívvel-lélekkel ott csüngött a munkáján. Az óriási vásznon igazi elemében volt. Az aláfestésnél valósággal kéjelgett a bitumenben; magából kikelve, tűzzel rohant a munkába... felgyűrt ingujjal, mint egy mázolólegény, tombolt ide-oda a képen, míg végre a türelmetlenségtől lebírva puszta kézzel markolt a festékbe, és egyre szélesebb foltokban alakította a képet. Megesett, hogy aztán ebben az állapotban átment a szomszédjához, egy öreg francia festőhöz, hogy egy kis szuszhoz jusson."

11 Ez a festő, illetve grafikus Gustave Doré volt, aki 1864-ben a Bibliát illusztrálta, a hetvenes években pedig egész sorozat Krisztus-képet festett (Pilátus féleségének álma. Krisztus elhagyja a Praetoriumot, Ecce homo. Mennybemenetel). Július közepén Munkácsynak meg kellett szakítania a lázas munkát, mert fürdőkúrára kényszerült. Feleségének írta Karlsbadból augusztus 28-án: ... sokszor gondolok Krisztusomra. Azért gondolok rá, mert nem lehet tőle szabadulnom, mint egy felöltőtől, melyet levetünk, ha melegünk van, és felvesszük egy félórával később. Nem lehet egy olyan eszmétől, melyben egy idő óta élünk és amelyben minden áron el akarunk mélyedni... nem szabad, hogy az ember hosszú ideig hagyja hűlni azt a kis inspirációt, amije van, mert nincsen más olyan érzékeny és gyönge láng, mint az inspiráció, melynek az ember sohasem sejtheti tartalmát, és amelynek irányát a legkisebb fuvallat is kitérítheti. Szeptember végén folytatta a nagy képet, mert közben apróbb megbízásoknak tett eleget: kellett a pénz az Avenue de Villers-n épülő palotájukhoz. Miközben a kőművesekkel bajlódott, ezt írta Cécile-nek: Holnap megkezdem a munkát Krisztusomon. Furcsa, hogy újra teljesen bele kell élnem magamat ebbe a gondolatkörbe, amelynek majdnem elvesztettem már kiindulópontját. De remélem, hogy beletalálok.

12 Igaz, nem volt még meg minden modellje, és a kellékek is hiányosak voltak, de októberre sokat haladt előre a kép. Hogy mennyire