Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiája (Budapest, 1989)

A Krisztus Pilátus előtt és a Golgota keletkezése és elfogadtatása (1879-1884)

6. Munkácsy rokonaival, 1874-ben keserűen írta augusztus végén: Hogyan képzeled el, hogy egyszerre két képet festek? Talán a jobb kezemmel a Miltonon, ballal a másikon dolgozzam? Most a kis festményen dolgozom ... közben azzal is foglalkozom, hogy modelleket keressek és jelmezeket tanulmányozzak. Habár az utóbbiakért Londonba kellene mennem. Ugyanakkor idegfájdalmak kínozták, morfiumot kapott, és szemét is kimerültnek, fáradtnak érezte: ez idáig nem látok semmi javulást közérzetemben, ha jobban is vagyok néhány óráig, annál kegyetlenebbül rám jön aztán. Állandóan veszem ezeket a hosszas fürdőket, szóval nem élet ez! Legalább dolgozni tudnék... A szeptember 13-i rosszullét után letargikusan írta: már csak tíz napunk van... Sajnos, még robotolnom kell, de nemsokára együtt leszünk egy jó kis pihenőre, habár nem szeretek előre örülni terveimnek, mert még valami közbejön, hogy elrontsa.

5 Végre 1877 őszére elkészült a Milton. Mint tudjuk, Goupil nem vette át, méretben és jellegében is idegenkedett tőle. Ekkor jelentkezett Kari Sedelmeyer. Magas áron átvette a képet, majd el is adta Lenox Kennedynek azzal a kikötéssel, hogy előbb egy éven át különböző országokban kiállítja. 1878-ban bemutatta a képet a párizsi világkiállításon - ahol a mű aranyérmet kapott -, majd európai útra vitte. Többek között Pesten és Bécsben is bemutatták, s e siker hatására kapott Munkácsy vaskorona rendjelet és nemesi oklevelet Ferenc Józseftől.

6 1878-ban kötött tízéves szerződést Munkácsy - vagy inkább Cécile asszony - és Sedelmeyer. Ez a társas viszony egyértelműen meghatározta és megpecsételte a festő további sorsát. A szerződés 3. pontja sokat sejtető: „Tekintettel Munkácsy úr termelőképességére, lehetséges, hogy évente kb. százezer frankot keressen." Ezt tényekkel is alátámasztot-