Sz. Kürti Katalin: Kiss Sámuel (1781-1819), A debreceni „Rajzoskola" első professzora (Debrecen, 1995)
A kor és helyszín: Debrecen a XVIII-XIX. század fordulóján
Ha értékelni kívánjuk tevékenységüket, Lyka Károly sorai kívánkoznak ide, e korra vonatkozóan: „Debrecen az egyetlen alföldi város, amelynek a képírással oly szorosan összefüggő grafikai művészet terén hagyományai vannak". Valóban: a műhelyben elsősorban gyakorlati tevékenység folyt, de művésznevelő jellege is lett. A metszők és nyomdászok mellett olyan jó rajzolók is dolgoztak itt, akik kézőbb művészek lettek. S hogy azzá lettek, abban éppoly szerepe volt Péchy Imre kurátornak, mint Budai Ezsaiásnak, vagy a rézmetszők köréből kinőtt Sárváry Pálnak (1765—1846). Sárváry 1795-ben tért vissza Göttingenből, ahol architektúrát is tanult. 1798-tól rábízták a rajzoktatást és a tankönyvírást. 1804-ben kiadta „A rajzolás mesterségének kezdete" I. darabját, amelyet Lumnitzer György János és Beregszászi Péter, 1807-ben a II. darabját (értsd: kötetét), amelyet Beregszászi illusztrált. A köteteket nagy érdeklődés kísérte: Schwartner Márton statisztikus, professzor például ezt írta 1808. június 17-én: „ ... ennek utána Debrecent nem a magyar Árkádiában felkeressük már, hanem úgy, mint amelyet a magyar Áthenássá tenni igyekszik", (sic!) Péchy Mihály úgy dicsérte a könyvet, mint „az oskolánkban előmenendő culturának első sengéjét. Kedvesen, mint barátságának jelét olyan tanítótól, aki fundátora ezen oskolánk előrevaló lépésének. Talán remélhetem még üdővel, hogy jön az iskolánkba valaki, aki a városi gyermekeinket a nemzetünkben annyira hibázó kézi mesterségeknek esméretére (technológiára) vezeti, hogy délután, ünnepnapokon a mesterlegények is a városból ezen tanításra járhatnának". 13 Kazinczy is figyelemmel kísérte Sárváry működését, megszerezte könyveit. Szorgalmazta, hogy a debreceni Kollégiumi könyvtár szerezze be a szakirodalmat, s maga is ajánlott olvasásra, kölcsönzésre könyveket. Sárváry érdeme volt, hogy a jó rajzolókat kiemelte és taníttatta. Kiss Sámuelt 1803 tavaszán Nagyszebenbe, majd Bécsbe küldte. Kiss Sámuel képzését praktikus okokból kezdeményezte a Kollégium és Sárváry Pál. Az 1792. évi református kollégiumbeli tanterv szorgalmazta a zene- és rajzoktatást, a helytartó tanács 1795. évi rendelete pedig az iparoslegények rajzoktatását. A Kollégium vezetőségének nagy gondja volt az, hogy tanárt szerezzenek a mesterlegények oktatására. Sárváry professzor már 1804-ben kiadott tan13. A leveleket idézi Balogh I. 1978. i. m. 590. p.
