Sz. Kürti Katalin: Kiss Sámuel (1781-1819), A debreceni „Rajzoskola" első professzora (Debrecen, 1995)
A kor és helyszín: Debrecen a XVIII-XIX. század fordulóján
egyházhoz kapcsolódott. Debrecenben csak kálvinista középbirtokú nemesek laktak, a számbelileg elenyésző katolikus kisebbség jövevény, szegény és önmagába zárt sziget volt a városban." 11 A fényűzésre, lakáskultúrára keveset adó cívisvárosban elsődleges volt a célszerűség, s azt csak nehezen követte a szépre, a díszítésre való törekvés. Ezt példázza két, kollégiumhoz köthető tevékenység: a rézmetsző diákok körének és a „rajzoskolá"-nak munkássága. Debrecenben a XVIII. század utolsó harmadában élénkült meg a rézmetsző-tevékenység. A rézmetsző diákok köréből indult el Karács Ferenc, itt dolgozott Kabai Mihály, Pethe Ferenc, Pethes Dávid, Pap József, Erőss Gábor és János. Felügyelő tanáruk Budai Ézsaiás volt. Jelentős, országos érdeklődésre is számottartó munkák 1800 körül kerültek ki műhelyükből. Az 1800-ban megjelent „Oskolai Új Atlas az alsó classisok számára" című könyv kivívta Görög Demeter, Széchenyi Ferenc, Bánffy György, Kazinczy elismerését. Ezt követte 1804-ben az „Oskolai Magyar Új Atlas" és 1803-ban Szentgyörgyi József: A legnevezetesebb természeti dolgok esméreti című könyve, amelyhez Erőss Gábor készített illusztrációkat. A rézmetszők tevékenysége a földrajzi és természettudományi ismeretek képszerű megjelenítésével az iskolai oktatást segítette, de később a művészeteket is szolgálta. Erőss Gábor illusztrálta Csokonai versköteteit (1800, 1803). A rézmetszők köre széthullt 1807 körül. Két rézmetsző tartott ki Debrecenben: Pap József és Erőss Gábor. Erőss felajánlotta munkáját Kazinczynak, de sikertelenül. Mint Kis Imrének megírta a kényes ízlésű író: Erőss „betűji nem állnak egymás mellett. A' cursivok s a németek kimondhatatlanul rútak. Sok Magyar Művészt ismerek, a ki félig, vagy addig sem teszi meg az utat, s magát valaminek véli, holott non homines, non di, etc, etc. Ilyen Vandza ilyen Nagy Sámuel és Kis Sámuel. Erős Úrnak nem kellett volna magát eggynél több tárgyra adni". Mint Tóth Béla könyvéből megtudjuk: Pap és Erőss 1812-ben egyezséget kötött, elosztották maradék felszerelésüket. A betűk ugyan Erőssnél maradtak, de nem sok hasznát vette. Három év múlva, 1815-ben meghalt. Az ő működésével zárult a debreceni rézmetsző diákok társaságának működése. 12 11. Balogh István: A cívisek világa (Bp. 1973.), 123—124. 12. Tóth Béla: A debreceni rézmetsző diákok (Bp. 1976.)
