Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)
Praznovszky Mihály: Menyői Tolvay Ferenc, a debreceni tankönyvíró
maz példákat, néha nyakatekert magyarázatokkal. Példái során a pénznemek átszámítását is elvégzi, korabeli árucikkekkel és azok áraival magyarázza tételeit. Az egyes fejezetekben belül ún. Regulákba, azaz szabályokba köti az ismereteket. Példái a mindennapi életből, a gyakorlatból származnak: „Mikor a kereskedő ember azt akarja megtudni, hogy valamely jószágon mit nyert vagy vesztett, vesse meg elsőben is mint vette meg a jószágot, az után mint adta el s vonnya ki azt a summát a mint vette volt a jószágot abból a mint eladta és ha mi marad a subtractio után, az a nyereség." Ez még aránylag egyszerű, könnyen érthető példa volt, de alapjában véve nem az a stílus jellemző Tolvay Ferenc művére. Meglehetősen sok bírálat is érte ezt a művet elsősorban az utókor részéről, mindenekelőtt Maróthy Györgytől. Maróthy nagy jelentőségű aritmetikájában számba véve a korábban megjelent hasonló könyvecskéket igencsak megnyomja a tollat, amikor Tolvayról ír: Bár elismeri, hogy ez a legismertebb „és leginkább forog kézben", de mindezek ellenére igen hiányos munka, az egész munka sületlen és a sok szükségtelen szószaporítás miatt unalmas... Sőt azt is könnyű volna megmutatni, hogy a szegény Tolvay maga sem igen értette az Arithmeticát." 13 Ha elvonatkoztatunk kijelentésének bántó hangvételétől, kétségtelen tény, hogy volt némi igazsága Maróthynak. Csak éppen Tolvay Ferenc arithmetikáját a kor adott tudományos szintjén kell értékelnünk, elhelyezve azt a 17. századi pedagógiai-matematikai szakirodalom sorában, a többi kortárshoz mérve művét. S arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy szinte ő próbálkozott meg először a matematikai szókincs magyar szóalkotásával. Korántsem sikerült szándéka, de talán még nem is sikerülhetett. Könyvének jelentőségét a kor kutatójának egy tanulságos megállapítása helyezi el valós szintjén, amikor is az 1690-ben megjelent Magyar oskola c. ábécéskönyv (írója Szőnyi Nagy István) párhuzamán Tolvayról is ír: „Szőnyi Nagy István olvasókönyve s Tolvay Ferenc számtankönyvecskéje azért volt jelentős, mert a kultúra egy olyan - néha nehezen kitapintható - vonulatát jelzik, amely minden jelentős népi mozgalom, minden szabadságharc törvényszerű velejárója: megtanítani az eddig teljes tudatlanságban tartott népi tömegeket a tudás elemeire - a betűkre, számra - hogy ezeknek is hasznát vehessék abban a küzdelemben, amelyet igazságukért, szabadságukért folytatnak." 14 13 MARÓTHY György: Arithmetica vagy számlálásnak mestersége. Debrecen, 1743. 2., - DÁVID Lajos művében (Debreceni régi matematikusok, Debrecen, 1927) egy szóra sem méltatja Menyői könyvét, míg LIGETI Béla igen lebecsüli (A magyar matematika története a XVIII. század végéig. Bp., 1953.) 14 FÖLDES Éva: Rákóczi művelődéspolitikája, különös tekintettel oktatáspolitikájára. Rákóczi-tanulmányok. Bp., 1980. 358.
