Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)

Praznovszky Mihály: Menyői Tolvay Ferenc, a debreceni tankönyvíró

Az Arithmeticának bizonyos értelemben van irodalomtörténeti jelentősége is. A könyv bevezetése után néhány verset olvashatunk, amelyet a debreceni „fényes skólának egynéhány tudós lakosi" írtak, köszöntvén a szerzőt és könyvét, így pl. Kocsi János, Almási Mihály, Kecskeméti János, Szelei György és Gyöngyösi István. (Utóbbi július 6-án írta a verset, így még közelebb kerülünk a könyv megjelenésének pontos idejéhez.) Az ő tanulókat buzdító verse kitűnően szemlélteti, mit vártak a tanítók a számtankönyvtől: Számvetésre s mesterségre magadat ki elszántad, Jövel ide mint napfényre Nem kell ide vezető Szép módokkal Regulákkal - előtted utat nyit ő Ha olvasod Megpróbálod Hogy nincsen itt kivető Azért forgasd El se mulasd Míg vagy virág korodban Hogy kedvesség Nagy tisztesség Adassék mindenektől. Maga Tolvay Ferenc is verssel búcsúzik el olvasóitól könyve végén, a Berekesztésben: Már Isten hozzád barátom Olvasó, Már Isten hozzád tanulni akaró, Ez tsekély munkát ne légy rágalmazó, Légy egészségben.