Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)

Kabdebó Lóránt: Az Einstein-szindróma Szentkuthy Praejében

szerep (lelkész) pedig megidézi a történelmet. Szentkuthy a lét és a sors imigyen feltáruló ellentmondásait a keresztény tudat szélsőségeiként éli át, és erről a horizontról teszi fel kérdéseit is. Ennek a meditációnak a kegyelmi állapota a karitász (az „idiof'-állapot megképzése, a regényben egy félhülye lány simogatása): „Mi volt az a különös többlet ebben a simításban? Éreztem, hogy a lánynak a simogatás természetes állapota, nem a keze mozdul, hanem egész teste azonos vele: eddigi babusgatási statisztikáimban, pesszimista cirógatásmérlegeim felszámoláskor felvett adatai között minden egyes simogatás különálló gesztus volt, a szeretet éppen aktuális érzelmének úgynevezett kifejező mozdulata. A karitász ott kezdődik, ahol az nem lelki dolog, hanem a test maga: nem metaforikusán, nem biológiai hasonlatképpen, hanem hogy úgy mondjam, a teológiai anatómia merev klinikai szempontja szerint." A jelenet ismételhetetlen, ellentétben a könyv összes egyéb vonatkoztatásával. Ennek a jelenetnek az értékelése és értelmezése: hogyan kerülhetők ki a mondén világ álszerelmeinek és álbarátságainak, illetőleg a magányos én elszigetelt dacának, végzetes önzésének buktatói. A Szabó Lőrinc-i költészetben megfogalmazódó „rettenetes" elvet, a Semmiért Egészen-t hitelesen feloldó, egy-egy életmű csúcsán feltűnő pillanat ez, melyre sóvárogva vágyott a tudós Einstein, és az író esetében elérve-átélve emlékével éltetője lehet élete egészének. Dosztojevszkiji ihletettségű felvillanás. A Prae legközelebbi kortárs testvére pedig a Prufrock. De ezzel elkezdődik egyfajta visszarendeződés a prózában. Megjelent az Einstein-szindróma. A Prae kezdeti módszertani nyitottsága a tudomány akkor legújabb eredményeire (Heisenberg, Heidegger) és az együttélés szabadságára figyelt. A folytatás másfajta kötöttségbe kapcsolódik. Ez a fajta modernség az újfajta ismeretszerzés állapota a harmincas évek tudat-regényeinek. Kortárs müvekre utalva: szülőhelye a Fiesta, az Ulysses és az Idegen emberek Európája. Az aranyifjak: Aldous Huxley, Joyce, Szerb Antal, Hevesi András, Szobotka Tibor vagy P. Howard-Rejtő Jenő regényeiben ekkoriban éppúgy otthonosak, mint a Prae-ben. Kilépés a hagyományos életformából. Azzal pedig, hogy szereplőivel visszalép a társasági életbe, egyúttal a kapcsolódást keresi a humanista útkeresésekkel. A létezés személytelenségét szövegében felváltja a személyesség, és ezzel a stabilitásra törekvő személyiség megépítőjévé válik. A Prae zárása azután: találkozás a hagyománnyal. Annak a szemléleti útnak az átélése, amelyet önéletrajzi jelleggel Márai ír le az Egy polgár uaíiomásaíban: hirtelenséggel értéket és menedéket jelentenek a hagyományos keretek, az oly igen tagadott társadalmi rend. Az alapvető humán egységek: a személyiség, a család, az emberi összetartozás. És Szentkuthy esetében a keresztény etika. A líra - a magyar líra is, összhangban a világirodalommal - a bizonytalansági relációban olyan alkotói poétikát talál fel, amely egy-egy pillanatra az