Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)

Szuromi Lajos: A Hontalan

Költői kérdés ez, látszólag talányos, térben nem is kutat. Időbeli a fájdalmas, kétszer ismételt szó: messze. A mélyben ihlető idea monumentális erejét, az idea realitását bizonyítja számunkra e szó, mert a sehol tagadását elutasítja: volt s lesz, sugallja a hit, a rendíthetetlen. A közösségi harmónia honában, a Hazában, az emberhez méltó Honban Kölcsey hite ernyedetlen. A létéhez, életéhez szabott haza, a valóságos mind jelenében, mind negyed évezredes „közelmúltjában" bánatot sokszorozó, maradék erőket mozgósító, megrendítő élménye a költőnek. Az érzékeny személyiség vergődése a durva világban, a végletek között hullámzó költői lét abszurditásának megélt élménye olyan empátiát teremt a nemzeti sors, a haza sorsának átélt abszurditásával, kínlódásával kapcsolatban, amely a személyiség legnagyobb próbáját eredményezi, eközben a líra csúcsaira vezet, s magát az életet klasszikus rangú műalkotás szintjére emeli. Bizonyos, az életmű által bizonyított, hogy Kölcsey legnagyobb ideája a haza volt. Idea, mely lelkesítette, idea, melynek jelenbeli hiánya szenvedtette, idea, melynek valós, lehetséges jövője értelmet adott a küzdelemnek, a magány virrasztásának, az aszkézisnek, a gondolkodás végtelen futamainak, magának az esendő életnek. Az eszményeivel azonosult személyiség otthonosságvágyának egyetlen reális reményévé lett a haza ideája. Ezt pótolni semmi sem tudja, ez minden menekítő más idea megrendülésekor megtartó erejű. Végső menedék. Ez az az idea, amelyért más ideák időlegesen feladhatók, amelynek más ideák alárendelhetők, amely az életelveket kormányzó radikális morál követelményeinek teljességgel megfelel. A kor, amelyben életét élnie kellett történetileg, objektíven kényszerítette dinamikusan változatos véleményekre a haza ügyében, himnusz és átok végletei közé. A romantika korstílusának elemien ösztönös vonzódása a kontrasztokhoz objektív, történeti végletekkel találkozott, a meghatározó idea, a haza sem kerülhette ki e harmónia-gyilkos közvetlen valóság megpróbáltatásait. A legnagyobb remények s a legsúlyosabb kudarcok Kölcsey életében, munkásságában a haza, a hon ideájához fűződnek. Sejdítve zeng az énekes Jobb sorsot és hazát, (Küzdés, 1814) sóhajt a költő, lelki menekvést keresgélve költménye elvágyódást rebegő soraiban. Zeng hazát és zeng szerelmet, Magyar hű nép, a lant;