Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)
Bertha Zoltán: Mítosz és varázshit egy Tamási regényben
eleven, színes, egyéni élményanyaggal, élettartalommal. így bontakozik ki a Jégtörő Mátyás vándor-szelleme révén egy animista - s a folytatásban, a Ragyog egy csillagban pedig egy paraszti biblikus, népi keresztény - színezetű, sajátos dualista koncepció. A történet során a vándor-szellem először bolha, majd pók, méh, szarka, gólya, bagoly, sas, róka, kutya testébe bújik, végül az újszülött Jégtörő Mátyás leikévé inkarnálódik. Ezek az állatok a bennük élő szellem hatására a kis család boldogulását segítik, a fiatal pár kedvében járnak, nekik szolgálnak és az ő javukra munkálkodnak; együtt is éreznek velük, s mindent megtesznek a bűvös hagyma megőrzése érdekében. A hősöket segítő, beszélő állatok és azok átváltozásai, metamorfózisai gyakori jelenségek a népmesében is, s Izsák József nem is tekinti az erre épülő kompozíciót többnek, mint mesei fogantatású írói konstrukciós eszköznek. 24 Azonban még ha „csak" népmesei motívumoknak tartjuk is őket, nem tagadhatjuk el vagy nem bagatellizálhatjuk az ezek mögött húzódó mágikus-mitikus hátteret és hiedelemhorizontot. Az állatok hűsége, odaadása, barátsága, óvó és védő szerepe totemisztikus ősképzetekre, eredetmítoszokra, totemős-tiszteletre utal egyrészt, másrészt a családot, a közösséget védő őrszellem, „házi szellem" vagy „gazda-szellem" állatokban való jelenlétének a hitére, amely elképzelés a „külső lélek" fogalmának felel meg, annak, „hogy az ember lelkét vagy lelkének egy részét testéből kihelyezheti valamely állatba" 25 (Róheim Géza). Továbbá, mivel a magyarság ősvallására jellemző volt a kettősség hite, vagyis „a kettős lélektöbbesség (dualisztikus pluralizmus)" 26 (Diószegi Vilmos), amely megelőzi a monisztikus lélekfelfogásokat, és amely elkülöníti a testiélek (lélegzetlélek, életiélek), illetve a vándorlásra is képes szabadlélek (árnyéklélek) fogalmát, ez az eseményláncolat tehát, amelyet a lélekvándorlással, a lélekvándorlás tanával szokás összekapcsolni (Féja Géza, 27 Illés Endre 28 stb.), nem a szűkebben és konkrétabban vett buddhizmussal, hinduizmussal, hanem a tágabban értelmezett archaikus, animisztikus lélekhittel és világlátással áll rokonságban. Tamási maga vallotta Vadrózsa ága című visszaemlékezésében, önéletírásában: „Ez az új gondolat nyilván nagyon messziről és mélyről érkezett, az ősök meg-megújuló sorain keresztül, s az emberi létezésnek egyik szellemi titkát lehelte"; Jégtörő Mátyás „sok különböző tulajdonságnak fészke volt", „s abban a fészekben eggyé lett a sok kép, az emberi létezés örömének zászlója alatt. Vagyis abban a világban, amelyet tudatunk alatt hordozunk, a képek, bárcsak derengésben, de benne megmaradtak. Ö látta is azokat, sőt az ábrák lé24 IZSÁK József: Tamási Áron. Bukarest, 1969. 85. 25 RÓHEIM Géza: Magyar néphit és népszokások. Bp., 1925. 90. 26 DIÓSZEGI Vilmos: A pogány magyarok hitvilága. Bp., 1978. 28. 27 FÉJA Géza i. m. 82-84. 28 ILLÉS Endre: Bevezető sorok egy félbeszakadt vallomáshoz. In: TAMÁSI Áron: Vadrózsaága. Bp., 1967. 5-20.
