Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)

Erdélyi Zsuzsanna: Valahol Gagauziában

viszályok, majd a mongol hódítás 1243-ban annyira meggyengítette az immár részeire szétesett birodalmat, hogy könnyen leigázhatták őket az ugyancsak nyugatra tartó türkmének, majd utánuk az oszmán törökök. A nyugatra vonulás északi hullámában haladtak a kipcsak törökök: besenyők és kunok, majd tatárok, baskírok, kirgizek és üzbégek. A magyar történelemből is ismert török eredetű népek szakaszosan érkeztek hazánkba. Ali. században a már említett besenyők és úzok, majd a 13. században a hódító mongolok elől menekülő kunok. Az oguz nyelvcsaládhoz tartozó gagauzok eredetéről nem sokat tudunk, azt sem egyértelműen. A gagauz török nyelvet beszélő sok kisebb törzsből álló népcsoport. Valószínűleg a 11-12. században Anatóliából a Balkán félszigetre áttelepült Kaykáűs nevű szeldzsuk törzs leszármazottjai. Nem tudni, hogy miért és milyen körülmények között szakadtak ki a nagy szeldzsuk birodalomból és kerültek a Balkán félsziget északkeleti részébe, főleg Bulgáriába. Vannak, akik eltörökösödött bolgároknak tartják őket. Régebben fölmerült, hogy esetleg besenyők, kunok ivadékai lennének. Ezt a mai kutatók cáfolják. Van a gagauz szónak másféle magyarázata is: csúfnévnek tekinthető, amelyet környezete akasztott rájuk, mert nyelvük a törökhöz viszonyítva hibásnak, idegenesnek, dadogónak tűnik. A román nyelvben a szó, megfelelő román torokhangú kiejtéssel, erősen pejoratív tartalmú, egyáltalán nem hízelgő jelzőként szerepel. A gagauzok minden ilyen értelmezést, mint magukra nézve sértőt, elutasítanak. Ők maguk nevüket a már említett Kaykáüs törzsnévre vezetik vissza, amelyet a GÖG-OGUZ: kék-oguz szóból eredeztetnek. Nyelvük az oguz nyelveken belül a Balkán félszigeten elterjedt oszmán török nyelvjárásokhoz áll legközelebb. A gagauzok nyelvének és etnikumának kialakulásában nagy szerepe volt a szláv (bolgár, orosz), a bizánci görög és a moldvai román hatásnak. Mindez hangtani, szótani és mondattani vonatkozásokban mutatkozik meg. Lakóhely-változtatásaiknak részint vallási okai vannak. A 18. század végén, a 19. század elején - (időponthoz kötve: 1779-1814) - nagy részük elhagyta Bulgáriát és az akkor még orosz kormányzóságba, Besszarábiába és a vele érintkező Délnyugat-Ukrajnába húzódott föl. Besszarábia azóta is többször cserélt gazdát. A Szovjetunió szétesésekor válhatott önálló köztársasággá Moldávia néven. Az 1970-es orosz népszámlálás adatai szerint a gagauzok száma mintegy 200 000 fő. Jelenleg elszórtan élnek Dél-Oroszországban, az egyes szovjet utódállamokban. Csekély számban vannak még Bulgáriában, Romániában, Görög- és Törökországban. Összefüggő nagy tömbben, mintegy 150 000-en a Moldáv Köztársaság déli részén, az ún. Budjakon (budják = sztyeppe, azaz füves síkság) élnek. 1995-ben elnyerték autonómiájukat, ami Kisinyov ellenállása miatt nem ment könnyen. Területüket nem csekély ön- és éntudattal Gagauziyának nevezik. Fővárosuk Komrat, ahol sikerült egyetemet is alapíta-