Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)

Erdélyi Zsuzsanna: Valahol Gagauziában

(jréêltji Zsuzsanna Valahol Gagauziában V-/gy köszöntőkötetbe, amilyen a jelenlegi, nem akármilyen írást szánunk. Olyant, amely mind az ünnepeltnek, mind a szakmának, de saját magunknak is örömet okoz. Ez öröm jegyében eleinte más téma foglalkoztatott. Egy nagy tehetségű csupa szellem, csupa derű, 16 gyerekes bukovinai eredetű öreg­asszonyom, Gáspár Mártonné László Anna, 1887, Istensegíts, belső világát akartam bemutatni. A paraszti vallási szinkretizmus kettős arculatát kíván­tam közelünkbe hozni, amely máig is érvényesíti Bornemisza Péter 1578-as megállapítását. Ő prédikátori felháborodásában a tardoskeddi Szerencse Bene­dekné gyógyító imádságai „baf-ainak forrását a „nagy anya" és a „mise mondó pap" személyében jelölte meg. Ezzel akaratlanul is elismerte a népi szinkretiz­mus létét és meg is határozta annak kettős eredetét: a néphagyomány és az egyház együttes hatását. E kettősséget a nép nem tudatosította. Őbenne a nagyanya igéi és a pap igéi egységgé olvadtak össze. A kereszténység előtti ún. pogány tudat- és képzetvilág könnyen simult bele a keresztény spiritualitásba. A mélyhitű Anna néniben természetes szimbiózisban élt a mágia és a miszti­ka. Bár ő teljes mértékben az égi erőkre bízta magát, adott élethelyzetekben mégis „elővette" a nagyanyai igéket is. Ezek erejével lépett föl a rontó szelle­mek, a Gonosz, a Sátán törekvéseivel szemben. Ezen életet szolgáló különös tudásról készültem szólni, amelynek birtokában a nép századokon át állta a sarat s járulékos verbális és gesztuskészletével megadta biztonságérzetét. Nem véletlenül állnak hozzám olyan közel e szellemiségnek megjelenítői, a múlt „régiséges öregei" és a jelen „jámbor vénetskéi", a mindenkori Anna nénik, akik századokon át bevált eszközként használták a szót, a rejtett tartalmakat, ősi képeket kivetítő szót. A természetfeletti erőket közelünkbe varázsló igéikkel pedig elénk görgették elődeink szépséges magyar nyelvét. „Na, ezt most jól el­görgettem magának", mondta nekem Anna néni egy hosszú ráolvasó imádság fölvétele után. Valóban jól elgörgette, ő és társai görgették. Különben hogyan jött volna össze sok-sok ezer népi imádság, közöttük számtalan ráolvasó-bájo­ló szöveg. Nemzedékek hűséges öregeinek, az imádságokat unokáiktól kiköve­telő nagyanyáknak köszönhetjük, hogy legalább a szóbeli népi kultúrában

Next

/
Oldalképek
Tartalom