Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)

Erdélyi Zsuzsanna: Valahol Gagauziában

maradhatott fönn középkori szellemi állományunknak jelentős része. A közösségi emlékezet megtartó ereje dacolt az idővel és a történelem rombolásaival. Aztán: ember tervez, Isten végez. Hirtelen másként alakult a helyzet. Június 14-én rövid telefonbejelentés nyomán megjelent nálam J. A. Kapáló, a londoni egyetem egyik szlavista nyelvésze, elsősorban a bolgár nyelv és szórványközösségeinek kutatója. Magyarul kifogástalanul beszélt, ami csak addig volt meglepő, amíg ki nem derült, hogy '56-os magyar emigráns apának és angol anyának a gyermeke. Hosszú kelet-európai kutatóútról volt hazatérőben. Kolozsvári kollégáim, főleg Tánczos Vilmos tanácsára keresett föl engem és adott át két archaikus népi imádságot - gagauz nyelven. Egy Bulgáriából kétszáz éve Besszarábiába - ma Moldáv Köztársaság - áttelepült török eredetű népcsoport nyelvi emlékeit tartottam egyszerre a kezemben. E ritka értékeket J. A. Kapáló ottani kollégáitól kapta, akik 2004, ill. 2005-ben gyűjtötték azokat Gagauziyában, Moldávia 1995 óta autonóm tartományában. Imádságkutatásom európai horizontját hirtelen kitágító két szövegének annyira megörültem, hogy szakmai érdekből is, mielőbbi közlésük mellett döntöttem. így aztán a bukovinai Anna néni bemutatása helyett egy még távolabbi tartomány atyafiságos közösségének meglepő emlékeit helyezem ez ünnepi kötetbe, úgy vélem, a címzett megelégedésére is. Atyafiságos közösségek emlékei? - fogalmazom meg, miközben a távoli múlt titkait fürkészem, nyelvünk kialakulásának menetét igyekszem követni. Vannak fogódzóink, de sok minden még rejtekes, sok minden még homályos. Az már eldöntött, hogy az urál-altaji népcsalád uráli, azon belül is a finnugor ághoz tartozunk. A továbbiakban a finnek bomlottak finn-cseremisz-votják közösségekre, míg az ugorok magyar-vogul-osztják népcsoportokra. Nyelvünk kialakulásában azonban nemcsak az ugor befolyás érvényesült, hanem a népvándorlás során a keletről nyugat felé törő altáji eredetű török népcsoportoké is, akikkel hosszabb-rövidebb ideig együtt éltünk. A legerősebb török hatás a honfoglalás előtt érte a magyarokat, amikor az 5. századtól kezdve szoros törzsi közösségben éltek elsősorban a bolgár törökökkel és a kabarokkal. A népvándorlás hosszú századait, a lovas nomád sztyeppéi türk népek (türk= türük=török) mozgásait, nyugat felé áramlását nehezen tudjuk követni. A korabeli kútfők szűkös adatai és sokszor kétes hitelű feljegyzései nem könnyítik meg tudósaink munkáját, még kevésbé a néprajzosét. Folklorista vagyok, nem történész, sem nyelvész. Eszközeim kevésbé egzaktak, csekélyek. Inkább a hagyomány ún. ingoványos, bár egyáltalán nem lebecsülendő területére visznek, jobbára csak tapogatózásra adnak lehetőséget. Szerencsés esetben ritkán föllobbanó fényekre, mint pl. most a gagauzok irányából érkező jelzésekre. Az ilyenekre mozgásba lendül agyunk s múltfürkészéseinkbe még az eshetőségeket is bevonjuk. Tesszük annál is inkább, mert az iskolában tanult „testvértelen ősnép" tudata az esetlegesen valahol lappan-