Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)
Hamar Péter: „Apám sose beszélt erről a csécsi ünnepről”
ta el a papi szolgálatot. Iskolatársa és jó barátja volt Móricz nagybátyjának, Pallaghy Gyulának, és Móriczot több alkalommal is vendégül látta, amikor az író népmese- és -dalgyűjtő körútjain Szatmárban járt. Levelezőkapcsolatuk sokáig megmaradt 21 , de a Galamb papné (1912) és A fáklya (1917) miatt ez megszakadt, ugyanis a két regény rájuk nézve nem éppen hízelgő cselekményfordulataiban a Sipos házaspár magára ismerhetett. Az író most elérkezettnek látta az időt, hogy kezdeményezze a kapcsolat rendbetételét. Orosz Kálmánt kéri - bár igen óvatos formában - a közbenjárásra: „És most valamire kérlek. Ha csak teheted, menj át Sipos Józsi bátyámhoz Istvándiba s kérdezd meg, akar-e imát mondani az ünnepélyen. Vidd el neki levelemet s mondd meg, hogy nagyon szeretem és tisztelem őt és nekem nagyon hiányos lenne az egész ünnep, ha ő és felesége jelen nem lennének. Ha Csecsére megyünk, okvetlen módját ejtem, hogy feleségemmel és kislányommal, akit magammal viszek, viziteljek náluk." 22 Sipos egy közös ismerősüknek írt levélben menti ki magát, mondván, hogy az ünnepség idején a debreceni dalosünnepen lesz 23 , de jelzi, hogy felesége otthon marad, és a látogatást megtiszteltetésnek veszi. Hogy Sipos József nem tudta vagy nem akarta lemondani a debreceni utat, ma már nem deríthető ki. Móricz utazásának körülményei viszont arra utalnak, hogy sem az oda-, sem a visszaútban nem állt meg Istvándiban, egyébként is udvariatlan lett volna a házigazda távollétében családostul vizitelnie, különösen így, hogy elmérgesedett kapcsolatuk rendezésének nem adatott meg a lehetősége. Igaz ugyan, hogy Molnár Mátyás említett riportsorozatában Bencsik Józsefné, aki Siposék nevelt lánya volt, azt állítja, hogy „különben is, később felengedett a hidegség, megenyhült a harag és 1929-ben ismét Túristvándiban laktunk, ott látogatta meg nevelőszüleimet az író", de az idős hölgy nyílván roszszul emlékezett, hiszen Móricz és a lelkész között a kapcsolat csak jóval később, levélváltás formájában állt helyre, de változatlanul hűvös és tárgyszerű maradt. A díszpolgáravató ünnepség meghívójának tervezetében, amit Móricz Orosz Kálmánnak küldött, egyébként még ott szerepel, hogy „Záró imát mond: Sipos József ref. Esperes", de a ránk maradt levélben ezt a sort valaki ceruzával áthúzta. 21 Lásd erről: TÓTH Zoltán: Fáklyája lenni népemnek... Móricz Zsigmond és Sipos József levelezése. Szabolcs-szatmár-beregi Szemle, 1997/2. 22 MZSL I. 294. 23 A Nyírvidék 1929. július 2-i száma hírt ad erről a rendezvényről Győzelmi díjjal tért haza a Városi Dalegylet a debreceni dalolimpiászról címmel. Hogy mit kereshetett itt Sipos József, nem volt kideríthető, egy azonban biztos, hogy a verseny nem egyházi szervezésben zajlott, és bár rengeteg díjazott együttest sorol fel a cikk, közöttük istvándi vagy más környékbeli nem szerepel.
