Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)

Hamar Péter: „Apám sose beszélt erről a csécsi ünnepről”

Móricz hagyatékában megmaradt négy, előre megírt ünnepi beszéd gépirata.

24 Az első mindössze hat sor, A fejérgyarmati indóháznál címet viseli, a második címe A milotai hősi emlékműnél, a harmadiké A határkőnél (ez is hatsornyi), a leghosszabb a negyedik, A szülői ház előtt című, ez két nyomtatott oldalnyi. Azt tekintetbe véve, hogy nyilvános szereplésein az író mindig felolvasott, tehát nem szabadon beszélt, úgy vélhetjük, titkon arra számított, hogy mindenütt ünneplő tömeg fogadja majd, de ebben a várakozásában csalódnia kellett. Az első három szöveg biztosan nem hangzott el, a negyediket talán este olvashatta fel a színdarab előtt vagy után, ugyanis az előre megírt szöveg nem hangzott el a szülőház előtt. Hogy ott mi hangzott el, azt Dernői Kocsis László cikke alapján tudjuk. A beszéd progresszív, befejező részét szívesen idézték többen is (Nagy Péter, Móricz Virág, Margócsy József), de nem érdektelen a szónoklat elejére is figyelmet fordítani, mert ez azt igazolja, hogy Móricz sem akart elmaradni az előtte megszólalók hazafias hangvételétől. így beszélt: „Mikor ideérkeztem, első utam a Tiszához vezetett. Átnéztem a túlsó partra... Itt valami rettenetes dolog történt! Rettenetesen megváltozott minden. Lángfolyó hömpölyög a falu alatt, lángfolyó: válaszfal az egyik part magyar népe és a másik part magyarja között. Hősök emlékét látom és elszorul a szívem, mert akkor, amikor utoljára itt jártam, ezek a hősök még éltek és a Tisza nem volt lángkerítés. Szörnyűséges vérzivatar volt itt. Mi volt az a tűztenger, ami a Tiszát lángkerítéssé avatta? Itt él a magyarság, lángkerítésbe zárva, se rokonunk, se testvérünk. Egyedül vagyunk. A Tisza-Duna táján áll a kis nép, várja a csudát, amely lerombolja börtönének rácsait. Ez a föld, ahol állunk, mindig csatatér volt, soha nem tudott megnyugodni. Kelták, rómaiak, hunok, avarok gyilkolták itt egymást. Ezután jött a magyar és a magyar is megtartotta a földet csatatérnek... Érzem, hogy ezen a helyen, most vallomást kell tennem: Húszéves munkám alapgondolata az volt, minden írásomban az a gondolat vezetett, hogy ennek a magyar földnek Európa szellemi, politikai, gazdasági központjának kell lennie." Elég nagy pontossággal meghatározható, kiknek a kíséretében szállt vonatra Móricz június 29-én reggel Pesten. Elkísérte a felesége, valamint két lánya, Gyöngyi és Lili (Virág Németországban tanult ekkoriban). Lili, aki beszámol az útról és az ünnepségekről,

25 többek között arra is rosszul emlékezik, hogy mind a három lány ott lett volna. A rokonságból Móricz Miklós és felesége jött el, a csoporttal utazott két író, Kárpáti Aurél és Nagy Endre, továbbá két újságíró, Dernői Kocsis és Bakos Ákos. 24 Móricz Zsigmond hagyatékából. S. a. rend., a bevezetést és a jegyzeteket írta Réz Pál. Új Magyar Múzeum Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 4. Bp., Akadémiai, 1960. 195198. 25 MÓRICZ Lili: Fecskék a verandán - Levelek Leányfaluból Bp., Magvető, 1966.