Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)

Hamar Péter: „Apám sose beszélt erről a csécsi ünnepről”

Kedves Zsigám, a csecsei ünnepségre el szeretnénk menni mi is: Nánássy Andor, a kallói kerület képviselője, Gürübey [sic!] Péter ny. esperes, kallói pap és csekélységem. Ehhez azonban tudnunk kellene, hogy vájjon Te (és a családod) Becsről indulsz-e, Gaál Endrétől? Mert akkor mi is odamennénk autóval, vasárnap d.e.-re, s a kísérethez csatlakoznánk. Légy jó ezt - ha kedden-szerdán válaszolhatsz - az én itteni címemre (Nagykálló, Reálgimnázium). Ti. csütörtök délig itt leszek. Ha később, akkor utimarsalunk, a Nánássy Bandi címére (Dr. Nánássy Andor orsz. Képviselő kincstári főtanácsos Nagykálló) megírni. Szeretettel ölel Lajos

19 Nem ismeretes Móricz válaszlevele, de vagy írt, vagy telefonált, és a legvalószínűbben ez a számára kedves ajánlkozás adhatta az ötletet, hogy ha már eljön Görömbey Péter, akivel egyébként is jó kapcsolatokat ápolt, akkor mégse egy falusi tiszteletes tartsa az ünnepi istentiszteletet, hanem egy olyan személyiség, akinek rangja van az egyházi hierarchiában. Azt pedig nem árt hangsúlyozni, hogy a nagykállói esperes volt az egyetlen a szónokok közül, aki nem állt be abba a kórusba, amely a közhangulat jegyében és a trianoni határ közelségét apropóul használva fontosabbnak tartotta a hazafias jelszavak hangoztatását Móricz életművének méltatásánál. És amikor a népről beszélvén azt hangsúlyozta, hogy a „szabadulást lehetetlenné tették a hatalmasok", akkor a jelen lévő, bár az alkalomhoz mérten igen csekély számú hatalmasok akár magukra is vehették volna az igehirdető szavait. „Ezer esztendeje folyik magyar földön az úri muri - folytatta Görömbey - s Móricz Zsigmond előtt senkije sem volt a magyar népnek, aki nyíltan, leplezetlenül felemelte volna a szavát a népért." S amíg ezek a szavak elhangzottak, pár száz méterrel odébb, a szülőház udvarán, a nagy eperfa alatt már terítettek a falusi asszonyok Bartha Péter felesége vezetésével a legújabb úri murihoz. Finomabban szólva a „nagy áldomáshoz".

20 Móricz kimondatlan céljai közé tartozott, hogy rendbe tegye korábban megromlott kapcsolatát a Sipos családdal, s erre ez a csecsei utazás alkalmasnak látszott. Sipos József ekkoriban már túristvándi lelkész, de előtte Milotán lát19 RÁDICS Károly: Móricz Zsigmond levelesládája. Bp., Püski, 1993. 20 Végh Antal a Móricz Zsigmond szekerén című cikksorozatának 5. részében (Nők Lapja, 1987/38. sz.) ír erről az ebédről (amellyel kapcsolatban érdemes lenne tudni, hogyan oldották meg a terítést az udvaron elférő legalább kétszáz vendégnek, s hogyan tudták megfőzni a többfogásos ebédet stb.), de nyilvánvaló tévedései és anekdotázása miatt írása forrásértékűnek nem tekinthető.