Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)
Hamar Péter: „Apám sose beszélt erről a csécsi ünnepről”
Az előadásra egyébként 30-án este került sor a templom előtti emelvényen, ahol délelőtt az istentisztelet is zajlott. Erről még Az Est riportere, Dernői Kocsis László is csak cikke utolsó félmondatában ejt szót: „...majd műkedvelő előadás volt, amelyen [sic!] az ünnepelt író saját életéből olvasott fel", és a sajtóközleményekben ezenkívül csak a Szatmár és Bereg 17 (a Mátészalkán vasárnaponként megjelenő hetilap 1929. július 7-i száma) emlékezik meg a színielőadásról. Móriczot a Színházi Élet riportere, Pán Imre kérdezte a falusiak produkciójáról, s az író - a cikk szerint legalábbis - ezt válaszolta: „Olyan kitűnőek voltak [ti. a szereplők], hogy a feleségem minden szavuknál felsikoltott: - Nohát, ezek a parasztok! Ezek magukat játsszák!" Némi rosszmájúsággal akár azt is kérdezhetnénk: Vajon a nézők az előadást végigsikoltozó Simonyi Máriára vagy a darabra figyeltek? Az az aprólékos gondosság az előkészítés során, amelyet Móricz tanúsított az ünnepséggel kapcsolatban, azt igazolja, hogy a Simonyi Máriának írt, fentebb idézett mondata („Az emberek hiú kis gyermekek") őrá is vonatkozik. Jól érzékelhető a széles körű, a részletekre is kiterjedő figyelemből, hogy több számára ez a megemlékezés egyszerű ünnepnél, és aligha őszinte, amikor ezt írja Grazban tartózkodó feleségének: „Én teljesen fel vagyok szabadulva ennek a dolognak a hiúsági része alól..." Bizonyára sok fejtörést okozott, ki legyen az ünnepi istentisztelet igehirdetője. Az ünnepséget taglaló irodalom sehol sem említi, hogy a választás végül Jánossy Sándor méhteleki lelkészre esett, az ő neve szerepel a meghívón, ennek ellenére végül mégis Görömbey Péter nagykállói esperes prédikált az öszszegyűlteknek, akik bizonyosan közel sem voltak 5-6000-en, ahogy azt a Tiszavidék ismeretlen riportere írja, de valószínűleg többen jöttek el a kis szatmári falu főterére, mint amekkora tömeg itt korábban valaha is megjelent. 18 De mikor és hogyan változott meg az igehirdető személye? Erre vonatkozóan biztosat nem tudunk, de az alábbi, 1929. június 24-én Nagykálióból írt Ady Lajos-levél sejteti, mi történhetett a háttérben: 17 Margócsy József állításával ellentétben (i. m. 48.) ez a lap majdnem kolumnás terjedelemben számol be az eseményekről, és névtelen cikkírója minden bizonnyal részt vett az ünnepségen, mert olyan információkat is közöl, amelyeket a többi lap nem. 18 A tömeg létszámának megbecsléséhez támpontul szolgál az a fénykép, amely a Szatmár és Bereg vármegyék fejlődés és kortörténete (Trianon után) című kötetben jelent meg. (Szerkesztette: DÖMJÉN Miklós, a szerző kiadása [mint Erdélyi Gyula, debreceni könyvkiadó jogutódja], Bp., é. n. [valószínűleg 1931.]) Ezen látható a prédikációt tartó Görömbey Péter az emelvényen, előtte lent ülnek a díszvendégek, mögöttük körben állnak az érdeklődők. A körgyűrű méretét pontosan meg lehet állapítani, mert a Milota felé eső kerülete jól kirajzolódik a képen. Ez alapján nagy biztonsággal mondhatjuk, hogy a hallgatóság létszáma közelebb állhatott az ezerhez, mint a kétezerhez.
