Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)

Ratzky Rita: „A lehullott csillag fennmaradt sugára”

ebből a fiúból valami vasgyúró lesz, valami kígyó fojtó Herkules (...) de azt nagyon restellik [mármint Garay gyerekei], hogy nem írtad meg, hogyan híjják a kis óriást, Bendegúz-e vagy Árpád? Mert azt hisszük, hogy Fritzinek v. Ferdinándnak csak nem keresztelted? Dezső pedig nagy diadalmasan kifakadt „no majd meglátom, micsoda républica lesz a Petőfi bácsi fiából, ha már engem mindig szekíroz Ferdinándjával!" Pest, dec. 25én 1848. Garay jóslata nem következett be, Zoltán egészsége, fizikuma gyenge volt. Petőfi elmondja Zoltán fiam életrajza hét hónapos koráig című írásában, hogyan választott nevet a gyermeknek: Reám és feleségemre nézve maradt volna, mint született, becsületes pogány embernek, de ipam és napám kedveért, kik igen buzgó keresztények, meg kellett kereszteltetnem. Gondoltam hát, hogy legalább a neve legyen pogány, s lett belőle Zoltán, A fiűnak mintha a Zoltán névnél jobban tetszett volna a Zsolt. Halála előtt jó két évvel megírja „öngyászjelentését", amelyben Zsoltnak nevezi magát: Szomorodott szívvel jelentjük, mint elhunytnak édesanyja, illetőleg nagybátyja s a nagyatyja, s hogy szeretett fiúk, illetőleg ötcsük s unokájuk, Petőfi Zsolt, rövid szenvedések után kora halálát. Meghalt Csákón, Sept. 24-én. Hidegült tetemei a szarvasi temetőbe tétetnek örök nyugalomra, 27. Sep. Petőfi Sándor könyvtárának maradékai között van egy Béranger-kötet, amibe bele van írva, hogy Petőfi Zsolté, a könyv első kötetének első lapjai össze vannak vagdosva. Lehet, hogy ebből tanult franciául Zoltán. Petőfi Zoltánt születésétől fogva kemény elvárások vették körül. Apja a gyermek születése napján már verset írt a nagy eseményre, amelyet így zár: „Vajha egykor ekkép szólanának / Nem-busulva sírom szélinél: / Meghalt! De nincs kára a hazának, / Nincs, mert lelke a fiában él." Petőfi Sándor halála után Szendrey Júlia még 1850 tavaszán is az öngyilkosságról gondolkodik, ezért végrendeletet ír a kisfiának, egy saját és egy Sándor-haj fürttel borítékba zárja, Petőfi piros pecsétnyomójával lezárja és ráírja kívülről: Petőfi Zoltánnak tízéves korában. A szövege: Kedves fiam! E sorok az első és utósók, mellyeket anyád hozzád intéz: midőn elolvasod e szavakat, már akkor sem apád, sem anyád. Egyetlen öröksége-