Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)

Bényei Miklós: Az erdélyi múzeumi gondolat a reformországgyűléseken

napon felszólaló konzervatív Cserey Miklós (királyi hivatalos) szerint egyik sem tartozik az ország szükségei közé, bár kétségkívül „á hazának díszére céloz mind a három." Ráadásul a szóban forgó intézetekből csak a kolozsváriaknak lenne hasznuk. Mégsem ellenezte a rovatolást, mert a művelődés és pallérozódás előmenetelét szolgálja; de kérte, hogy csökkentsék az ajánlás mértékét. Mivel az országnak van telke és háza Kolozsvárott, javasolta, hogy annak készületlen szárnyát nyújtsák meg; ott elférne a múzeum is, a tanácskozó terem is. „Illő is, hogy az ország' múzeuma az ország házában legyen helyeztetve" - tette hozzá. S erre elég lenne 100 000 váltó forint (40000 pft). A Bánffy-ház egyébként is túl nagy, és csak a család örülne, hogy „a nemesség erszényire" megvásárolnák azt.

26 Arra a vádra, hogy a szóban forgó intézményeknek csak Kolozsvár látja hasznát, Méhes Sámuel, a város követe felelt. Tény, hogy a városnak díszére válnak ezek - mondta -, de „mint országos intézetek, mint a' tudományok 's jó erkölcsök élö iskolái, áldást árasztanak az egész hazára." A múzeumot nem a kolozsvári polgári rend, hanem az ott lakó úri rend, a nemesség, a hivatalnokok, a három vallás főiskoláinak tanulói és diákjai fogják használni. „De sokkal nagyobbra becsülöm én a' helybeli használatból eredő haszonnál azt, mi ebből, mint az értelmisedés' lakhelye gyúlpontjából, az egész hazára áradhat. Az ezen forrásból merített ismeretek, czélszerü iratokban, időrül időre közöltetvén az egész hazával, az intelligentia' ezen gyúlpontjából a' világosodás' 's előrehaladás' sugarai e' haza' legtávolabbi vidékeire is jóltevőleg fogják melegítő fenyőket árasztani. Ezért, nemcsak e' városnak, de az egész hazának díszére leendenek az írt intézetek."

27 Másnap, december 22-én inkább a rovatolás körül folyt a vita, legalábbis a jegyzőkönyvbe iktatott felszólalások a múzeum szükségességét nem vitatták. Ekkor fejtette ki Schreiber Simon, a szászok vezérszónoka, hogy miért nem helyeslik a kötelező fizetést. Három lényegi okot nevezett meg: egyrészt ők a múzeumot nem „országos", hanem a magyar és székely „nemzeti" intézetnek tekintik; másrészt ez az intézmény nem elkerülhetetlenül szükséges; harmadrészt e nélkül is sok a közteher. Miután a kényszerítő rovatolásból kimaradnak, úgy illik, hogy a felügyelő választmányban se vegyenek részt.

28 A december 23-án hozott határozat lényegében a központi bizottság véleményét erősítette meg, némi módosítással. A múzeum alapítására nem 80 000, hanem 100 000 pengő forintot szavaztak meg, mivel a javaslatban szereplő költségeken kívül mások is felmerülhetnek. A különbözet, vagyis a 20 000 pft kamatját a fizetésekre és a gyarapításra szánt összeghez csatolták, így az 4480 pft-ra emelkedett. Külön bekezdés foglalkozott az Eszterházy-pénzgyűj26 Erdélyi ogy.jkv. 1841-43. 545-546. 27 Erdélyi ogy.jkv. 1841-43. 549. 28 Erdélyi ogy.jkv. 1841-43. 561-563.