Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)
Bényei Miklós: Az erdélyi múzeumi gondolat a reformországgyűléseken
álló, piacsori késő barokk Bánffy-ház megvásárlását indítványozta, amelynek húsz szobáját a múzeum használná, a többit pedig bérbe adnák. A palota megvételére 70 000, átalakítására 10 000 pengő forintot tartanak szükségesnek. A felvigyázó személyzetet a következőkben jelölték meg: egy főőr 1000, egy alőr 400, egy írnok 250, egy első szolga 200, egy második szolga 150 pft fizetéssel. Ezenkívül a főpénztárnok 60, az ellenőr 40 pft tiszteletdíjat kapna. Tehát összesen 2100 pft kellene az évi fizetésre. Erre és a gyarapítás fedezésére az alábbi jövedelmi források szolgálnának: a Bánffy-ház boltjának bére (1800 pft), a szobák bére (1000 pft), a gróf Eszterházy- és a gróf Teleki Józsefalapítvány kamatja (300, illetve 180 pft) - ez összesen 3280 pft. Ebből 1180 pft maradna a gyarapításra, a fűtésre, világításra és egyéb kiadásokra. A múzeum felügyeletét és a pénztár kezelését egy országos választmányra bíznák, amely hét főből állna, és ez nevezné ki a személyzetet is. A jelentés tartalmazta azt is, hogy a múzeumnak „országos" intézetnek kell lennie, de a szászok az albizottság ülésén úgy nyilatkoztak, hogy nem kívánnak a múzeumra rovatolással fizetni, csupán önkéntes, egyéni ajánlásokkal járulnak hozzá. Hogy a hosszú vitát és ezzel az intézet létesítésének késleltetését elkerüljék, a bizottság javasolta, hogy a rovatolásból a szászokat hagyják ki. Mindazonáltal beterjesztették a szászok különvéleményét is. Szorgalmazták az eddig tett ajánlatok törvénybe iktatását is. 24 A mellékelt törvényjavaslat a jegyzőkönyvben foglaltakat önti jogszabály formájába. Első pontja kimondaná: „Az országos múzeumnak az országos mívelődés és dísz előmozdítására, úgy minden emlékek gyűjtésére és fenntartására, az országos RR. [Rendek] által elismert szükség tekintetéből, Kolozsvár sz. kir. városában Ő Felsége kegyelmes akaratja hozzá járultával egy országos múzeum felállítása határoztatik..."; e célra 80000 pft-ot ajánlanak, és ezt a magyar és székely nemzet törvényhatóságai (a nemesek és akik e név alatt értetnek), továbbá a szász nemzet nemesi birtokosai és a kiváltságos helyek rovatolás útján fedezik. A második pont - szinte szó szerinti átvétellel az 1836: 37. magyarországi törvénycikkből - így intézkedne: „A múzeum minden nemű gyűjteményeiről részrehajlatlan tagok ellenőrzése alatt tökéletes névjegyzékek készíttessenek, és az országgyűlési, alább kinevezendő választmány által hitelesítvén, az ország törvényhatóságaival közöltessenek." A 3. pont a héttagú felügyelő választmányról szólt, a 4. pont az ajánlatok, adományok törvénybe iktatásáról, felsorolással. 25 Az előterjesztés vitája 1842. december 21-én kezdődött. Együtt tárgyalták a múzeum, a nemzeti színház és az országos tanácskozási terem ügyét. Az első 24 Erdély Nagyfejedelemség 1841-k év November lökére [...] hirdetett országgyűlésének irománykönyve. Kolozsvár, 1842. 257-262. (a továbbiakban: Erdélyi ogy. irományai 184143.). 25 Erdélyi ogy. irományai 1841-43. 263-264. (idézetek: 263.).