Nagy Pál - V. Szathmári Ibolya szerk.: A debreceni tímármesterség történeti emlékei (Karcag, 1997)

I. Történeti rész - Szűcs Ernő: Felszámolják a tímárműhelyeket

társulat még 1941-ben alakult, 1948-ban tovább akarták fejleszteni "kisipari beszerző, elosztó és értékesítő szövetkezet"-té. Ez azonban nem találkozott a hatalmat gyakorlók törekvéseivel, hiszen így a hagyományos, kapitalista alapokon álló szövetkezet maradt volna. A 76 tagból álló szövetkezet ellen ezért megindult a támadás. A vád az volt, hogy a 76 tagból 56-an nem dolgoznak. A nem dolgozók között akad olyan, akinek luxus autója van, többeknek sok holdnyi földje, szőlője, amit bérben műveltetnek, mások aranyat rejtegetnek, mint Kállai József és ifj. Süvöltős Sándor.

31 Ez utóbb említettek bűne, hogy értékeiket kicsempészték külföldre, majd maguk is távoztak az országból. A régi szövetkezet elleni támadással egyidejűleg megindult az új típusú szövetkezet, a KIOSZ kebelén belül működő egyesülés propagálása.

32 Hirdették, hogy a kisiparosságnak a szövetkezetbe tömörülés a jövő útja, illetve a szövetkezetbe tömörülés teszi versenyképessé a kisiparost. Az Aranybikában tartott nagygyűlésen Rónai Sándor kereskedelmi miniszter (1948. júl. 7.)

33 kihangsúlyozta, hogy a szövetkezet nem fogja veszélyeztetni a kisiparosság önállóságát, a nyersanyag ellátás is biztosítva lesz. Ezen ígérgetések mellett, amelyek egyébként sohasem teljesültek, a miniszter is megengedett magának a korszak politikai hangnemébe vágó, nem egy kifejezést, pl.: "... a dolgozók nyugodtan szórakozhatnak azokon az üdülőhelyeken, ahol azelőtt tőkések és kizsákmányolók tivornyáztak." 1948. szeptember 26-án a volt Úrikaszinóban, a MEMOSZ székház nagytermében újabb gyűlést tartottak. Ezen Sípos István a KIOSZ és Gelléri Gábor az OKISZ országos elnökén kívül Ménes János tartott ígéretekben bővelkedő előadást. 34 Ugyanakkor a Kereskedelmi és Szövetkezetügyi Miniszter leiratával 1949. augusztus 1-i hatállyal kimondta a "Debreceni Tímártársulat Termelő és Értékesítő Szövetkezete" feloszlatását. Nem sokkal a debreceni tímárság gazdasági szervezeteinek felszámolása után sor került a szakma érdekvédelmi szervezetének megszüntetésére is. A tímárok legfőbb helyi érdekvédelmi szervezete az 1884. évi XVII. tc. -vei létesített Ipartestület volt, amely egyúttal elsőfokú iparhatóságként is működött. Ennek minden szakképesítéssel rendelkező iparos tagja volt. Ez a szervezet a közgyűlések, elöljáróságok, stb. révén demokratikus úton intézte a tagok ügyeit. Vezetőit általában a tekintélyes mesterek közül választották. 35 Ez utóbbiak miatt is igyekezett a hatalom ezt a szervezetet is megszüntetni és helyére a Kisiparosok Országos Szervezetét (KIOSZ) létrehozni, annak élére a hatalom szempontjából megbízható elemeket állítani.