Nagy Pál - V. Szathmári Ibolya szerk.: A debreceni tímármesterség történeti emlékei (Karcag, 1997)

I. Történeti rész - Szűcs Ernő: Felszámolják a tímárműhelyeket

A gyárak sorsa A teljes képhez hozzá tartozik az is, hogy a rendszer nem kímélte a Debrecenben 1920-1942. között létrejött négy bőrgyárat sem. Mint arról előző feldolgozásunkban részletesen már szóltunk (Tímárműhelyekből bőrgyárak. Sz. E.) a gyárak mindegyike egykori kisiparos mester kezén volt, olyanokéban, akik 15-25 évet töltöttek el a szakmában, mígnem dédapjuktól, nagyapjuktól örökölt műhelyüket gyárrá fejlesztették.

36 Ezeket azonban 1944. után rövidesen elvették tulajdonosaiktól. AKiss-féle üzemet (Vágóhíd u. 1.) a szovjet hadsereg sajátította ki és 1945. júliusáig használta. Ezt követően a "Debreceni Tímármunkások és Segédmunkások Munkaszövetkezete" vette birtokba és működtette 1951. szeptember 20-ig. Ekkor csődbe került és ideiglenesen leállt. A Veréb-féle gyár (Lónyai u.) a munkásszövetkezet II. számú gyára lett, de rövid idő alatt tönkrement, s ekkor (1947. szeptember 20-án) egyesült az előző üzemmel. A Szilágyi-féle gyárat (Teleki u. 36) 1945. október 2-ával a "Debreceni Tímárok Munkásszövetkezete" "haszonbérbe vette", azaz kollektivizálta. Pikó József (Híd u. 1.) negyedik bőrgyáros csökkentett létszámmal megindította ugyan a termelést, de 1948. december 31-ével leállította üzemét, ezzel ez a gyár is megszűnt. így a négy bőrgyárból az 1951. után évekig egy sem üzemelt városunkban. 36 Az iparág megszűnése A fentebb ismertetett eljárások, azaz a mesterek rendőrségi zaklatása, a feketézésnek, büntetendő cselekedetnek minősített anyagbeszerzések, az arany- és árurejtegetéssel való vádolások, házkutatások, a tímárság gazdasági és érdekvédelmi szervezeteinek felszámolása, továbbá a feldolgozandó nyersanyagok hiánya és egyéb gazdasági és politikai megszorítások arra kényszerítették a tímármestereket, hogy egyre többen adják vissza iparukat. Jellemző, hogy míg 1900-1914. között, amikor hosszú évekre elhúzódó válság volt (gazdasági és politikai) másfél évtized alatt 26 debreceni tímár adta fel mesterségét. Vagy ahogyan ezt már részleteztük, 1928-1935. között (tehát nyolc év alatt 39 műhely zárta be kapuit fagykár, gazdasági világválság, aszály miatt). Ugyanakkor több műhely ezidőben kezdte el működését. 1945-1949. között eltelt